Hetikiadás, 1937. január-december
1937-01-05 / 1 [1523]
Angol-olasz egyezmény. Hosszas tárgyalások után megszületett az uj esztendő első jelentós politikai megegyezése,létrejött az angol-#lasz egyezmény,amely most már remélhetőleg huzamosabb időre kiküszöböli a két nagyhatalom között eddig fennállott félreértéseket. Az angol-olasz viszony egészen az olasz-abesszis háború ^kitöréséig reades/barátságos volt.Mihelyt azonban a háborúskodó felek első izben csaptak össz t e, egyszerre megváltozott a helyzet .Anglia féltette egyiptomi és szudáni pozícióját,a Földközi-tengeri egyeneuly felborulásától is tartott s ezért mindent megtett,hogy az olasz terjeszkedést akadályozza,egészen addig a pintig,amely már a feszültség húrjának végső megfeszítését jelentette,de a világbékét még sem ingatta meg.összevonta hajóhadát a Földközi-tengeren,csapatokat küldött az olasz gyarmatokkal szomszédos angol birtokokra,gazdasági megtorló rendszabályokat szavaztatott meg a Népszövetseggel,egyszóval minden eszközt felhasznált arra,hogy Olaszországot visszatartsa attól a terjeszkedési politikától,amelyre őt tulajdonkópen nem is a hatalmi vágy,hanem az -ország nyersanyaghiánya és népfeleslegének elhelyezést keresése késztette. Az olasz nemzet kitartásán és a kényelmi szempontokról lemondani is tudó önfegyelme zettségén azonban megtört minden akadály.Az otthonmaradoctak nélkülözés árán is mindent rendelkezésre bocsátottak az Abessziniába küldött hadseregnek,amely lépésről-lépésre törte meg a rabszolgatartók csapatainak ellenállását és elfoglalta ezt a kultúrától nagyon elmaradt országot,amelynek elnyomott népe regen rászolgált arra,hogy egy művelt európai hatalom gazdasági és szociális eszközökkel jobb,emberibb sorsra emelje.S a hóditók nyomában járó gazdasági szakemberek,mérnökök,orvosok máris megkezdték ezt a • munkát. Áz olasz kormány már a náboru alatt hangoztatta és többizoen megerősítette, hogy az afrikai olasz terjeszkedés semmiképen sem áll ellentétben az angtl érdekekkel.S amily mértékben előrehaladt a terjeszkedés ügye,olyan mértekben kezdték belátni ezt Londonban is és ezzel a belátással fokozatosan együttjárt az angol-olasz feszültség enyhülése is.A hajóhadat és a csapatokat lassan visszavonták,a megtorló intézkedéseket megszüntették és ha hivatalosan még nem is,de a gyakorlatban Anglia belenyugodott abba,hogy Abesszinia bekebelezésével lerakták az olasz világbirodalom alapjait. Már azt lehetett hinni,hogy az angol-olasz viszony ismét visszanyeri régi barátságos jellegét,amikor kitört az áldatlan spanyol polgárháború,amely ismét megzavarta a barátságos viszonyt.A szovjettol támogatott spanyol vörös kormánnyal szemben a fasiszta Olaszország ugyanis természetesen a nemzeti célokért küzdőkkel rokonszenvezik s ez a körülmény azt az aggodalmat keltette londonban,hogy Olaszország felhasználva az egyenetlenkedést,területhóditasra •készül Spanyolország rovására és ezzel a Földközi-tengeri egyensúly Olaszország javára és Anglia hátrányára tolódnék el. Az általános európai béke érdekei kívánták meg,hogy ez a félreértés is tisztáztassék.Többszöri jegyzékváltás és tanácskozás után a két nagyhatalom végül is belátta,hogy nincs egymástól tartania és a most létrejött egyezaény lerögzítette azt.hogy a Földközi-tengeren kölcsönösen tiszteletben tartják egymás érdekeit.Hasonlóképen tiszteletben tartják a többi Földközi-tengeri hatalom jogait és érdekeit is,tehát Spanyolország területi épsége sem forog veszélyben. Az ui egyezmény tehát ismét közelebb hozta egymáshoz Angliát és Olaszországot es most már az. volna kivánatos,hogy a két nagyhatalom együttműködve.a többi nemzeti szellemű országgal a szovjet mesterkedéseit törje le és végkép elvegye a kedvét súlyos bonyodalmak,sőt háború felidézésétől.
