Hetikiadás, 1937. január-december

1937-09-01 / 35 [1523]

Boldogulás . 1937 .szeptember 1. i. £ nemzet életében igen fontos,hogy minden társadalmi osztály megtalálja boldogulását s ne legyenek kirívó ellentéték.nagy szakadékok a nemzet egyes csoportjai között, mert ezek végül is elégedetlenséghez,esetleg kirobbanásokhoz, a társadalmi rend és nyugalom felborulásához vezethetnek. A helyes Kormányzati politika tehát arra törekszik,hogy lehetőleg valamennyi társadalmi osztály helyzetét egyformán javítsa és életszínvonalát emelje. Az utóbbi időben javuló gazdasági helyzet,amely már azt is lehetővé teszi,hogy Amerikának dolláradósságot töriesszünk,emelte az általános életnívót,kevesebb a munkanélküliség,jobcak a termelői árak,az ipar és kereskedelem foglalkoztatása egyre fokozódik,tehát általában kevesebb a panasz. A helyzet változását jellemzi a két nagy gazdasági ág kiküldötteinek, a kereskeoőknek szolnoki és az iparosoknak nagykanizsai kongresszusa. Ezek a kongresszusok még nem régen is elkeseredett panaszoktól visszhangzottak. Bár természetszerűleg ezúttal sem hiányoztak a kívánságok,most mégis sokkal nyugodtabb légkörben és szenvedélytől mentesen zajlottak le a kongresszusok, amelyeken már nem az elkeseredés,hanem inkább a reménykedés kapott hangot. A bizakodásra mindkét nagy társadalmi réteg számára álepot ad egyrészt az elért j avulás t

másr/észt az a gondoskodás,amelyet a kormány részéről eddig tapasztalt és a jövőben joggal remélhet. Mindkét kongresszuson, - annak ellenére,hogy egy napon tartották, egymától elég távoleső helyen, - megje'ent a kereskedelem és az ipar minisztere, Bornemisza Béza és vázolta a kormány kereskedelmi és ipari politikáját. A kereskedők kongresszusán ki jelentette, hogy a kormány teljes mértékben méltányolja a kereskedelem közhasznú tevékenységét s azonvan,hogy a kereskedők jogos érdekeit olyan mértékben vegye tekintetbe,amilyen mértékben azt a közérdek és az általános közgazdasági érdekek megengedik. Egyes alaptalan vádaskodásokkal szemben les zögezte-,,szó sem lehet arról,hogy a kormány kereskedelemellenes gazdasági politikát kövessen. Hivatkozott a Kormányzó szolnoki beszédének arra a részere.amelyben a vállalkozási szellemnek, az egyéni kezdeményezésnek jelentőségéi emelte ki, A mai világpolitikai helyzet nem kedvez a kereskedelem legfőbb kívánságának, a szabadságnak. Emiatt néha a termelők, máskor éppen a keresiedők érdekeinek megóvása vezet bizonyos mértékű központosításra. Ezekre az okokra kell visszavezetni a szövetkezetek fokozottabb tevékenységét is. A kereskedelem és a szövetkezetek közöt t nem lát ellentéteiét ,csali a munkaterületek megfelelő elhatárolására van szükség. Az iparosok előtt ismertette az érdekeiket szolgáló intézkedéseket, majd hangsúlyozta a miniszter,hogy ha a kézműipart meg akarjuk menteni,akkor nem lehet szervezettség nélkül kitenni a gazdasági élet viharainak. A kézműipar létjogosultságát nem lehet kétségbe vonni. Nálunk további iparosodásra van szükség és a kézműiparban a foglalkoztatási lehetőség sokkal nagyobb, mint a gyáxiparbai. A kormány arra töreks zik,hogy minél több önálló egzisztenciát teremtsen. Ez nemzeti szempontból is fontos,mert azt tart ja,hogy a gép fölé görnyedő munkás,aki lélektelenül végzi munkáját,nem lehet olyan hűséggel nemzete iránt,mint az önálló iparos,aki megélhetés ét .a rend cs a nyugalom fenntartásában, a nemzet általános előrehaladásában látja. A kormány a Fis ipar ce ságot segíti szervezettsége megteremtésé vei, szellemi szmoplanak emelésével, az ipartestületek megreformálásával, az árrombolás megakadályozásával, a kö z szállításoknál való nagyobb foglalkoztatásával és a hit elkér dós megoldásával. A kisipari hitel már túlhaladja a nyolc milli°t s a fedezetnelkiU kölcsön,amellyel már sok pusztulásra itélt kisegzisztneciat mentettok meg,a kezdeti 250.000 pengőről közel másfél millióra emelkedett. Mind a két kongresszus és az általa képviselt mindkét társadalmi osztály szívesen vette tudomásul a miniszter bejelentéseit és fokozódó bizalommal tekint a jövő elé. S/Hav.