Hetikiadás, 1935. január-december

1935-10-29 / 43 [1521]

Halottak napja. Hűvös,borongós őszi na p,elmúlás,gyász, kegyelet napja.Elcsendesül a földi vigasság,elnémul egy napra az öröm,, a mulatozás hangos szava,hogy helyet adjon a csendes,kegyeletes megemlékezésnek a legnagyobb birodalom, a lelkek birodalmának lakóira .megindul a vándorlás a temetők felé,városok és falvak élő lakossága kiköltözik erre a napra oda, ahová majdan mindenki végleg eljut, az elköltözött kedves hozzátartozók,rokonok,barátok földi maradványait őrző sirhalmok koró.Láthata

tlan.de a szeretet és a ragaszkodás által fűzött erős szálak fejlődnek ki a'földi és & szellemi világ között, meg szilárdul na k ismét a kspcsola tok,amelyeket emberi gyarlóságunk a gondok és bajok között meg-megiazit . >de teljesen soha el nem szakit. Kis földi világunk zarándokol halottak napján a lelkek megszámlálhatatlan mii lióihoz.Hi szen csupán kis falu vagyunk ami,egész mai emberiség,az elköltöző ttek világvárosához képest.Nem is vagyunk végleges lakosai a Földnek,mint vándorok küzdünk,dolgozunk it,t,hogy azután vándorlásunk végén,földi pályafutásunk befejeztével mi is megpínenhessünk és azokkal, költözzünk,akik már régen elszakadtak tőlünk, de akikhez mégis hozzáfűznek a szeretetből fakadó kapcsolatok.Ezeket ápoljuk,kegyelettel gondozzuk most és minden elkövetkező november 2.-ikár:,az emberi lelek nemes érzéséből gyökerező ünnepen. . Tüzek javulnak ki a sirhe. Ivotton, lámpák,mécsesek, fáklyák lobognak,fényük száll felfelé,ahogyan véges emberi elménk kóozeli

? a magasságok, a lelkek birodalma felé.Egész földi világunkban,mint egő díszei,a legszebb ékésségek,árrákkel lélekben jelképes összeköttetést teremtünk a m'r megpihent testvéreinkkel és magunknak is emlékeztetőt állítunk arra, hogy véges lények vagyunk és erősek ás gyengék,gazdagok ós szegények hatalmasok és elnyomottak: .mind, mind egybeköltözünk maja a ltkLkek birodalmába. Az élőket ós holtakat egyesito megemlékezés ünnepére nem is lehetett alkalmasabb időt találni,mint^az ősz közepén, a novemberi napot. A tavaszi uj él-tfskadás, & nyári verőfényes gyümölcsérés után az ősz hervadást hoz a'természetben, lehull s v in ág, les záradnak a levelek,elpusztul a gyümőlcs,elmúlik mimen,amit a tava sz "fogant.S amint a természet tavaszi rügyf a kadasá t,a nyár érlelését az ősz enyészetbe viszi ifjúságunk tavaszi,érett korunk nyara után mi is eljutunk az őszhöz, az elmúlás, a halál ieősza kához.ik^yon, szép jelkéo tehát',a mai emberi elmúlásunkról,régi szeretteink elköltözéséről is sz ősszel ejbl ékezünk meg, ami kor a természet is elmúlásba hanyatlik. De ^ez az elmúlás nem jelent végleges h^lált.Ahogyan az oszt követő tel pihenő szakasza után a természet megü'jhocus t hoz,ugy bizunk mi is abban,hogy a halál nekünk is csak pihenést jelent ós abból uj tavasz, a fel támad is fa ka d. "Fel támadunk" - hirdetik á tehetők ka fai - s ez a bizalomteljes szó mindnyájunk törhetetlen reménységet fejezi ki.Halálunk csak ez élet fáradalmainak végét jelenti , lel künk" a mar el költöző ttek közé röppen ós velük együtt támad fel az örök tavasz eljövetelekor. S ahogyan bizunk abban,hogy eljön a nagy,az általános feltámadás,époly szilárdan reménykedünk,hogy reánk,,magyarokra is ,elkövétkezik & magyar tavasz, a magyar feltámadás napja.Ma még a tél hidegét igyekeznek terjeszteni reánk, meg "akarják fagyasztani a tav asztv^ró sóvárgásunka t, de ez 'eddig sem sikerült és ezután sem fogják velünk szemben kierőszakolni .Nem tudták állandósítani felettünk a tál kietlen sivárságát,enyhe tavaszi szellők kezdenek uár lengedezni felénk ós nem lehet messze az idő,hogy eljut már az igazi tavasz,az igazi, fel támadást hozó magyar t*?v asz. Eocén bizunk, ebben reménykedünk ós törhetetlen a hitünk,hogy a szárunkra sírboltnak szánt Trianont,mint a halált a fel támadás,ópugy fel fogja váltani a szenvedő magyarok megváltása.