Hetikiadás, 1937. január-december
1937-01-27 / 4 [1523]
Hetikiadás. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR * » W * V ~ „ ^ ^ K szekció Varga Pali. í . Irta:Kisigmándi Géza . Akkor 1915.május ** 15.-ét mutatott a naptár. Hivataltsan tavasz voL , mégis ugy vacogott a fogunk,hogy akár egész jazz zenekart helyettesíthettünk volna, ha történetesen mar akkor felfedezik a szerencsenmuzsikat. De hát akkortájt még cigány mellet TŰ mulatozott minden épkézláb férfiember Nagy magyarországion,mert h íre-hamiBa se volt ennek a ma annyira elterjedt zajos zenéhek .Különösen az az évfolyam nézegette akkor a pohár fenekét,amelyik a Millenium'esztendeiében látta meg a napvilágot,de az öreg Ferenc József nem tudta kivárni, amig 21 évesek lesznek,hanem előbb bebujtatta valamennyit a csukaszürke angyaibőrb e. Három nappal előbb kezdtük § vidámHLakást, ahogyan eleink mondták egykoron a zenés poharazást .Két tel jes'éjszaka nem hunytuk le a szemünket .Csak ittunk, táncoltunk és dal oltunk. Hu szonná tan voltunk összesen,de egy se dőlt ki a rettenetes megpróbáltatásban.Gsak a szemünk héj ja^vastagodo tt meg és piros csikós nyilasán alig-alig láttunk ki a pocsolyád,esős világba.Azt sem tudtuk, hogy harmadnapja zuhog a minden cseppjében aranyat érő májusi eső. A kaszárnya udvarán álltunk hosszú sorban már 8 óra óta.A jobbszárnyon mi, önként esek. Termé szetesen valamennyien civilben .A gesztenyefák széttárt tenyérnyi leveleiről mogyorónagys ágúvá dagadt cseppek potyogtak ránk titázott a kalapunk és a hideg le az arcunkon becsorgedezett a nyakunkba,«nnan tovább a hátunkon át a horgasinunkr3 és a cipőnkbe. Ha megmozdítottam a lábamat,a félpcipőm tetején bugyborékolt ki a viz. Mert mar 11-et vert a Pere no rendi barátok tornyában ^az óra, amikor még mindig ott vacogott a fogunk a scrban.A ragyásképű Rostás őrmester sétálgat tott előttünk nagy begyesen. •<* Megvár juk a 11 órás vonatot -mondta az elszenvedett három óra alatt kétszer és félszer,mert amikor a harangütésre harmadszor is belekezdett, torkán akadt a szó^gsodálatos látvány tárult a szemünk elé? W A kaszárnya óriás kapujában meg jel mt ^egy apró emberke .Mintha hordó gurult volna,ugy állapodott meg az őrszem előtt.Fekete kemény kalapját leemeite.de mivel esernyőt is tartott a feje felett,először letette a sárba u lába ele a csomagját,amiben nem lehetett más.mint egj fogkefe,meg egy kemény gallé # r.Rövid^lábszárain maidnem - + .. térdig feltűrte a nadrágját,amelynek alj: cúgos cipőjének elálló fülén akadt fe»£. Hasztalan volt mögöttünk a háromnapos viganlakás és három órás, ürgeöntést meghazudtoló ázás,csak kitört belőlünk a kuncogás. - Ne vihogj^ - hasított bele az esőlocsogásba Rostás őrmester borotvaéles hangja,de a következő pillanatban már alig bírta fegyelmezni magát,mert eléje tocsogott a jövevény. - Varga Pál egy éves önkéntes vagyok.Balassagyarmatról vonultam be. Kissé pöntyög ve, kissé bizonytalanul,de nagyen is palócosan beszélt. Ez volt a belőlünk kirobbant nagy derültség oka,mert a Czamos mentén a nevető izmokat csiklandozta az ilyenfajta tájszólás.Rostás is csak ugy tudta megőrizni a komolyságát, hogy gúnyolódni kezdett. -Micsoda magár- kérdezte metsző gúnnyal. 'arga Pali barátunk ismét elmondotta az előbbi két mondatot,amelyben fölös számmal fordultelő az"á' -betű, amit szegény feje rövid "á"-nak ejtett ki és ezzel olyan kacagás fogott el mindnyájunkat,hogy belenyilait még az oldalunkba is. Folytatása következik.
