Hetikiadás, 1936. január-december

1936-06-03 / 22 [1522]

1936,június 3. 22.szam. Az élet küszöbén. Június kalászérlelő melegében kiürül az iskola .Nemcsak a kis falusi tanterem nyikorgó padja szabadul meg néhány hónapra fúró-faragó apró gazdájától, hanem a középiskola nyiladozó fejű diákja és az egyetem hűvös folyosóin az életet nyitott szemmel figyelő fiatal férfi is belesodródik a mindennapi igát huzó ember áradatba. Sok tízezer magyar fiatal lélek kerül ki ilyen módon a védelmet jelentő és a valóságot leplező falak közül a szabadba,abba a tülekedésbe,ahol a változott viszonyok következtében nem egy esetben nem azok az elvek ós szabályok az irányadók,amiket az iskola hirdet. Még az utolérhetetlen álomként fel-feltünedező békevilágban is gond küzdelem és nem egyszer számtalan keserű csalódás kisérte a fiatalság első bizonytalan lépteit,amikor itegindult azon az uton,amit általában életnek.érvényesülésnek és jövő-alapozásnak mondanak,hát még mennyi akadály,testi lelki kínszenvedés vár rá ma,amikor nem csak a kezdő,hanem a napi betevő falatért vivőt t könyörtelen harcban megedződött éltesebb korú sem tud boldogulni. A világháború előtt nem okozott különösebb fejtörést a szülőnek az a gondolat,hogy mire nevelje gyermekét?A fiu hajlandósága ée hivatása csakhamar kiviláglott már olyan zsenge korban .amikor könnyen ki lehetett választani az alkalmas iskolát,igy tehát az élet utján elindított apró emberke minden valószínűség szerint eljutott oda,ahova szüleinek társadalmi elhelyezkedése és' egyéni kiválóságai alapján joga volt.A leány-gyermek sora pedig ennél is egy-" szerübb voltmem kívántak tőle olyan magasabb iskolázást,mint fiu-testvéré tol, hanem ugy alakították sorsát,hogy annak megfelelő időben asszonyként teljesítse hivatását. Bár a szülőnek a kis gyermek kis gondot,a nagy gyermek pedig nagy gondot jelentett mindig,mégis meg lehetett az a biztos tudata.hogy öreg napjaiban gyermekei nyugodt megélhetést szereztek és gyarapodhattak,ha nem kerültek összeütközésbe az erkölcsi és világi törvényekkel.Általában a kiszámított biztosság és nem siető nyugalom jellemezte Nagymagyarország lakóit.Ma? - éppen ellenkezően a kiszámíthatatlan bizonytalanság es kapkodó riadozás basáskodik rajtunk. Sok betű és még több beszéd használódott már fel arra a célra,hogy valamelyest megfejtse a trianoni magyar szülő nagy-nagy gondját.De aligha akadt ezek között egy is olyan,amely megközelítően megnyugtathatta volna az aggodalmaskodót.Ki tudná ma a leghelyesebb életpályát megjósolni,ki láthat bele olyan világosan a jövőbe,hogy megmondhatná.melyik életlehetőség lesz viszonylagosan a legbiztosabb és legegyenletesebb a boldogulás útján?Ki lenne olyan botor és felfuvalkodott,aki azt hirdetné,hogy a véleménye csalhatatlan és az a foglalkozási ág,amit az életbe kilépő ifjúnak ajánl,okvetlen megfelelő? Annyira megváltozott nemcsak az országunk,hanem az életünk sora is hogy még a legélesebb eszű és a legnagyobb tapasztalatú bölcs se nyilatkozhatik teljes felelőssége tudatában.Napjainkban hasztalan ütközik ki gyermekünkből a tehetség és hivatottság.ha nincs megfelelő anyagi erőnk arra az iskolára,ahol képességeit tökéletesíthetné .Igy azután bele kell nyugodnunk abba,hogy nem egy esetben olyan foglalkozásba kezd jen, amihez se kedve.se hivatottsága nincs, sőt szellbmi képessége meghaladja azt a szintet,amit a kényszerű kenyérkereset megkövetelne. Ki tudná megmondani,hány meghaeonlás és életeldobás származik szinte m ponta ezekbői a visszásságokból:De ez csak egy a sok közül.Azután ott van a nő kenyérkeresete.Ma még a Jobb családok és vagyonosabb szülők leánya is olyan iskolát végez,hogy alkalomadtán meg tudja vele Keresni'a kenyerét .mert a békebeli férjhezmenési lehetőség igencsak'összezsugorodott,sőt még akkor is pénzzel járó foglalkozás után kell néznie.ha férjet talál,mert csak kettejük közös keresete elegendő arra,hogy megközelítően olyan életet él jenek,amit megérdemelnének. , , , , -,„.,, Az iskola"padjából kikerülő gyermek pályaválasztásakor a szülőjének fáj leginkább a feje,mert'legtöbbször'jobb meggyőződése és a szive ellenére kell döntenie.Ha pedig azt tudakoljuk,hogy mi ennek az orvossága,nem lehet más felelet:Trianon eltörlése.Akkor nem leszünk"sokan"minden pályán,aktor majd jut minden magyarnak akkora kenyér,hogy gyermekének is bőven juttathat belőle.