Hetikiadás, 1937. január-december

1937-04-14 / 15 [1523]

w-^vv • . ötttoaüsasaos.. K szekció _______ Irta :Kisigmándi G-oza. - Hát akkor bevégeztetett,Miklós?! - jajdult fel a szoba félhomályában az egyik férfi kétségbeesésbe csuklott fáidalma. A kandallóuan utolsót pattant a tölgyfahasáb.Izzva málott szét a vé­szes zsarátnok.Apró fehér pernyék pillangónak bele a kéménybe. A Könyvespolcon a homokóra unottan mérte a mulandóságot. Megroppant a diófából készült fekete karosszék.Csendzavaró nesze bele­hasított a két férfi lelkébe. - Be,Ferenc - lehelte oda a másik az elkésett feleletet. A vajai kastély ólomkeretes ablakai megnyöszörögtek.A tavaszba tév_dt téli szél belekapott a szines : üvegekbe. Me^neiszorogtaota a szélüket. Kint a kertben pedig nyögtek a meglombosodott fák. A nunyó zsarátnok rőt fényt és kellemes meleget szitált a szobára. A csönd birkózott a két férfi némaságával. A c omlás székek, szekrények és képek hosszura nyúlt árnyéka szinte megele vénedétt,pedig bent a szobában semmi som mozdult. - Sréter János, követe ugyancsak azt mondta - gondolkodott duzzadt baju­sza alól Miklós gróf. _iTO megint lehetett nagyot hallgatni. • -Ha már János is tehetetlen..- intett, lemondóan a másik. Elernyedt keze lecsúszott a szék kar járói. K,res>és„ közben a gyürüie megkopogtatta a csontba száradt fát. 7*N .'gyságod lelke megnyugodhatik - tört ki nagysokára a grófuól H .z ösztö­nös tisztelet. - Amiu ember Istenbe vetett hittel elvégezhetett, azt megtette maradéktalanul. - V; j jon... f - suttogta a másik bizonytalanul. -Ha mi hűséges szolgái azt valljuk egy szivvo 1, ak'or ugy is van - hárí­totta el a to.vábbi kételkedést. - Vay A-eia,Karolái Sándor ­- Megállj! - emelte fotL a kezét a vezérlő fejedelem* - Karolyi Sándor viselkedése ­- Engedelmet könyörgök - mozdult meg' a gróf - én tisztán látok.Eleinte magam se bíztam Karolyi Sándorban.Sokr.t kacsintgatott Bécs felé.I'í Jicsak pusmo­gott a sok jött-menttel. Pélfíj gyóntató'2" napos vendég lett nála'. Bor-sényi Miklós grófból Kikívánkozott heves természete. A nagyságos fejedelem lélegzetét visszafojtva hallgatta. - Bár de lenne alapja a gyanúmnak - villant át jóságos lelkén a gon­colat - hiszen annyit köszönhet neki a nép... - De én IQ estem a fejem lágyára - villogott a gróf szeme.- Kirendel­tem Jávorkát.Nagygágoa tudja,ki az az ember rA viuézség,ész és hűség. Hát,ha egyszer Jávorka Ádám nem talál benne kivetni valót,akkor az ugy is igaz.Sándor nem jut Ocskay és iezerédj sorsára. - Köszönöm Miklós - rebegte a fejedelem - hogy megnyugtattál. A szél megunt* meddő harcát.Nagy-nagy csend telepedett a kastélyra. Csak egy ehes <3»u percegett a szemöldökfában.Felaprózta az időt és su­hanó képekben^ odalopja a kurucok nyolc éves sok-sok kínlódását, reménykedését és összeroppanását., Amíg a becsi csiszár hadai a franc iával, törökkel és porosszal viaskod­tak,amíg az európai országok érdeke ugy kívánta,hogy nyugtalanítsák a csá­szárt, támogatták a Jcuiu.okat,de mihelyt változott a helyzet,magukra hagyták, sőt még ellenük is fordugtak,hogy ezzel engedményeket csikarjanak ki. Folyt.köv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom