Hetikiadás, 1936. január-december

1936-06-24 / 25 [1522]

ÚD szám. / A cserény mellett folytatása./ v, «^>-. N«alka Kopogó Sándor pipájában már alig parázslott a dohány .ami­kor a gép mozdulatlan feketeség megelevenedett .Kattant az ajtó zárja.majd pe­dig dördülve becsapódott.Pehér Köpenyes lapos sapkás fiatalember szállt ki beló le* Kinyújtóztatta meggémberedett derekát, azután néhány bátortalan lépéssel * közeledett a cserény feleTDe mintha minden mozdulata után az trrira ütöttek*vol­na. A kunyhó túlsó oldalán ült a sz ámad ó .Ne in látna tt a, csak érezte közallétét .Nyal­ka Kopogó Sándor ugyancsak igy volt .Percek teltek el konok hallgatásban.Különö­sen az öreg durcásodott ffie g. ölv a n ke ser üs ég szorongatta a torkát,hogy ki-ki ha­gyott még a'lélegzete is .Mert hat az égre mászó hold tdave tette a más ik árnyékát a szeme elé,Ettől lett kapkodó'az öre g szuszogása. - Akár a fehérnép. ..Tán még liszt is van az arcán...De bajusz ninfcs az orra alatt...Bő német nadrág lötyög a lábán,meg harcsaorru otromba cipó... Hát még a mozgása!Teremte Istenem}hiszen ugy lejje^t mintha táncoIna.Pedig már épen benőhetett volna a feje lágy a... f ' Ilyenformán kínlódott a vén csikós a fia árnyékának láttán .Nyolc é­ve már.ha jól számolgatta a ballagó időt.hogy ez a boldogtalan gyerek belegaba­lyodott a masinába .Addig epekedett a sokláiflpas városba,mig meg nem ese t raiáa 1 a jószágigazgató ur szive.Igy lett világcsúfjára gépkocsivezető a csikósbojtár, - Adjon Isten! -Rebbent ki a iiu mész te len száján. ' Nagy időbe telt,mire az öreg bajusza alól ki kívánkozott a szc. ' - Adjon Isten.;. Kezet fogtak.Bár a lóca végén ült,még odább húzódott.Két embernyi hely volt köztük .Hallgattak. Oly art némaság vigyázott a pusztán,hogy még a rakin-*­•játlan szél sem merte háborgatni .Csak a leültető magyar tud ekkorát hallgatni. Beszél helyette a csend,ami'rabjává teszi egvizqgáló Bámulat ábam* Az egyik pipál, a másik meg cigarettázott,A göncöl szekerem k rúd­ja már akkorát fordult,minthia el akarna ütni a cserény mögött feketéllő benzines szekeret,amikor végre az öreg kiszáradt torkán kifordult az első hang. - Sze ntminánynapkor kitöltőm az időmet .Negyvenöt éve szolgálom a vártst. Az égről sisteregve bukott bele egy csillag a semmibe. ^Jó felóra is eltelhet ett,mire az'öreg folytatta. - Ez a Dallos gyerek lesz a számadó... Megroppant alatta a lóca .mert azt már nem tudta kiböködni,hogy mió­ta puszta ez a puszta azóta m'ndig Myalka Kopogó volt itt a csikós számadó A virradat előtti rakoncátlan szél végignyargalt a pusztán.Meg^iy üget­te a csenevsész i ege nyéke t .Kapok o dó árnyékuk mintha a cserény mögött álló gep­kccsit akarta volna végigverni,., • i Peng a kasza. Aki még nem látott aratást, annak hiányos a fogalma a magyar él étről, aki meg akarja ianerni a világ legrajongóbb és legszorgalmasabb földmivelő népet, nézze meg nyitott szemmel ahatárt akkor,amikor Péter-Pál napján megpendül a magyar kasza. Isten óriás templomává varázsolódik a ilyenkor az aranylóan ringó táblák végnélküli rengete. Fent a feneketlen -kékségben zeng a pacsirta, lent pedig kaszája nyelére támaszkodva, le­vett kalappal imádkozik az arató. Csak két szó az egész fohászkodása, de ebben benne van az eg';sz lelke: Uram segits! - Igy könyörögtünk egész éven át, igy kértük az esőt, igy rettegtünk az árvíztől, a tűzvésztől, tavaszi fagytól, jégveréstől és aszálytól. Igy könyörög a magyar ezeréve ezen a föl­dön. Ebben az évben'meghallgattatott esdő szavunk, Az áldott föld ontja gyümölcsét, gabonáját. Az Uram segits! -'mostarra kell, hogy elbírjuk ezt a legnehezebb munkát, amivel az aratás jár. Aki látástól vakulásig per­zselő napban kibírja az aratást, az megérdemli, hogy nyugodtabb legyen az ősze és a'tele. Ha nyugodt az őszünk, Ha bőséges az aratásunk, nyugodt a telünk is. Ezért válik a magyar földmivelő hálaadó imáéságává a kasza pengése .KG. . —.

Next

/
Oldalképek
Tartalom