Hetikiadás, 1935. január-december
1935-12-17 / 50 [1521]
4_ §zere te iLJJüSSBáüjt IrtaíKiligmandy Géza. - Hólyagos szemnél bámult le a téli nap Pozsony várára. A mentenyitogató szél suttogásra rekedt hangja is elveszett a széles földfalakon. A világbakiáláoti szó elszá uldott volna mesaze mérföldekre és talán még a látható világból is kifutott volná,dehát senki sem merté megzavarni a mennyei fehér pázsittal behintett Hegy.völgy csodálatos nyugalmát. Csakúgy szál sEoeorra ne reve de tt fenérsubás őr vigyázott a kőlapon feketedő toronyban. Bozontos szemöldöke alól nyugatra szegeződött S szeme. A Duna jobbpartján a nádasban és a füzfds bozótosban kutatta a megnyúlt -rnyákokat,mert akárhogyan fogadkozik is,csak nem lehet hinni a szomszédos németnek. -Akkor döfi beléd a tőrét - mondogatta Bős ur nem egyszer az embereinek, - amikor # legjobban esküdi a hűségét," Tany vitéznek bizonyosan Bős ur szavai jártak az eszében, mert a vastag suba nyilasán kidugta a kezét és felemelte a böiényszarvból remekbe farágott " ' ' kürtöt. Ettől aztán ugyancsak megriadhatott az a jó Rajnyi, tiszta tollú cálnke .amely ott ugrándozott, csipogott a torony alatt a hóban, Felhősen csapódott bele a madár had a hideg levegőbe és elsurranó nesze után csak Tany vitéz és a csend vigyázott Bős ur^vársra, A gyönyörű mivcs faház oan hangyabolyként nyüzsgött a nóp.'^agy naora virradt a vár; áz ifjú győri püspök ma érkezik meg ekhós szánjan,hogy leontse Krisztus vizével Bős ur elsőszülött fiának busa fekete féj ecskéjét; Tany vitéz is oda-oda nézegetett a balszeme sarkából a győri útra,mert a várnagy a lelkére kötötte,hogy fújjon bele né'yszer a tülökt3e,ha látja István ur bizalmas belső emberének a szán iát, ' -Csak azt nem tudom,miért vagyon akkora becsülete annak a győri főtáltosnak,amikor még a legénytoll is alig ütközik ki az orra alatt...' ~ Igy forgatta egyik gondolatot a másik nyomában Tany vitéz,aki világéletében ugy tapasztalta, hogy csak behavazott fejű, sokat látott öregebb ember méltó erre a tisztességbe. - Lehet ugyan - fűzte egyik szót a másikba - hogy az Uj Isten jobban kedveli az uj embert,.. _Srre . g el is mosolyodott .bár a bajuszára jegesedett pára meg* csiklandozta á szája tájat, A válla ráncitásával megigazította a sucát és csak fürkészte a Duna jobbpart ját,ahol még nem is oly an régen fel-fel tűntek a német portyázok, ' " ' - No de előttük a kedvüket az őszön - dörmögte megelegeaetten.A vezérük ma is itt senyved Bős urunk rabságában, ' A messze kelet nyugatra szakadt fia fölényes'büszkeséggel állapította meg,hogy a német kénytelen meghunyászkodni előtte, bár annyian vannak,mint nyári'réten a fűszál,a magyar pedig csak raroknVi, - De ez aztán erősebb .ügyesebb és vitézebb,mint a tengernyi német összesen - dagadozott a vitéz'melle, A cinkek nyoma - nesze eliünt a fehér csend messzesége ben, A keleti kapun halászok'igyekeztek fel 8 várba, -"Ma csak" halat eszünk - ümmögött az őr,mert az Uj Isten igy szereti. Böjtöt torttat a híveivel. - ' Hosszú felhő alakjában szállt ki belőle a celiaj-fe. Laga sem fed* ta talán,miért vágyik vissza az öreg isten táltosai és áldozókövei pzé ? hiszen jó 30 esztendeje lehet annak,hogy mike táltos 1-szúrta az utolsó fehér ment itt lent az erdőben. Policorpus fráter meg itt lett köztik galambősz fejű öregre. Kézként folydogált ajkáról a szó örökké,inculatos hang** iát senki se hallotta,pedig; énpen elég oka lett volna • rá,mert a kemény koponyájú vitézek feje nem-igen fogta a kegyes tudományt .Fó^epen nem akart megbicsaklani a térdük, ei , Az én fajom még az istenével is szemtol-szembe beszel - esettant fel L • "ős ur,amikor itt járt az esztergomi ÍBpüspök es hasztalan rángatta az oreg Pilicrrpús a ködmene szélét ,csa$iem csomolta meg a szent ember kezet. ^ idegen! - fordult ki az utálat Tany vitéz^száján, de a saját hangia azután"eszretéritette. /folyt.xoov./ / négv év r el ezelőtt
