Hetikiadás, 1936. január-december
1936-02-04 / 5 [1522]
Lesz-e kibontakozás? V. György angol király temetése kitűnő alkalommá v-lt Európa vezető politikusainak arra,hogy Londonban és hazatérés közben Parisban őszintén beszéljenek arról a tovább nem takargathat- helyzetről,ami elviselhetetlenül feszültté tette a világ sorát. Nem az olasz-abesszin viszálykodás az egyetlen,ami teljes felborulással fenyegeti a mai l'tszolagos és erőszakolt nyugalmat,ez a háború'csak az egyik kifakadt fekély a vil'gháboru után felosztott föld testén. Az egyes népek már nem kerülgetik ugy a megoldandó kérdéseket,mint a macska a forró kását,csak a diplomaták egyik - sajnos nagyobbikfele kapaszkodik görcsösen a türelmes pepirosra vetett békeparanosok lélektelen és idejétmulta szavaihoz. Azzal áltatják magukat, hogy a p"' ri skörnyéki békék megbolygatásával még nagyobb veszedelmet szabadítanának a világra,mint amiben 18. éve senyvedünk. Az egyszsrti ember - még az úgynevezett gy"ztes államok irigyelt polgára is - tudja és nem rejti véka alá azt a meggyőződését,hogy tarthatatlan a mai állapot. Minden ország,minden társadalmi osztálya ideiglenesének vallja a .riostani viszonyokat,még sem érett meg ez az ügy annyira, hogy a felelős vezet3k levonnák belőle az egyszerű k vetkeztető st. A királytemetés utáni megbeszélések talán eloszlatjuk a háborús felhőket. Talán! -^zen a téren igen rossz tapasztalataink vannak. A világháború nyertesei ugyanis ragaszkodnak a holt b etükhö z, amikbe nyakló nélküli fegyverkezéssel szerették volna belelopni az erős és kiegyensúlyozott élet látszatát. Most már azonban tagadni sem merik,hogy nem tudták megemészteni és áthasonitani az uj szerzeményeket,melyek egyre elhatalmasodó fekélyként fenyegetik még talán ép testrászeiket is,de az állig felfegyverkezettség csalóka tudata még aytiatalmi j c lét délibábján káprzátatja a szemüket. Ki mr.nd le szivesen arról,' amije van? Ki olyan botor és gyáva,hogy ne akarná visszaszerezni, azt,ami jogos tulajdona volt,de elvették tőle?' Ebben a két mondatban sűrűsödik össze a világháború utáni emberiségsorsa. Akinek a lába alól kihúzták a kenyeretadó földet,akinek az orra elől elorozták a levegőt és olyannak adták,aki semmit se tud kezdeni vele, az nem nyugszik addíigjamig igazságot nem szerzett önmagának. Európában, Ázsiában és Afrikában sok-sok példát tudnánk erre felsorolni. Ma már azonban felesleges a részletes bizonyitás,mert a mindennapi élet gazaasági,kenyérkereső lehetőségei olyan erővel zuhognak ránk,hogy józan ésszel nem 1 ehet tagadni a föld helytelen elosztását. Bizonytalanság,bizalmatlanság,ellenséges érzület és a kiegyensúlyozott élet utáni vágy elemi erővel feltört,itt dübörög a levegőben, odamered a diplomaták titkos tanácskozásai fölé ás belehördit a mesterséges csendbe, szemforgat 0 nyájas szavakba az ember emberi életet köve telő hamisítatlan ösztönös szavát, A nagy angol király temetése után összesereglett vezetők talán megértik a kor sürgető szavát. Talán győz a józan ész. Tal ín elhessegetik maguktól a győzelmi mámor csalóka képeit. Ha pedig továbbra is a fellegekben járnak és együgyű gyermekként kősziklának látják a H/^vr'á p~riskörnyáki békékben össetákolt ors zág-ká rtyavárakat, akkor ismét a vad erő válik úrrá az ember felett, A béke fellegvárának tartott genfi tanácskozótermekben,ahol a szerencsés győztesek állandóan azt hangoztatják,hogy a béke megóvásán ée tart ssá tételén fáradoznak,lobogó fáklyával járnak a puskaporos hordó körül, amikor a béke megóvása cimén uj háborút készítenek elő,amikor azzal fenyegetik a világot.hogy az eddigi gúzsbakötések helyett ujabb megtorlóintézkedéseket léptetnek életbe,amikor végsőkig feszitik az elégedetlenság és az örökös ninccsel annyira agyonkinzott ember idegeit,hogy b'-'rmely pillanatban kirobbanhat az a végső elkeseredésre valló ösztön: lesz,ami lesz, nem birom toVább. Genfben hivatásos diplomaták és a szerződések ezer szálú ágával összekötött kezű hivatalnokok intézik az ügyeket,de a királytemetés utáni megbeszéléseken olyan vezetők lelkiismerete szolalt meg,akik nemcsak népeik,hanem inkább önmaguk érdeke szempontjából vizsg'lták a helyzetet és jutottak arra a következtetésre,hogy ütött a cselekvés órája. Csak ebben reménykedhetünk,amikor ezt várjuk,hogy végre eldől az emberiség sorsa. KG/ri av . .
