Hetikiadás, 1936. január-december

1936-08-19 / 33 [1522]

1936.aug.19. Hetikiadás. 4«oldal. 3.3. sz. , /Birkózás. Folytatás./ Ez ellen nem volt apelláta. Az öregebbik Hegyi István megszokta, hosszú gazdálkodása során,hogy szavát parancsnak tartsák. A fia ismerte a' termés zetét. Nem ellenkezett vele. Talán már mind a ketten elfelejtették ezt a beszélgetést,amikor novem­ber elején az öregebbik Hegyi Istvánnak valami gazdasági ügy miatt fel kellett mennie a fővárosba. Felkereste a fiát.aki felkötött karral nyögött az ágyban. Már az előszobában hallotta,hogy valami baja lehet. De a fiu titkolni akarta fájdalmát és még mosolygott is,amikor az apja aggódva hajolt föléje. -Rosszul estem,megrándult a karom. Kicsit meg is dagadt, De semai az egész. Reggelre kutyabajom. Az öreg leült az ágy mellé és nagyot hallgattak. -Nem megmondtam,hogy leütöm a derekadat,ha még egyszer belekötsz valaübe., - dobálta ki fojtott indulatát. - Nem kötöttem én bele senkibe se - ellenkezett halkan a fiu - a legjobb barátom volt. - Annál szégyenletesebb!-pattogott az öreg. Felállt,látszott rajta,hogy el akar menni. Lelkében összeomlott -valami. Talán az apai tekintély megcsorbulását nem tudta elviselni. Már a kilincs után nyúlt.amikor a fiu ocsúdott fel első megrökönyödésé­ből. - De édesapám, tréningben birkózás közben történt a baleset - riadozott a gyerek az ágyban. Erre már megállt az apja. Meg hullámzott a melle. Visszatért a vér az ar­cába. Kétfelé sodorta deres bajuszét és hosszú nekikészülődés után megszólalt: -Az más... Hanem édes fiam én egyszer és mindenkorra megtiltottam neked a birkózást. Hat ennyi neked az aoád szava ...? Keserűség' csuklott ki a hangjából. Leroskadt a székre. Mellére ejtette a fejét. A gyerek moccani se mert az ágyban. Az óra csillogó üveg alá zárt ingája nyesegette az időből a másodperceket;,mélyek lassanként egy egész órává sokasod­tak. Ki tudná megmondani.milyen gondolatok cikáztak az öreg lelkében. - ígérd mag - lihegte,mintha nagy küzdelem árán született volna meg az elhatározása - hogy nem birkózol többet. • • Térj át a vivasra,evezésre,vagy valami másra.csak ezt a birkózsát hagyd..• Nagyot lélekzett. De még mielőtt megkaphatta volna a választ,áttért más tárgyra. Félt,hogy a fia megtagadja kérése teljesítését. Igy ballagott el három esztendő a fejük felett. A jogászgyerek egyre^szé­lesebb vállú és nyugodtabb tekintetű lett. De a birkózásról egyik se beszélt. Még a mimóza lelkű édesanyja se vette észre a lappangó ti tkot,amit azonban az ura már se jcü tett .mert egyre többet böngészte az újságok sportrovatát. Péter-Pálkor Pista be jelentet te, hogy kimegy két hétre az olimpiai játékokra. Megnézi,mi lesz a legérdekesebb - mondta az édesanyjának. Az a PJa ugy tette,mintha nem érdekelte volna. Azután,amikor megkezdődtek a birkózó versenyek,alig tudott megvál­ni a rádiótól. -Édesem, mondta egy csendes este a mellette üldögélő feleségének ­én eltitkoltam előtted valamit... -Most be állítom a rádiót - súgta az asszony boldogan,mert igy elfor­díthatta az arcát - majd azután ­Az olimpiai játékok izgstott levegője ,késheyre menő küzdelmeinek zihálása csapott ki a hangszóróból. Idősebb Hegyi Isíván és a felesége csak hallgatta a szapora sza­vakat és akkor öntötte el . szemüket a könny,amikor felcsattant a diadalmas huj-hui-hajrá! Majd viláy árepült a hir: n egyi István olimjki bajnokságot nyert Magyarországnak. '• ... - Ezt akartad nekem elmondani? - szakadozott ki az .'asszony ajkán a könnyei között. - "En mindig tudtam,hogy versenyez... kost is neheztelsz rá' . • ­: Nem töröm le a derekát!.i- büszkélkedett az öregebbik Hegyi István,miközben Esörgedezett két szeméből a könny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom