Hetikiadás, 1937. január-december
1937-04-07 / 14 [1523]
A kölcsönös segélynyújtás kudarca. Két napig tanácskoztak legutóbb a kisantant külügyminiszterei Belgrádban, szokásos ^értekezletüket tartották,amelyet csupán azért előzött meg bizonyes érdeklődő várakozás, mert közvetlenül nyomon követte az 1937.év° legfontosabb külpolit ikai eseményét.az o la sz-jugoszláv megegye zé st. S épen abból a körülményből,hegy az értekezlet székhelye a megállapodásra lépett felek egyi k én ek ; Jugoszláv iának fővárosa volt, azt lehetett várni, hogy a kisantant kiuügyx&inis zterek tanácskozása nem lesz sablonos lefolyású, Jugoszláviának, mint a kisantant egyik államának, a római jegyzőkönyvek megteremtőjéhez,Olaszországhoz való közeledése ugyanis olyan esemény volt, amelynek feltétlenül hatást kellett gyakorolnia a kisantantországok egymáshoz való viszonyára, s ai* az idegesség,amellyel Csehszlovákiában és Romániában is a megegyezés hírét követ tehetséget kizáróan bebizonyította, hogy az említett két ország a kisantant egységét félti az uj szerződésből. G ebből következik,hogy Belgrádban bizonyára felhasználták az alkalmat arra, hogy magyarázatót,megnyugtatást kérjenek a jugoszláv államfé-*rfiáktól,nem változik-e országuk magatartása az uj irány felé tartó külpolitika következteuen. Az értekezletről kiadott hivatalos jelentés nem nyújt tájékoztatást ebben az irányban.Igaz,hogy nem is lehet várni olyan szövetségtől,amely hosszú esztendőkön keresztül SüroVa legszilárdabb alakulatának hirdette magát,hogy nyíltan bevall ja gyengülését. Pedig a hivatalos jelentésnek már megszokott, folyton ismétlődő mondatai mögött bizony gyengülés rejlik,a kisantant ma mér nem az az egységes hatalom,amilyen régebben tagadhatatlanul volt.A könnyelműen kötött cseh-orosz katonai szerződés okozta az első komolyabb nézeteltérést^ aligha tévedünk,ha azt hisszük,hogy különösen a cseh-jugoszláv viszonyban további elhidegülést hozott az Olaszországhoz való Közeledés is.Nehezen lehetne bárkivel is elhitetni 2 hcgy ezek az . események jó vékony befolyást gyakoroltak volna a kisantant szilárdságának^biztosításira. A .elentésből egyébként talán csak az emelhető ki,hogy az általános külpolitikai helyzetben lényeges javulást állapit meg s hogy ismét békülékeny húrokat penget a szomszédállamok relé s igy természetesen a mi irányunkban is.A politikai és gazdasági viszonyok kiszélesítésére irányuló szándékot fejez ki s ugy látvzlkjszükségesnek tartja hozzátenni azt is,hogy a békülékenység szelleme nem tekinthető a gyengülés jelének.Sz mindenesetre fölfogas dolga, de jellemző,hogj amikor a kisantant tényleg szilárd volt.sohasem hallottunk békülékeny hangokat,inkább merev olzárkozc st tapasztaltunk,sőt akárhányszor láttuk felhasználni a kínálkozó alkalmakat,amikor Magyarországnak ártani lehetett.De feledve a multat,rajtunk nem fog hajótörést szenvedni a békülásre hajló akaratosak őszinte legyen ez és ne kívánja Magyarország jogos igényeinek feladását. De továbbmenve a Belgrádban történtek megvitatásában,a legfigyelemreméltóbb jelenségnek azt a kudarcot tartjük,amelyről nem ad nirt a hivatalos jelentés.bár lehetséges^hogy az utolsó pillanatban tényleg visszavonták a napirendről a kudarc szülőjét",a cseh tervet a kölcsönös segélynyújtásról. Jugoszlávia ellenzésén bukott meg ez a terv,hiába igyekezett a cseh diplomácia eloszlatni az ellenvetéseket,hiába kísérelte meg személyes befolyásával Benes köztársasági elnök is eltüntetni az aggodalmakat.A jugoszláv külpolitika elhárította magatói,hogy kölcsönös segélynyújtás* ürügye alatt / olyan kalandokba vigyék bele az országát,amely érdekeitől teljesen távol áll és csak károkat okeznat magának is,de az .általános európai békének is.A jugoszláv politikusok belátták,hogy csak a kétoldalú szerződések biztositjak a^ békét s azzal,hogy elutasítottak a cseh tervet,a béke ügyét mozdítottak öl&r íj ez a kisantant értekezlet legfontosabb eredménye.
