Hetikiadás, 1937. január-december

1937-09-29 / 39 [1523]

yiS^Í'-r " ' ' Kszckció Hotikiadás. .4.oldal. 1937.szeptember £9. /Szeptember végén. Folytatás./ Talán ezek a szomorú szavak hűtöttek le,vagy talán a szél borzongatta őa sze. Mellén begombolta a felöltőjét s ösztönösen távolabb huzŐ*dott. • _ - En már ismerem a titkát -'villant át az agyán - s most azt vár ja,hogy en is lágyak ilyen őszinte. De amikor nekem nincs mit elfecsegneml Bosszúsan rándított a vállán,de a nő nem vette észre;annyira elmerült a falevél vizsgálásába,hogy még a férfi kutató tekintetét sem érezte. - Szép ez még mindig,állapította meg szakértelemmel. - Ilyen mélytüzű színét ritkán látni. Szabályos , görögös az orr a, kifogás talán ívelésű a nyá. a", hat árazottan csinos az arca,sőt bájos a két kis gödröcske rajta,ha mosolyog. Igaz t' Ián éppen tiz éve kacagott utoljára... Egészen elfogta az indulat.amikor idáig jutott. - Mi az ördögöt találhatott rajtam,hogy így a bizalmába fogadott? Hát any nyira agyonnyütt az arcom? Az idő gyomlálgatott ugyan a fejemen,de havat még ne|i hagyott rajta... A makacs nap végre megbirkózott a felhővel s forrón ragyogó sátrat borított a szálló fölé. Egyszerre megszólalt a rigó es a hegyoldalról odahömpölygött a párját hívogató vadgalamb meleg bugása. - Ez a természet rendje- törte meg a nő a csendet. Nagyon mélyről,vagy tü Ián nagyon messziről tért vissza a hangja. - Az egyik elmegy,hogy helyet szorítson az utána jövőnek, Az én életemből is el kellett tűnnie annak a négy férfinek hogy kialakulhasson körülöttem a mostani cs endes, kiegyen súlyozott világ... A férfi hallotta ugyan ezt az önámitást ,de még mindig az előbbi gondola tó tépelődött. - Az én igazán kiegyensúlyozott életem nem hagyhatott olyan nyomot a külsőmön,hogy ez a meghasonlott lélek éppen reám pazarolja bizalmát. Fn nem a szerelmeimet felejteni,hanem hosszú munkám fáradalmait kipihenni jöttem ide. A levélhordó állt meg előtte. - Nagyságos uram - ajánlott levél. A férfi meglepődött. - Hogyan tud ja, hogy én vagyok a címzett? - Nincs több férfi vendége a szállónak - mosolygott a postás. Yastagtalpu cipője alatt kopogott az erkély.Erre figyelt fel a nő. • - Jó,vagy rossz nir? - tudakolta kedvesen. - A kiadóm értesít,hogy elfogadta a mult héten befejezett regényemet. A kilencediket... Csenget t-bongott az öröm az élet hangjában. Cinkék csipogtak felet tűk. A szerelmes szitakötő pihegve pihent párja mellett.Ezer színben szikrázott le szár' nyáról a napsugár .Gondtalanul fütyülgetett a rigó,csak a kilátótorony felett lebegett egy szótlan fekete varjú. A nő szeme könnyes lett, ami g kis érte a néma madarat. Ketten ültek az elnéptelenedett szálló óriás erkélyén szeptember utolsó hetében. - Korai szüret. Ugy indult ez az esztendő, hogy még a sötét ben lát ók is bizakodni kezdtet. Olyan termést vártunk,amilyennel csak jókedvében ajándékoz meg bennünket a jó Isten.De azután megnyíltak az ég csatornái s hasztalan ostromoltuk az eget,nem akart az eső elállni. Kora tavaszon egyes országrészeket jégeső,fagy és különböző rovarok pusztítottak,majd amikor ez a veszedelem is csökkent,a sok eső ránk zúdította ez árvizeket. Ezzel is megbirkóztunk valahogyan,de most nyár vége felé egyik-másik kapás növényünk nem bírta a sok nedvességet .A rekordtermést igére'szelet sújtotta leginkább a mértéket nem tartó időjárás,amely annyira megpuhította,majd később rothasztotta a dus fürtök szemét,hogy a nagyobb veszteség elkerülése végett egyei helyeken egy hónappal előbb kezdték meg a szüretet. Ennek a fáradságos,de emelett igen hasznos és kellemes munkának sok színe? kísérője és bájos mozzanata megsínyli ugyan ezt az egy hónapot,de gazdasági érdekűnk és józan eszünk megköveteli,hogy ne törődjünk az érzelmekkel,amikor a baszni ság. és becsületes észszerüség másként követeli. FG/Hev.