Hetikiadás, 1937. január-december

1937-06-16 / 24 [1523]

Aki látott már más országban is aratást,csak az tudja igazán megitéIni,mennyire szentnek ós magasztosnak tartja a mi népünk azt a munkát,ami egész evi verejtékes.tenyeret kérgesitő fáradozásának beteljesedése .Valami különlegesen egyéni ize és sz er tart assz orü külseje van még annak is,ahogyan a magyar megmarkolja a. kasza nyelét, bele suhint ja a fényes pengét az aranyló szár-erdőbe és amikor töretlen derékkal egyre vágja alrendet és sorjába dől a keze nyomán a kalász ,ol|ian ez a szünetlen ha jladózás .mintha szakadatlan hálaadás volna.Haj szálnyira egy a magyar arató munkája még akkor is,ha tízesével állnak egymás inogott töredezett sorban. Sokan kutatták már ezt a ti tkot, de nem találták meg a nyitját, mert csak a külsőséget*, a testi adottságot , a aaerszámot.az éghajlatot es a learatandó gabonát vizsgáiták.Pedig a lélek a fontos! Azt kell megállapítani,hogy miért csordul KÍ a fölös érzés csengő dalként a marokszedő leány ajkán akkor, amikor más földi halandó már összeroskadt volna a fűtött kemencéhez hasonló környezetben,deritsék ki annak az okát.miért mosolyog mindig - ha napszállta felé bágyadtan is«. a magyar axató.aki olyan ^esti munkát'fejt ki,hogy az emberi ere Tudományos bwarai hitetlenül rázzák'a fejüket. Székre a kérdésekre az anyag elfogult hivei nem tudnak felelni.Itt csak az igazodik el,aki ismeri a maTTgyar nép múltját és egész életét. Nekünk csodálatos adományunk van,amit még messae napkeletről a sok folyóval öntözött buia föidü őshazából hoztunk,ahol vadban bó erdő

t halban gazdag viz ós gabonát termő rónaság volt, de már évezredek elmosódó távlatából is azt hirdeti a történelem

;

hogy mi mindig m^unk vqltunk,Nekünk soha sem volt hatalmas rokonunk,erős barátunk és hűséges soist ársunk,ak i csak a mi érdekünkért hajlandó lett volna áldozatra is.Ameddig az irott szó ós apáról fiúra szálló" hagyomány tanúsít ja. ne ünk örökké védeni kellett a magunket,DŐt évszázadokig a más célja eléréséért véreztünk. Bz a kivertsóg és magánosáig alakitotta ki bennünk azt a befelé élő szótalan életet,ez a titka annak,hogy az átlag emberi erőkifejtést meghaladó arató tudatlanul is több évezredes mozdulatot végez olyan pontossággal,mintha tanitották volna,pedig csak a vére kényszeríti rá. Ez a nyitja a marokszedő leány nótázásanak és a kaszás mosolygásának,mert az örökös harc olyanná gyúrta,hogy ne mutassa gyengeségét ,vagy bágyadtságát,nehogy szánakozzanak rajta* Kaszából kardot, eke vasból harci bárdot csinálni gyerekjáték. Aki ilyen szemmel nézi a má^g/ar aratast,annak nem kell titkot fürkésznie a kasza pengéséből. Aki nemcsak az anyagot kutat ja, hanem a lendülő kart mozgató lelket,az egyre nagyobb csodálattal áll meg a magyarság yégnélküli hősi erőfeszítése mellett,mert más közönséges nép már százszor térde rogyott és eltűnt volna, a fajok nagy süllyesztőjében ,h a nem lenne ez a végzetesen kötelező ősi öröksége, A mary árnak ünnep az arat ás .A legutolsó is érzi,hogy ezzel a nagy nekirugaszkodással egy évre biztosítja a saját maai és családja betevő falatját és ugy homályosan szinte sejtelemszerüen talán ól benne még az a tudat is

{

ami valaha az egész népet együtt tartotta,talán még beszél is róla , hogy milyen világ volt akkor,amikor igy aratás alatt hirtelen meg kellett fordítani a kaszat és ugy kellett megvédeni az asszonyt,a gyermeket és az ogósa -agyar életet .Mert harc volt örökké a magyar élete/harcolt akkor,amikor az eke szarvát fogta és verejtékezik most is,amikor a könnyen fegyverré válható kaszával egyengeti a jobb jövő útját. A legszebb imádság a maűárdailal égboröppenő arató-ánek.Magyar fülnek legszebb és legéltetőbb zene a kasza suhogása és az ~ érett kalász földre hulló csendes ziz égése .Az aratás a legnehezebb munka és a remény legszebb beteljesülése , KG/V ~ - - -