Hetikiadás, 1935. január-december
1935-02-26 / 8 [1521]
Sc busch.niggék ut.ja. Az egyezmények mai kcrszikában mindig vissza-visszatér Ausztriahelyzetének kérdése s általában az egész dunavölgyi rendezetlenség,^ amelyről 10I itt; hol ott tárgyalnak, irányelveket tűznek ki ? elvi je lentőségü, megálla-— )odásokat kötnek, egyezménytervezeteket dolgoznak ki. A legutóbbi rótta! lusGolini-Laval -tanácskozáson is részben erről volt szó s bár Ausztria tájé**~ :oztatásával, de mégis nélküle folytak a megbeszélések a Közép-Európát érintő .politikai és gazdasági kérdésekről. S talán épen ennek pótlásé és az oszW •ák"hivatalos álláspont kifejtése végett határozta el Ausztria két vezető illamférfia, Schuschnigg kancellár és Berger-Waldenegg külügyminiszterbe )árisi és londoni utat, hogy kifejtse, mit kivan Ausztria és ^milyen mértékben i.ajlandó áldozatokat hozni a dunai egyezmény megvalósulása ós egyáltalán a jonyolult európai problémák rendbehozatala érdekében. A párisi tanácskozás, mint a szűkszavú hivatalos t jelentés mond-^ ía, majdnem kizárólag a római megállapodáshoz való csatlakozás és a dunai igyezmenyterv körül forgott. Az osztrák államférfiak hozzájárultak ahhoz,hogy^ i Mu.• solini-loval-féle megegyezés alapján, de természetesen a teljes egyenlőíég megvalósítása, mint előfeltétel mellett, induljon meg a dunai egyezmény.étrejövetelére irányuló tárgyalés. Eogy ezenkivül miről beszélt még Elandm :s Laval Schuschniggékkal. az a zárt ajtók titka maradt. Lehet,hogy ujabb :ölcsön iránt is puhatolóztak, bár ezt Schuschnigg cáfolt a s ugyanígy nem deáilt ki az sem,hogy szóbakerült-e a Habsburg-kero.es. Egyes hiri orrások szerint-" izó Volt róla, hivatalosan ezt valótlannak mondották, megerősitve Schuschnigg :ijelentésével, hogy Ausztria számára ma sem időszerű a Habsburg-probléma. ^ LZ azonban valószínűnek látszik,hogy Ausztriának a kisantanthoz való viszonya "ontos tárgypont volt s a megbeszélésnek erről a részéről Elandin az ooztrákil]amférfiak elutazása után azonnal sietett tájékoztatni a kisantant párisi :öveteit. Lehet,hogy közölte velük azt az osztrák felfogást, hogy nem kiváfi-»íak a kisantant védencei lenni és politikai, valamint katonai önállóságukat függetlenné akarják tenni elsősorban a kisantanttól, de a nagyhatalmaktól is^ Londonban is ezekről a kérdésekről folyt a megbeszélés. A poitikai és katonai egyenjogúságot sürgették Schusohnigg és Berger-'eldenegg^ jangoztatva azt ; hogy Ausztria megunta már a felette való gyámkodást, az ót iéltán megillető jogokat kivan ja magénak és múltjához méltó nagykorú tegja -"' ikar lenni a nemzetközi politikai életnek. Mint egyenrangú fér maga dönthessen íadserege nagyságáról és felszereléséről, ne szóljanak minduntalan bele, ha-gazdasági jellegű megállapodásokat akar kötni és különösen a kisantant szüntesse be a fenyegetőzéseket, ha Ausztria saját beléletében a maga érdekeinelvíegfelelő, de a kisantantnak esetleg nem tetsző intézkedéseket kénytelen tenni i független állami létet megillető kivánsá^ok.-r teljesítése esetén pedig ... msztria minden téren hajlandó kivenni a részét a helyzet javítására irányu-ó együttműködésből és az ebből folyó áldozatokból. ^ Ausztria felfogását Róma után most már ugy látszik, Parisban .s kedvezőbben fogadták. Londonban pedig már azelőtt is meglehetősen méltán íyolták az osztrák igényeket. A nemzetközi he^zet javulását tehát moét a árisi hangulatváltozás jelzi, ami remélhetőleg befolyásolni fogja a kásant*" tnt viselkedését is. A kisantant kénytelen-kelletlen bele fog törődni az )sztrák jogegyenlőségbe, bele fog " • v ' nyugodni abba, hogy a_Habsburgé 'estaurációtól nem kell tartania, s mindezzel két főakadály esik ki a dunarölgyi megegyezés útjából. . , Az osztrák államférfiak utazásaival elért várható eredmélyek természetesen közvetve a mi érdekeinket is szolgálják. A jogegyenlőséget' leg kell kapnunk nekünk is, s azután csupán az lesz még hátra,hogy méltányosabb álláspontot foglaljanak el a revízió kérdésében. Ha kölcsönös engedmé> íyek utján itt is közeledés jön létre, akkor már semmi sem fog állni a hmavölgyi megegyezés és helyzet javulás útjában.
