Hetikiadás, 1936. január-december
1936-02-18 / 7 [1522]
>. f gz. ---------ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K szekció Nagyböjt. A naptárunk zt mutatja,hogy lassanként atbailagunK t> télen és rövidesen rankjflosDlyog az elsu tavaszi napaugár .Étben az évben egyébként is kegyes ^olt hozzánk az időjárás. Alig-alig ereztük b t?l könnyet facsaró szelét, mégis epekedve lessük,vár juk azt a pillanatot, ami kor már o naptárunk sem csalhat meg bennünket,mert biztosan rankjíöszönt b t v asz uj életet és megújhodást jelentő napja. A fagyos tel mozdulatlansága után az elsd meleg szellő nyomán megindul a természet vér keringése. Ami elhasználódott és idejét multa,nem érzi már a nap sugarp it, ha nem feltartóztathatatlanul . szétporlódik ós semmivé válik.Csak az marad,meg továbbra is,ami alkalmas az életre ^és nem gátolja a hasonlót életmüködésében.Valahogyan igy van az ember is.A tél egyformára h-vaz be/nindent és bár 9 különböző köntösök és bundák alatt különböző indulatok és érzések szunnyadnak,esik látszatra masabb az,-aki díszesebben öltözködött,mert = lelke ^lye ugyanarrg az alakra teremtődött ,mint <• többifi. Csak felszirítés külsőséget látunk,ebből kell következtetnünk a valóság>a. Mivel pedig tökéletlen az ember minden érzékszerve,mi senftudjuk maradéktalanul megkülönböztetni a látszatot a valóságtól és cssk érezzük azt íz egyéni ő sé#e t, a mi összefűz bennünket, a kik itt tengődünk ezen a földön, Az egyformává tévő téli takaró lemállása után azonban kibújik mindenkiből az igazi ember és amikor kendőzés nélkül őszintén mutatja igazi arcul a tát, mindegyik sóvárogva suttog a nyugodt élet és a béke után.Olyan az ember,mint a farsang,után következő bojt. imikor rászabadítják az életre ós a gondtalan dinom-dánomra, nem hall mást,csak a zene ujjongó hangját, süketté valife; ? ^ a jajszó keoeredik bele mulatozásába. Mindig' azt teszi,~mit i tömeg,mindig azután íg zodik,ami divat.A világháború befejezése után például az elnyomott népek felszabadítása és egyenjogúsítása volt a jelszó.A nagy öröm közepette nem vették észre,hogy a felszabadítás és egyenjogúsítás hány millió ós millió szabad ember rabbá tevése ós elnyomása ^ráh sikerül t. Ami kor a farsang ; utan hivqtalosan is ránk p^ruicsolj- az egyház a bö7töt,magunkba szállunk,mert ez a-divat. Tömegszerüen élünk és töinegsz erűen gondolkozunk.! nemzetrtözivó váló ember igy akarja a véletlenül felül levő réteg uraimnak biztosítását ós csak aKKor döbbeh meg egy-egy pillanatra, amikor a bőit elcsendesült napjaiban meghallja a szenvedő^ a kifosztottak ós megKinzottaK halkuló nyöszörgését. Mar tizennyolcadik éve tart Európa népeinek farsangja ós nagyböjtje.A^öbbség állandóan farsangol,a kisebbség pedig hamuhintés nelKül is "böjtöl és vezekelve várja sorsának jobbrafordulását .A mulatozás ós din©m-da,nom haszontalans-igokra fordított idő, ami eredménytelenül sunan el mindnyájunK feje fölött.Ebben is teljesen hasonlatos a téli időjáráshoz,amely megállítja az életet,, elsorvasztja az ág végén a bimbót és csak akkor menekül el vesztes hadv ezerként, amikor a tavaszi nap melege elűzi szív te lenül bitorolt trónjáról. Az ember annyira rabja 9 környezetének "ós B kifürkészhetetlen természetnek, hogy a legkifinomultabb és' legtökéletesebb géppel sem tudja magát tőle függetleníteni .Már pedig azt is tudjuk,hogy tavaszi időben elsorvad ós lehull a fölöslegessé vált rász és csak az'fejlődik tovább,amelyben megvan az életre való mag és ösztön.Amit a párisi békekötések után szabadjára eresztett indulat müveit az úgynevezett felvilágosult emberiséggel,örökké szégyene marad annak a kornak,amelyik az észre és igazságra hivstíozva fel akarte forgatni a természet rendje t. a melyik a műveltség alacsonyabb fokán álló rétegeket ráerőszakolta olyanokra, a kik p tudomány és művelődés világító fáklya iát hordozták évszázadokonát.Csak igy tudjuk megérteni azt a tótágast álló rendszer t,;-mely az óv tizenkét hónapjában farsangot t^ rt ? mialatt a többit arra kényszeríti, hogy örökös nagyböjtben morzsolgassa le eletét. A naptárunk a tál múlását és a tavasz közeledtét jelzi.A véges ember nem tud ellenállni a végtelen .Isten akaratából teremtett világrendnek, függetleníteni sem tudja tÖle magát és igy biztosan remélhetjük,hogy tizen^ v _ nyolcéves nagyböjtünk után vége szaKad amazok örökös farsangolásának,mert hiszen az eltitkolt külső alatt ugyanaz « vágy fesziti az önmaga előtt nyíltan gondolkodó embert: békét,megértest ás vállvetett munkát! m/m.
