Hetikiadás, 1935. január-december

1935-12-03 / 48 [1521]

OK-V Türelmetlen magyarság. s

> ckció Irta :Kisiri..;oiia\ üráZa* - Fenséges ur,itt .- z a tol só óra. Jon a fölbontó sereg,de a mi eraól; hadaink még nem érkeztek mag. Esterházy János,$atthyany Adam,Petneházy Dávid, meg Csáky ezredes mar nem bír a népeivel. A i^gyar talpas ós lovasnál &z§ hiszi hogy a magasabb hadi tuaominv leple alatt megint elhalasztják a döntő rohamot. |ft megmondom,& hogyan érzem ás tudom* A lisztporos bodr ozo tih- ju vezarKari urak siu^raoorotv ilt arcán zavart mosolygás futkározó tt, ami kor hello.taK & fráter egyre tüzesedő latin szava it. -Mi ^agyarok nem várunk tovább!- csattant fel a vén ferencrendi barát. - Sléggé összelőtték már a f álakat,bent a varban a török is szükséget lát,még~egy utolsó lökés hiányzik csak és Buda várának tornyán felváltja a félhold helyét a kereszt. Legmondom,amit a magyar hadinép üzen az én szavammal a magas vezéreknek. Károly herceg alatt megroppant a szék,ami kor odahajolt Miksa fejedélemhez és a másik oldalon Caraffa altábornagy gúnyos abr zatán akadt meg Anaklét fráter - tekintete. # t -A keresztény Európa elvégezte , a mi re vállalkozott - folytatta kis szünet után. - Kost mjír mi magyarok megcsináljuk a többit. Ha ittmaradunk holtan egy szálig,akkor is elértük a ^Ólunkat. Háromszáz évig eleven testünkkel védtüfi a nyugatot a török ellen, ^ohat ez ez ostrom csak csekélyke kamat a magyar verfe» A spanyol segítő csapat deresszakj.Hu vezére helyeslően bólintott, dörmögött is valamit,de Anaklét nem törődött vele. - .ég néhány napot várunk és azután mi magyarok minüen segitós

;

* nélkül ne kimegyünk a faiaknak. - "Ti is ott leszünk veletek! - dörögte oda a spanyol lovag abba a döbbenetes csendbe

f

ami a barát szavai nyemán támadt. - Ibi svédek szintén csatiokozunk - jelentette Ki a dermedt hallgatá ban a langvöröshaiu,ole stermetü vezér,aki még le se verhette agáról cg ut porát,mert erőltetett menetben éppen &kkér -nrkezett meg . ezerketszazad-u^gáva" mesze északi h^z jj.ból. -Százhatvan évig három j-^.gyarorszjg volt- lobcaiit lángra Jxnaklót a váratlan sikeren - mi ^ost egyet csinálunk belőle. - De császárit! - villant Garaffa altábornagy szeme ós karvaly orra ugy bele sziiatftlt a fülledt augusztusi levegőbe,mini, a dögkeselyű, -Császárit?! - vágott a ír ter borotvaéles szava, •* Éppen ma 160 éve halt hősi halalt k-fc arorszá,g a mohicsi sikon a német-római szent birodalom életéért. Ez lesz a hála, JÓ. Eem felejtjük el. De most mi magyar: k csak egy célt látunks Buda várának visszafoglalását. Ha kibírtuk ezt a ToO t rökvézzes esztendőt, kibírjuk a ránkszekaaó c&ász :

„rit is. jki nem féltem a faj mat. - Itt nem arról van szó - szelt bele az elfajult vitába Karoly fővezér, - hogy magyar lesz-e •""agyarorsz r,vagy pedig csészéi. 11 Európa egyesül keresztény hadai' a pogányt akarjuk kiüzm innen. De ekkor már a fr .tér macskaneszú léptei kint az előszobában riasz tották fel csendes szunyó kilósából l'rattner ezredest,; ki sfoletti el keseredésób ejtette le híromtoKás fejét széles mellére,mert augusztus, legvége lévén kezdett mar fogyni a jó'óbudai pb Iparok aiánoékba küldött seri ts la • A sred óriás éppen a boltozatos folyosó visszhangos végében fogta G. Anaklét frátert. - Testvér, állj meg egy szóra, k érkeztem,nem tudom,ki vagy? De engedd meg,hogy megszorítsam a kezedet, "' ' Az imént még haragos cerubként villámló fráter ismét Krisztus egyszerű al zatos ezol^v j:iva változott. - méltatlant tüntetsz ki elismer meaael - szerénykedett szégyenlős - ICem, testv érem - el le ukezett , z északi óriás -aki ilyen ellensége gyülekeztben igy si meri nyitni & szkját nemzete ig&zsaráért,annak Kell a hata mögött lenni olyan vala...inek,ami lapot ,-d erre a viseiüoaésre. /Fol jt. köv./