Hetikiadás, 1936. január-december
1936-10-28 / 43 [1522]
OK i KVKL1AK ic szekció' ^aetőlje^ö Az ösztönünk sugja» az eszünk pedig egyenesen megköveteli elhalt szeretteink tiszteletéi. Osi kiirthatatlan érzés a szülőhöz, hitvestárs-. hoz s gyermekhez és jóbaráthoz való ragaszkodás még a síron tul is. Akinek nincs ilyen halottja^ annak ninos is igazi összeköttetése as anyafölddel , annak a lelkéBen üresség tátong azon a helyen, ahol a kegyeled szokott tanyázni, A rendszeres gondolkodás szintén elképzelhetetlen as j élők közül eltávozottak megbecsülése nélkül. ' Mivel as embert elsősorban a szive és csak másodsorban as esse f kormányozza* sokkal nagyobb lehetősége van a természetes érsés .megnyilatkozásának fi mint a hideg és érzelmi mozzanatok iránt érzéketlen okoskodáának? De #bben a kérdésben meg ez a két tényező is tökéletesen megegyezés aki tehát a száraz tények boncolistásával szeretne véleményt alkotni ja$; is odalukad ki, ahova a másikat hajtja a szive* f g a magyarázata annak a ielemelően megható jelenségnekpami csak, , ták birodalmában tapasztatba tó . A sziv és ési közös parancsa fugája suttogóra a hangunkat„ amikor belépünk a temető kapuiáhj, ez a titokzatos er^o szorítja össze a torkunkat, ejteti mellünkre aiejünket és fátyolozza be a szemünket; ha * megállunk annak a sirja előtt/ akit földi életiben szerettünk, tiszteltünk f vagy becsültünk* fiz a láthatatlan érzés üzi kJ'' a sírhantok közül a bosszút, haragot és gyűlölködést» A kereszt ós fejfa árnyékában nem tud megtelepedni a durva emberi indulat. Itt csak a mull közös emléke „ a szeretet és együvé tartozás mindent összefogó marka, valamint az egyeli felé törekvő ember véges voltának la tagadhatatlan tudata. Ie8z úrrá az élőn* , Mncs olyan vad és öntelt eszes lény, aki meg ne' torpanna büszke..ien~ . héjazásában* amikor látja a merev mozdulatlanságba csendesedett egykeri '•• mozgalmas életet. Mindenkinek a szivét összeszorítja az elmúlás megborn. zongtató hidegsége., Ez alól nincs kibúvó! Itt nem számit a gazdagság, . vagy s«sgénysego itt összefér az erő és gyengeség s itt megbékélten nyugszik egymás mellett a legszenvedélyesebb vetélytárs is. És épan ez a pont az,amelyen összetalálkozik a szív és ész« Ez a tökéletes egyenlősége ami a halálban diadalmaskodik, egyúttal a lélek örök életét is jsirdetlJ A koporsóval kezdődik meg az igazságtétele Aki földi éleiében jo,vagy » rossz cselekedeteket gyűjtött, aki jólétben, vagy nélkülözésben morzsolf atta le napjait, az a sir szélén kezdődött uj lelki életében ugy talál iegyenlitést a lelkek birodalmában, hogy ne essék csorba az örök igazságon. I * f Ez az ösztön.és ész követelménye °Itt a földön lehetetlenség még csak megközelíteni is az igazságot. Amikor a jobb erkölcs és érzés tudatában azt hisszük, hogy a legközelebb járunk nozzá* talán épen akkor csúfoljuk meg legjobban akaratunkon kivül is azt az elvet, amit csak elgondolni tudunk.ae véges eszünk véges eszközeivel nem tudunk maradéktalanul érvényesítenie Az örök érvényű igazság követeli teh^t.azt a klegyenlitqdist a siron tul.amit a síron innen nem tudtwik elérni. i. Az élet örök malmát taposó robotos ember küszködései közben sok-,, szor nem hallgait jobb érzéseirejnanem felszabadul benne.aEjBt vad indulat,' ami csak a betevő falatot" ős a ma jólétét akarja fcieros zakóim. ( , Ebben a harcben az adott és kapott seb egyaránt sajog még akkor ,4a, hamar az évek balzsama látszatra egészen behegesztette. Ebben a síri -vi-í Tágban azonban már nem fáj a földi seb f nem feszülnek azok a gondolatok, amelyeknek megvalósulása majdnem mindig akadályba ütközik, itt már csak. a nyugalom, béke és kiengeszteltség szelleme tanyázik. Aki idemehekul: küzködé.seibtfl, az a temető kapuián kivül hagyja a haragot, bosszút és mindazokat az egyéni szempoátból talán előnyős elhatározásokat 8 amelyek csak a ma'sálját szolgál ják>de igen sokszor durva kézzel törfeössze a holnap boldogságát. Az őszi elmúlás jelképes hónapjában kint a temetöV ben talál egymásra a holtak mellett, sokszor az élo ís, ebből a jelképes példából merít erőt a további életre és nyugszik meg, amikor latja* hogy hasztalan viaskodik, előbb-utóbb szintén lakója lesz esnek a csendes » birodalomnako o — o
