Hetikiadás, 1935. január-december

1935-03-19 / 11 [1521]

Általános veakotelezettseg. 1935.. már c. 19. Amit oly sok esztendő eredménytelensége után már szinte várni lenetett, bekövetkezett. Németország megunta a leszerelési értekezleteknek időfecsérlését és medcő vitatkozásait, s mivel látnia kellett, hogy mig Genfben és másutt elméletek fejtegetésébe fulladnak, közben pedig minden jelentős hatalom fokozottan fegyverkezi, maga is kénytelennek látta,, hogy felszabaduljon a versaillesi szerződés bilincseitől és saját biztonsága érdekében helyreállitse az általános védkötelezettségct. Bem tehetett másképj • gyoldaluan volt kénytelen megszabaáitani magát a korlátozásoktól, mert a békesz rződés aláiróitól talán évtizedekig sem lehetett volna várni komoly könnyítést. Meglepetésről beszélnek egyes külföldi körökben, dc csupán azok előtt lehetett váratlan a német elhatározás, skik még mindig abban a tévhitben élnek, hogy egy hatvanmilliós népet állandó lealázottságban lehet tartani, a fegyveres túlsúly ereiével lehet belefojtani az igazi önállóság és függetlenség olérésér: irányuló sürgető óhaját. Akik azonban b tudják látni, hogy igazi megbékélés csak egyenrangú felek között jöb t létre., nem csodálkoznak Berlin lépésén, l:,gfelj bb azon, hogy ez nem következett már be előbb. Fiszen Fém. tor szádét 1919. óta áltatják azzal, hogy az 5 lefegyverzése csak bevezetője ez általános le szerelésnek, a többi hatalom is arra a mértékre fogja csökkenteni figyvercs erejét, amilyenre Fémetországot kényszoritotték. A versaillesi szerződésben kétoldalú köteL/.ZLttsúgvállalás történt, ahogyan Németország - nem önszántéból ugyan, do mépis - vállalta hadseregének 1 szerelését, epugy kötelezték magukat a többiek is, hogy ugyanezen az uton haladva szintén lényegesen csökk.nteni fogják f.gyv rkozesüket. ígért, tet t: ttek erre. ee nem tartották be, sőt fokozottan fegyverkeztek, nagyobb mértékben, mint valaha. _zzel pedig épugy felszabadították magukat a vállalt kötelezettségek alól, mint ahogyan azt most Németország tette. Ök adták tehát tulajdonképen a lökést a nemet elhatározáshoz, s csak magukra vethetnek azért, ami most bekövetkezett. Fémetország jóozóndékáról tett tanúságot akkor, amikor maga is éveken át részt vett a meddő vitákban. LZeken azonban csuk annyit tudott kivívni, hogy 1932.-be n ünne pélyesen megígérték neki az egyenjogúságot. I'egi^érték, de a gyakorlatban nem adták meg. Mi más lehetett akkor a következménye ennek, minthogy Fémetország visjzavonult a leszerelési értekezlettől és kilépett a N-mz^tok Szövetségéből. Azóta közvetlen megbeszéléseken igyekezett rábírni a vele szemben állókat

? hogy tegyenek eleget Ígéreteiknek,

<

adják meg neki a lehetőséget, hogy mint egyenrangú fél gondoskodhasson biztonságáról. A fegyverkezők pedig tegyenek komoly lépést a hadseregek és felszerelésük arányosítása felé, természetesen az eddiginél lényegesen alacsonyabb színvonalon. Lz az igyekezet sem sikerült. Nem történhetett tehát máskép,^ Németországnak saját érdekében fel kellett szabaditanis magát olyan szerződés alól,amelyet a többi megállapodó fél sem tartott be. Kétségtelenül sajnálatos dolog, hogy az annyira várt leszerelési irányzat helyett tehát ismét a fegyverkezési verseny fokozódik, de azért ez a helyzet még nem ok arra, hogy a békét féltsük. A németek, illetve a politikájukat irányító kormányféfiak

} a maga Hitler is, eddigi viselkedésükkel a béke megóvását látszanék szolgálni. Hiszen lemondottak kelet felé is, nyugat felé is elvesztett területeikre való igényükről és^megnemtámadási szerződés kötését ajánlották valamennyi szomszédjuknak. Vég na is, az általános védkötelezettséget kimondó lépésük után is, hajlandók tovább tárgyalni a béke szent ügyéért, állhatatosan hangoztatva azt,hogy lépésüknek nem támadó,hanem csakis védekező célja van. Anglia külügyminiszterével is változatlanul készek a már régebben kitűzött berlini megbeszélésre,illetve erőfeszítésre valamelyes megegyezés végett. Nagyobb felháborodást tulajöenképen csak a régi riválisnál, a franciáknál keltett a németek önérzetes elhatározása. Tiltakoznak ellene, a Népszövetséggel fenyegetőznek, Londont és Rómát is fel akarják vonultatni együtt tes feliepésre, de a vége mégis csak az lesz.hogy kénytelen-kelletlen tuoomásul fogjeík venni. Nem tehetnek máskép, mert ma már nem lehet pusztán gyűlölet alapján összehozni olyan németellenes arcvonalat, mint a háborút közvetlen követő időben. Hasznukra fordíthatják azonban ők is., a többi hatalmak is azt a tanulságot, hogy hova vezetett a fegyverkezési verseny és a helyes ut csakis az ellenkező irányban, a leszerelés fele haladhat. . -