Hetikiadás, 1936. január-december

1936-03-10 / 10 [1522]

OKS7.4r.os i,F,vÉLTÁit Márciu

s. Irta: Kisigmándi Géza, Nemcsak a megújuló növényzetről látjuk,hogy ránk köszöntött a tavasz* hanem magunkban is erezzük azt a változást,amit az eltakarodott felhők után kékké vált égről reánk mosolygó meleg napsugár okozott.Titokzatos erő lappang a tavaszi szélben,aminek lágy cirógatása nyomán uj életkedv,töretlen akarat és akadállyal nem törődő elszánás lesz úrrá ifjúban és öregben egyaránt•Valami szent láz féle száll meg bennünket és még az is kénytelen elismerni e naptárhoz kötött változást.aki csak az anyagba kapaszkodik és előtte az az irányadói amit mér léggel,méterrel és másodperccel tud meghatározott fogalmak közé szoritani.Ha pedig csődöt mond a tudománya.akkor a legnagyobb nyugalommal azt mondja,hogy nincs rendszer és következetesség az egész tavaszi megmozdulásban. Éppen ez a megfoghatatlan anyagtalonság teszi titokzatossá a márciust,mely az első melegebb napokkal keresztül gázol a legeltespedtebb falun is»i téli nagy ködmenbe burkolt ember pedig varázsütésszerűen kilendül téli mozdulatlanságából

0

Aki élit* már a magyar falu életét, az tudja

;

hogy ilyen tájt mennyire megoldódik a nyelv,milyen mássá lesz a négyfal közé zárt magyar,amikor a hosszú téli szürkeség után először látja meg az ég ragyogó kékjét .Talán a hosszú téli esték beszédes csendjében megfogamzott, de el nem'mondott gondolatok szeretnének be le-lopakodni a megtestesülés valóságába, talán a féligálmodott álmok mámorositó nagyszerűsége okozza,hogy minden olyan közeinek látszik a beteljesülés küszöbén. Mert valóban csodák sorozata a tavasz •Megmagyarázhatatlan* és közelebről meg nem határozható események és megmozdulások virágoskertje, amelyben tündéri virágok pompáznak,nyiladoznak,illatoznak és hervad/el olyan váratlanul,ahogyan csalóka délibábként feltünedeztek.Mintha a tiszavirágtól loptak volna felaraszos éle tűket.Mintha egy pillanattá sűrűsödött volna az élet keletkezésének titka,kéjes öröme és szemhunyásnyi elmulassa. Talán ez a megállapodás-nélküli gyorsaság,ez a látszatra mindent magában rejtegető mennyorság-pokol-megsemmisülés az az izgató szer,az a varázslatos erő, ami hajt bennünket ki a tavaszba. Z.

nQ

k Ki tudná hiánytalanul megmondani az. okát?Még aki számbaveszi az ember lelkének rej tett zugaiban meglapuló ősi ösztönt,aki érzékeny mérlegre veti a megfogamzás pillanatában eltorzult és korccsá vált gondolatfoszlányt, még az is kénytelen csüggedten elismerni.hogy nem tud határozottan válaszolni,amikor azt kérdezik tőle,hogy mi hát tulajdonkénen a tavasz.Tétován meredünk a kérdésre,mert társadalmi berendezettségünk,a kényszerű együttélés alatt kialakult ezabályok és törvények,az erkölcsi kötelezettséggé merevedett szokások annyi gátat,annyi béklyót raknak ránk,hogy minduntalan megtorpanunk,amikor válaszolni akarunk. Mint mikor üstökös fut végiga fejünk felett ,ugy vagyunk a tavasszal.Az a szerencsétlen égitest is elvált törzsétői,mellyel talán emberi ésszel fel sem fogható ido alatt• viaskodott már,hogy elszakadhasson tőle és élhesse egyéni független életét,de amikor nagy nekirugaszkodással belelendült az elképzelt mennyországba,lángra lobbanva elégette önmagát. Csak múló tűz,sistergő fény maradt utána,amikor belevágódott a semmibe. A szokásokkal és törvényekkel korlátok közé szorított ember igy március idusa körül hasonlóképen szeretne cselekedni.Szeretne elszakadni mindentői.ami eddig akadályozta szabad mozgásában és nem törődve az előtte lévő példák sorozatával,rajongóan hiszi,hogy célját el is éri. Talán gondolkodni sem mer,vagy pediga böjti .szelek lágy cirógatása eltompította eszekerekének tiszta járását,mert csak szabadulni akar attól,amijo van ós már megunt,hogy felhabzsolja az ismeretlent.Ezért lobbannak lángra igy tavasszal a lappangó lidércfények,ezért van a nagy rezgelődés,mert nem volt még a világon igazén nagy változás vagy megmozdulás,amely ne a márciusi langyos napsurágban fogamzott volna meg.Ezért mondják a márciust a fiatalság, újjáéledés és szabadság hónapjának. KG/R