Hetikiadás, 1937. január-december

1937-06-02 / 22 [1523]

ivói , juaiu a c. • ' 22. szám. He tikiadás .. 4.oldal, Hamza bég. Irta: Kisigmándi Géza. . • ' Amáiusvégi szellő végigtáncolt a réten.'^eghimbálta a mi Ili nyi víragf ejet .Meghűllámoztat ta a fü szőnyeges tengerét .Felriasztotta a mohó mé^-hadat. Felborzolta a napon sütkérező madár tollát.Összekapkodta a mámorosité illatot, megkeverte, felcsapódott vele a magasba, játszott, fürdött beme s amikor ine^ lége Ite,unott játékként elszórta a vár falai fölött. A bástya fokán fél'lábon gubbasztó vén daru lencsényi szemével lepislogott a. folyosóra .Zavar tal anul élvezte a nap melegé t. átváltó tt pihent lábára és szívta a beillatositott pajkés szellőtf ' Hamza bég mereven bámulta csizmája orr át, A daru is elfeledkezett rola, pedig kiterjesztett szárnyával elérhette volna a vállát .Amikor eltáncolt a szél és csak illata permeiezte be a várat,olyan csend telepedett a vörös téglákra.hogy szinte hallani lehetett még a gondolat suhanás át is. Mert bizony az if ju bégiek csak a teste volt nyugodt,de annál jobban háborgott a lelke. Kora reggeltől itt ült. A keresztények templomában régen elese ndi te ttok a delet, az őrséget is felváltották, még'sem érez éhséget , pedi^ a konyhából felkúszott hozzá az ebéd ize,illata. A daru lencse szemére nyugodtan rápillodi a függöny.A nagy mozdulatlanságot csak egy fecske törte meg,arnikor elvillant felettük és lekapta a daru fojebubjan pihenő legyet.Erre a suhanásra megmozdult az ifjú melle is .Ajka keskeny kigyévonala megiyiltt és kibuggyant belőle lelke sóvárgó fohászkodása,hogy átröppenjen a réten, bele fúródj ék a Vértes fiáinak tengernyi lombjába, megcirógasson minden illatos virágot, mag ára öltse a májusi nap üde r agy og ásat, tiszta élniakarását és belopakodjon a geszt esi vár rideg" falai között abba a leányszobába, ahol gámori Katica álmodik a boldogságról... A vén daru figyelve nyitotta ki a szemét és hosszú lépésekkel elkotródott,mert á bástya kerek fala mellott feltűnt Gábor diák magas alakja. • » • * - Készen vagyok uram a leveleiké l.Ha par ancsolo d, felolvasom. ' A bég unottan intett,hogy nc fáradj on .Mut atta , hogy üljön melléje a padkára. Nagyot hallgat tak .Az öreg daru sokáig forgatta a Tejét, Amikor kikémlelte a helyzet veszélytelenséget, vi ssza lépege tett megszokott kövese, ahonnan legmesszebbre ellátott. - Mit gondolsz diák - pergett ki ajkán a kérdés - mit szólná-nak,ha beállítanék hozzáiuk...? - ÖZyan tisztelettel fogadnának ,ami megilleti a felséges császár fehérvári vitéz bégjét - felelte a sima szavú,óleseszü diák,de nem kis csodálkozás bujkált a hangjában. - Vájjon nekem adna-e az apja? - kapott a szén a bég, akár a hal a csalétek után. Erre azonban még Gábor diák sem tudott azonnal felelni.Megrágta, megfqr gatta,mi előtt kiböködte volna vélekedő s ét, mer t nem ak art a, hogy fulánk-r ja legyen. ' - Zámori Imre, a gesztesi vár kapitánya, csak annak adja oda ?.a le anyát ,akit Katica is szeret. ' Hamza bég megmozdult Mondani akart valamit, de lenyelte. - Tudom, uram - bólintott a diák - te is olyan jőKöté-aH szón szál legény vagy,akin bizony megakadhat mindenfajta leányzó szeme. Azután meg az sem mindennapi eset, hogy valaki a saját esze és kardja ut ab alig harminc éves korában már a felséges szultán fehérvári'bégének vallhatja magát, De - , Folyt ,k öv. ' Á'lU