Hetikiadás, 1937. január-december
1937-02-03 / 5 [1523]
Vége a víganlak ásnak . Több évezredes hagyomány szerint a tavasz megkezdése előtt magába száll az^ember .hogy a téli tespedtségben és a gondtalan szórakozásban szerzett bűneitől és fogyatékosságaitól megtisztulva,megkönnyebbült lélekkel készülhessen fel életének arra a ^szakaszára, amikor körülötte újjáéled a termé szet és ezzel kapcsolatban a tőle elválaszthatatlan ember is. Télvíz idejin, amikor a természet szigorú rendje tető alá kényszeríti azt is, aki rendes körülmények között a szabadban folytatja foglalkozását, amikor a kényszerű pihenő és a különböző gondolatoknak -~ melegágyat adó csendes beszélgetés lesz úrrá mindenkin,bőségesen jut idő* es alkalom arra,hogy elgondolkodjunk az ember és a világ során. A huszadik század szülötte már csak ködbevesző,kedves emlékként ápolgatja az igazi béke képét. Mindnyájunkra rátelepszik az ugy nevezett békeszerződések aránytalan és igazságtalan szelleme. így,csendesebb napjainkban, amikor meghányjuk-vetjük a világ sorát,rádöbbenünk arra a kétségbeejtően visszás helyzetre ,amit ezek a páriskornyékén kötött békeszerződések teremtettek.Az életben nincs megállás, mert ha csak pillanatig is tart s megtorpanás, már suhint a halál kaszája.Az élet szerves része tehát az örök változás, amit megakadályozni büntetlenül nem lehet t Parisban pedig az egykori győztesek bctor fejjel arról álmodóztak,hogy örök és megmásíthatatlan állapotokai teremtenek. Nem tagadjuk,hogy,amig ember él a földön,a tökéletes béke csak álomkép marad,de a'világháboru beiejezése után 19 évvel már nyugodtan elmondhat juk,hogy, a ránk nehezedő bajok felerészét legalább is ezek az úgynevezett békeszerződések okozzak. Vége a vigL nlakásnak , vége már annak a ren dszűrnek,amely csak győztest és legyőzött et ismert és e szerint szabta meg az egyes országok határai közé szorított népit sorát .Ma már a nagy hej^Jiu ja elmultával kezű a fejekből elpárologni a mámor és a szomorú ébredés riadt valósága, olyan viszszataszitó képpé torzul a nyitott szemű gondolkodó előto,hogy okvetlenül az orvoslás után kell kiabálnia .Nem a mi feladatunk ,hogy pálcát törjünk tfyes politikai és gazdasági irányzatok felett.de azt nyugodt a n kimondha t juk ,ncgy az egyes- országok között ennyire kiéleződött helyzetnek kizárólag az igazságtalan és •jgy^TdaÍ\r béko&zersocLésak az okai. Ma már ott tartunk,hogy a győztes táborban is egyre többen találtatnak olyanok,akik nyíltan merik hangoztatni a Páriskörnyéki békék csődjét. Helytelenül iárnánk el azonban,hogyha minden baj forrását kizárólag ez ükben a békeszerződésekben ku tat nánk. Nem csak ezek a szűkre szabott lehetőségek izgatták annyira a kedélyeket .hogy lerúgják magukról.- a^többezeréves hagyomány, erkölcs és törvény szabályait ,hanem az örökké fejlődő és változó élet szigorú törvényszerűsége követeli,hagy az irott törvény betűje és szelleme mindenkor igazodjék a fejlettebb élet viszonyaihoz. Az uj elet- uj hangja azonban nem rugaszkodhatik el teljesen a régitől:a* régi erkölcs és szellem olyan megbecsülhetetlen kincs,amiről letérnie nem szabad.Ha erről megfeledkezik,olyan szánandó és emberhez nem méltó világot alko t,am ilyenre-saj»os -nap jainkoan is adódiKriem egy példa. A fehér télből zöld tavasszá átalakuló természet rendje is arra inti az .embert, hagy szálljon magába, hintsen hamut a fejére, ismer je el botlásait és bűneit, hagy a megújuló természettel együtt kezdhesse el azt az életet,ami legjobbal', megfelel neki,mint a teremtés kuronajádnak. KG7m.
