Hetikiadás, 1936. január-december
1936-06-10 / 23 [1522]
/árpád negárül,folytatás./ Kezdett cihelődni. Nem akartam megsérteni az öreget,aki ugyan még nem* volt egészen 40 éves se^de köztünk"hadnagysága ellenére öregnek számított,amit elősegített az a körülmény is,hogy orszagosnevü ir£ volt civilben. Tiz kötet könyvet irt össze,bár a rendes foglalkozása újságíró volt. Az egyik fővárosi nagy lap szini kritikusaként kereste a kenyerét.amíg fel nem Öltötte az öreg Ferenc József csukaszürkéjét. Amikor felvergődött a hadnagyságig,áttették a gazdasági hivatalba trénpararcsnoknak. Bár humoros elbeszéléseivel és félszeg helyztebe sodort regényalakjaival érte el legnagyobb sikereit,valamikor mégis mérnöknek készült,tüzérönkéntes volt,tehát hivatalból értenie kellett a lóhoz. Legalább igy mondták. Árpád nem nyilatkozott, hanem irt. Itt hátul,ahol mi csak pihenőt Tartottunk,nem igen volt járatos az olasz gránát. - Nem menj el Árpád bácsi - marasztaltam. - Beszélj inkább. -Ide akartam jönni hozzád - mondotta egészen megbékélve,de még mindig hamiskásan - de ezek az istenverte barakok három kilométer hosszuságban mind egyformák. Akár a tyúktojás. Nagy begyesen benyitottam az egyik szobába. Bár he nyitottam volna! Legalább tíz törzstiszt és legalább egy tábornok tanácskozott ott bizalmasan, Ugy néztek rám,mintha uj kapuvá vál- ' tam volna. No de én is beillettem volna "borjúnak. Azután az egyik felugrott, pulyka szerű ugrásokkal elém állt, hadonászott az orrom előtt és ordított Persze azon a bükkfa nyelven. Hát az volt a tábornok. Csak álltam,mint a ' hajladozó útszéli fa a viharban. Akkor meg az lehetett a baja.hogy mozogtam, mert még mérgesebb lett, Egy kukkot sem értettem a szavából. Jó ot percig kiabálhatott^mire megun: am az ügyet. Összeszedtem minden német tudásomat és kivágtam: Paraon... Tisztelegtem és faképnél hagytam őket, Megtörölte gyöngyöző homlokát és előröl . kezdte a pipagyujtó ceremóniát. - Kit gondolsz?- vetette oda félénken pipaszívás közben mi lesz ennek a folytatása. Vállat voitam. Rettenetes nagy csend telepedett ránk. '- Mielőtt hadbíróság elé állítanak,mert az biztos,^hogy enélkül nem úszom meg,be akarom fejezni azt a regényt. Szépen lereshetnék vele. Elhallgatott, Láttam,hogy valamin töri a fejét. - Ha adnál egy kis papirost - kezdte felvillanó szemmel -irnék egy szolgálati jegyet.Te meg hitelesitenéd,mint ezredorvos főnök. - Parancsolj - toltam eléje a füzetemet. Árpad szabályosan megírta a véleményét, a mi hátha jó lesz a tábornok haragja ellen. "Ezredparancsnokságnak. Jelentem,hogy megőrültem.Tetteimért felelősséget nem vállalok, lési Árpád t.hadnagy." Add át az ezredsegédtisztnekjengem meg utalj be a k u rházba. Az elmeosztályon nyugodtan befejezem a regényemet. No,istennek ajánlflk. -Szervusz. Már kint volt az ajtó elott.amikor visszaszólt: - Hát a csontszu nem perceg? - vágott a szeme hamiskásan. Feleletet sem várt,hanem elballagott. Csak a pipája illata, meg hadimuzeumba kívánkozó szolgálati jegye maradt a szobámban. KG/Hav.
