Hetikiadás, 1937. január-december
1937-05-26 / 21 [1523]
Katonai egyen j pgu ság• Az olasz királyi ás császári pár budapesti látogatásának gazdag műsorára talán a legszebb, legnagyszerűbb látványosság volt az a katonai díszszemle, amelyre a magyar honvédségnek egy része vonult fel, nemcsupán a magas vendégek, hanem több százezer főnyi közönség legalább is fél Bui.apest előtt. Kicsiny, de kiváló csapattestek vonultak fül, a magyar nemzet : fiatalságának szine javából s akiknek alkalmuk volt végigtekinteni soraikon, jóleső megelégedéssel állapíthatták meg.hogy az ország védelmére hivatott magyar hadsereg, a honvédség csorbítatlanul megőrizte, sot ha lehet, tovább is fejlesztette régi,' egy évezrednél is hosszabb multu, katonai erényeit, amelyékből fakadó gyönyörű fegyvertények számos esetben örökítették meg követésre méltó példaképen a történelem lapjain is a magyar nevet. Igen jól esett látnunk,hogy Olaszország királya ás császára szeretettel ás elismeréssel teljes megelégedéssel tekintett végig fiaink kiválóan nevelt és fegyelmezett sorain,~ igen jol esett hallanunk a nagy közönségnek szinte pillanatonként megújuló tetszés nyilvánitását,amellyel a nemzet bizalmán letéteményeseit, Magyarország véaelmezőit fogadta a diszfelvonulás során. A tisztek, altisztek és közkatonák .nag a tartásabél egyformán látszott, szemükből olvasható volt,hogy amire csak emberi erő képes, azt szükség esetén teljes elszántsággal fogják végrehajtani, meg fogják védeni a nemzeti önáll°ságot, a nemzet tagjainak életét és vagyonát. A nemzeti önvédelem azonban nem lehet teljes, ha a fegyverek fogyatékosak. Modern, korszerű hadsereg ma már el sem képzelhető nené zagyuk, páncélkocsik, repülőgépek nélkül. S mindezeket a fegyvereket nélkülöznünk Kellett, nemcsak a díszszemlén, hanem teljességgel nélkülözzük az egész ma? yar honvédségnél. Híjával vagyunk ezeknek az igen szükséges fegyvereknek, mert rianonban megtagadtál: túlünk a katonai egyenjogúságot és a sokoldalú tiltó rendelkezések"máig is érvényben vannak. Hasonló korlátozásokat léptettek életbe annakidején a versaillesi békében Németországgal és a st. germainiben Ausztriával szemben is, de a legutóbb esztendődben ezek a megkötőotségek már m ^szűntek, Németország is, Ausztria is szabadon fqgyverkezhetik, visszavette jogait, birtokában van a katonai egyenjogúságnak. Most már csak mi vagyunk hátra és bizunk abban,hogy nem kell mar sokáig várnunk,?, kormány által az ország érdekében megfelelőnek tartott mói.on mi is visszanyerjük egyenjogúságunkat, Nemosak azért van erre szükségünk, mert a korlátozások nemzeti függetlenségüket, önálló agunkat sérti, hanem igy kívánja földrajzi helyzetünk is. Hiszen a baráti Ausztriatói eltekintve, még három szomszédunk van, mindhárom állig felfegyverezve, országunknak természetes védőhatárai nincsenek s igy ki vagyunk téve bármely oldalról jövő támadás, veszélyeinek. S hiába vannak kiváló katonáink, ha nincsenek meg nekik a korszerű hadviseléshez szükséges, a támadást elhárítani képes fegyvereik. S ha naa akarunk védtelenek maradni,ha féljük nemzeti értékeinket, akkor ezeket a fegyvereket be kell szereznünk s ebben a tekintetben nincs és nem is lehet ellentét magyar és magyar között. Katonai egyenjogúságunk visszanyerését ma már csak kevesen ellenzik, mert a többség belátja, hogy amikor mindenki fegyverkezik, nem szabad Magyarországot védtelenül hagyni. Tulajdonképen már csak a kisantant lázadozik már a mi egyenjogúságunk ellen s kedvükért Franciaország és ellenzi még,de már kevesebb meggyőződéssel,mint évekkel ezelőtt. A kisantant még minüig'biztositékokai; követel a beleegyezésért s csak azt nem tudjuk, hogy milyeneket,hiszen nekünk támadó szándékaink nincsenek egyetlen irányban sem. Hiába gáncsoskodnak pedig a mi jogos igényeinkkel szemben,az idő nekünk dolgozik és fegyverkezési egyenjogúságunkat vissza fogjuk nyerni,hogy védhessük magunkat .S akkor .ha derék katonáink, kezében minden tekintetben megfelelő fegyverek °Iesznek,Darhohnan jovo támadástól 9m fűtjük Magyarország jövőjét. ti /s • — •