Hetikiadás, 1937. január-december

1937-12-01 / 48 [1523]

Paris és Lond»n tanácskozása. Halifax lord minapi berlini utjának egyenes folytatása volt az a tanácskozás,amely Londonban kát napon át tartott az angol és a francia államférfiak között.Cnautemps francia miniszterelnököt és Pelboskülügyminisztert hívták meg Londonba,egyrészt azért,hogy közöljék velük Halifax lord berlini benyomásait ós megbeszélése inek eredményét,másrészt pedig azért,hogy az utóbbi időben ugyancsak felgyülemlett bákezavaré jelenségek ügyében közös állásfoglalásra jussanak. Chamberlain miniszterelnök, Eden külügy miniszter és Halifax l#rd,a titkos tanács elnöke vett részt Anglia képviseletében ezeken a mostani megb esse léseken, amelyek minden - valószínűség szerint szorosabbra fűzték az arg>l-fxanc ia viszonyt. A londoni ttanácskozásról sz»kás szexint hivatalos közleményt ad- ' tak ki.amelyből láthatóan több fontos kérdést vitattak meg az angol f őva'rosban. Foglalkoztak a spanyol viszállyal és a távolkeleti kérdéssel is,hiszen mind a icát helyen saaliályos háború folyik és nen szűnt megmég'a veszélye annak, hogy ezek árháborúk esetleg átcsapnának más területekre is.Épen ennek megakadályozása végett a két kormány elhatározta,hogy folytat ja a bensioavatkozas politika ját, ami. nézete szerint,sikert igérő módszer a viszály továbbterjedéséneS: meggátlására.Á távolkeleti helyzetet illetéleg pedig készek együttműködni a többi hatalommal a szerződésekből származó jogok védelme és a Köt élezett ségck teljesítése tekintetében. A hivatalos közleménynek ez a része nem tartalmaz ujat és épen ezért nem is keltett semmi feltűnést .Sokkal érdekesebb az a pont ,anx? ly Halifax l&té berlini megbeszéléseivel foglalkozik és ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy,Jiár a berlini látogatástól nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredményeket várni,mégis hozzájárult a nemzetközi felreértések okainak tisztázásához es természeténél fogva alkalmas volt a légkör meg javít ás ár a. Ebiem természetesen nagy szerepe volt annak,hogy elsősorban Berlinben,de azután Londonban is sz óbakoxültek Kémetcrszág követelése i régi gyarmatainak,vagy, legalább is azok egy részének visszaadására vonatkozóan , De, ugy lát szik, ne m csak egyszerűen szóbakerültek,hanem hosszabban is tárgyaltak róla,valószínűleg az engedékenyebbnek látszó angol államférfiak igyekeztek meggyőzni francia kollégáikat ,hfgy Németországnak engedményeket ke liadni.hogy ismét visszanyerjék az ő közreműködését az együttes európai munkára.Az engedmény pedig mi lehetne más,mint egyes gyarmatok visszaadása^ Hiszen Németországiak legsúlyosabb gondja a nyersanyaghiány.S amig ezen nem segítenek,addig a német ipar és kereskedelem nem érheti el régi magas fokát,sok ember nem juthat munkához,a lakosság életszínvonala nem tud megfelelően emelkedni és általában a nénet birodalom nem képes az őt megillető módon részt venni az épitő munkában. A megbeszéléseken, hír szer int,nem volt sző arról,hogy akár az angol,akár a francia kormány eddigi politikájában lényegesebb változtatást eszközöl jön. Ezt nem is lehetett vamijépen ugy , mint az úgynevezett rómar-bérli ni tengely gyengülését sem.A róma-berlini tengely továbbra is megmarad szilárdsáf

ában.mint ahogyan a páris-londoni együttműködés vonala is és épen az ígér iztatóbb jövőt és jobb kilátásokat .hogy az egymással bizonyos kérdésekben szembenálló felek között erős Jiajlandoság mutatkozik arra,hogy a lehetőség szerint kiküszöbölje az ellentéteket és a két tengely közti viszonyt megjavítsa Ezt célozzák a Németországnak adandó engedmények is és ezáltal Németország megnyerése a nemzetközi együttműködésre. Az angcl ós a francia miniszterek is, nyilatkozatuk szerint,ezt akarják elérni és természetesen csak helyeselni lehet azt a kinyilvánított óhajukat,hogy együtt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékites közös feladata, körül szabad ős békés tárgyalások utján.Sz az elgondolás nagyon helyes, csak a kivitel ezután a jog és méltányosság el őt érben élvezésével történjók. T A« u ... J