Hetikiadás, 1936. január-december
1936-01-28 / 4 [1522]
' J- 7 ' - %J " Királyi temctés. Az ősi Uestninster-csarnok királyi gazdáját látta vendégül hüs r falai között.Megérkezett a sandringhami földesúr,akit életében'ép oly szeretettel vett körül kedvenc birtoka személyzetének apra ja-nagy ia,mmt amilyen" ragaszkodást tanúsítottak iránta a koronája alatt egyesült népek milliói.Hi-" szen amikor végső küzdelmét folytatta a nagy ellenfellel,a halállal,könyörögve szállt felfelé a fohász a világ minden részéből,hogy maradhasson még életben a jó király,hogy támogathasson még minden jó és nemes törekvést.Odafenn azonban nem igy volt megirva.Y.György király földi pályafutásét a felsőbb hatalmak befejezettnek nyilvánítottak és elszólitották őt az élők közül.' Sandringhamben lehunyta szemeit és már csak holtan tért vissza fővárosába. Londoba.hogy elbúcsúzhassanak tőle mindazok,akik életében oly nagy szeretette] vették körül. Négy napon keresztül tartott a megható zarándoklás a westmins-' teri ravatalhoz.Százezrek áldozták fel kényelmüket,éjszakai pihenésüket,egyszerű munkások munkabérüket is,hogy órák'hosszat tartó álldogálás után egy" percre bejuthassanak a csarnok falai közé,még egyszer láthassak uralkodó juknak arcvonásait és végső Istenhozzádot mondjanak neki.Közel egy millió ember vonult végig a ravatal előtt és nagyon sokan már nem is tudtak oda bejutni, mert elérkezett a temetés ideje. S mintha a természet is gyászolta volna Anglia jó királyának " végső elköltözését,borongós,esősjszeles időt hozott a gyászszertartás napjára.A gyász földi külső jelei köre a komor,szürke fellegek vontak burkolatot, de ez sem tartott vissza senkit attól,hogy részt vegyen az utolsó ut felé haladó kegyeletes kíséretben.Ameddig a'szem ellátott,minden talpalatnyi föld/ a gyászolok tömegeitől,Londonban épugy,mint Windsorban, a királyi terífckezési helyen.Megrendült lélekkel,könnyes szemmel állta körül a windsori Szent György kápolnát az angol nép és a sok külföldi gyászoló is,aki elhozta úgyszólván minden nemzetnek részvétét, / feketéllett Igazi királyi temetés volt a windsori sirbalétel.Nemcsak azért; mert egy földi uralkodót helyeztek végső nyugalomra és a királyok • és hercegek egész sora jelent meg a végtisztességen,hanem azért is,mert a legáltalánosabb és legőszintébb szeretet, a lelkeknek legmélyebb részvéte lebegte körül a sírboltba vezető utat,Az elköltözés,az elmúlás gondolata kötött le mindenkit ezen a napon,angolt és más nemzetbeli gyászolót egyaránt. Szinte közös nagy családot alkotott a windsori temetésminden résztvevője.Elfelejtett mindén ellentétet.kiküszöbölt gondolatvilágából minden kicsinyes földi civódást,ami olyan sok bajnak kútforrása volt már.A ravatal'körül nem álltak ellenfelek,emberek foglaltak helyet embertársaik mellété,egyszerű értelmes földi lények,akiknek életük szintén véges és hossza: rövidebb idő multán ugyanoda jut,ahová most érkezett a királyi halott .Igen sokaknak jutott eszükbe talán az isjhogy életüket nem töltötték ugy,mint kelett volna,sokan gondoltak bizonyara arra,hogy a maguk körében a céltalan és káros viszálykodast meg kellene szüntetni és békés egyetértéssel.közös jó akaratú munkásság-ál kellene jobb és nemesebb tartalmat adni a még hátralévő bizonytalan számú esztendőknek, Kéts égte len, hogy a nagyszámban megjelelt uralkodókat és'állam-* férfiakat is magával ragadta a temetés,'az utolsó búcsúvétel megrázó,de egyben fel is emelő hangulata.Mert'megrázó,megdöbbentő az a gondolat.hogy elköltözik valaki^akit szerettünk,akit példakép tiszteltunk.de egyúttal'felemelő hatást tua kifejteni az elhunyt nagy ember emlékének felidézése,szebb és érdemesebb életre tud serkenteni,hogy legalább megközelíthessük azt,aki eszménykép lehet számunkra. V.György király sok tekintetben: ilyen eszménykép volt.Nemes tartalmú éle te.Bekére,iobb emberi lét megteremtésére urányuló fáradhatat lan munkássága oéldát nyújtott uralkodók és államférfiak számára.Példaját k vethetnek azok,akiket gyűlölség hevit,okik ellentéteket szítanak,akik szűklátókörű önzésééi távoltartják magukat a közös újjáépítő munkától. A temetés megkapó hangulata kétségtelenül közelebb hozta egymáshoz a nemzetek képviselőit.Ebben a környezetben.az enyészet-gondolata mellett bizonyára inkább érezték testvérnek egymást,.mint bármikor.Kgzelcbb érezve az elmúlás lehelé tét, valószínű, hogy jó szándékok is fogantak meg a jövőre .vonatkozólag, az elhunyt király példái, t követni akaró elhatározások.S így volna ez rendjén.Abo\y:n testvérként állottak egymás mellett a gyászolók,ugy kellene testvérként dolgozni a jövőben egymásért,mindénkiért.Folytatni azt a munkát, amelyben V. György is buzgólkodott, ez lenne a legszebb megbecsülés e az elhuny« király emlékénes. m ~ ?e
