Hetikiadás, 1935. január-december
1935-10-22 / 42 [1521]
iUzdcció Anaide t T .fráter- n^gy-müve. - Negyven éve éjt,napot összetéve azért lótok-futok,azért tűrök éhséget r fáradtságot,megaláztatást.azért alakoskodom hol dervisként,hol meg reszketosfejű koldusként.hogy szabadnak lássam a hazámat. Anaklét fráter szikár alakja szinte óriássá nőt a durva ferences csuha.alatt,amikor életében először ilyen nyiltan és röviden dobraütötte hőstetteit. Igaz^hogy csak harmadmagával ült a gesztesi vár kapitányi szobájában és Eicheller i'erenc kapitány magabaroskadtan hallgatta immár órák óta azt a párvMalt.ami a fráter és Róka-Diós Gábor között zajlott le a szavak'villogó sziporkázásával. Nem'hiába ragadt Diós Gábor nevéhez a róka jelző.mert ugy tudott bánni az'eszével,hogy nicneller kapitánynak nem egyszer elállt még a szivverése is^ami rettenetes nagy eset,mert hisz az egész Eelsődunántul vitézi népének legragyogóbb bálványa volt. - Nekünk nem á török: az ellenségünk - szúrta bele a tőrt Ilicheller lelkébe Thököly embere,- hanem a német. Ha mi magyarok öászefogunk a törökkel a bécsi király ellen,akkor oly^an hatalmasok leszünk,hogy senki se állhat az utunkba. - A "haldokló utolsó/rugása az élet végét jelenti - felelte csendesen a fráter. - Elfogyott a félhold fénye, A janicsarlázadások sora elsor-" vasztotta a török félelmetes erejét^s a háremek asszonyainak uralma muló tündöklés csupán. Ebbe az őszi haldoklásba kívánkoztok ti jobb sorsra érdemes vitézek?,.. Eret j csak vissza barátom az uradhoz. I.Iondd meg Thököly Imre urnák,hogy mi felsődunántuli végváriak ott leszünk Buda ostromában. Megmondhatod azt is.hogy Anaklét fráter vállalja a gyujtogatást. Erre még futja az erejéből. Aztán na'a müezin kiáltozása helyett iámét harangszó dicséri az Istent Budavárában,akkor majd lesz ideje arra is,hegy a lelke üdvösségével törődjék... Eredj jó ember Isten hírével.., Felálltak. A kuruc követ kezet szorított a nyurga baráttal is, meg a busafejű óriás kapitánnyal is. - oldjon meg az Isten - dörmögte Róka-Diós Gábor hadnagy s dolgavégzetlenül elhagyta a gesztesi várat, - Jól megyek-e erre Tata felé? -kérdezte a kapuban a kapitárból. - Jól. De ott is ugy jársz,akár nálunk - figyelmeztette csendes szóval. A kuruc ló patkójának dobogása már régen beleveszett az erdőbe, amikor liiclieller kapitány még mindig ott állt mozdulatlanul a széljárta kapu alatt. Nehéz gondolatok dübörögtek a lelkében, - Összeállnak én akár az eleven ördöggel is - viharzott benne szótlanul - csak már egyszer szabadnak és magyarnak látnám a hazámat. Üreg.hajlottdereku koldus szegődött melléje. Tar fején bizony annyit gyomlál attak az évek,hogy alig maradt néhány fehér hajszál a nyomukban - Eredi hátra a konyhába- mutatta a kapitány szórakozottan a feleségem majd juttat valamit neked is... Ismét beletemetkezett gondolataiba,s csak akkor kapta fel a fejét meglepetten,amikor jó idő múlva a vén koldus megszólította: - Gyere velem Feikő öcsém.. • A hangjáról ismerte meg a franciskánus barátot,aki hat évtizeddel keszeg vállán még utoljára vállalta a .miitoratást a végváriak,között: Sorra járja a falvakat es várakat. Néhány fojtott,cLiarapott szava eleg lesz, hogy lángra lobbantsa a magyar lelkeket és megelőzze a kuruc király embereit. - Honnan szorult ebbe a bitványteötü férfibe ez a varázslatos erő és szívósság.- gondolta Nicheller kapitány .amikor ellenállhatatlan kényszer hatása alatt lépegetett a nyomában, llár lent jártak a vár alatt a temetőben,amikor megszólalt a barát. - A lélek ereje csodát müvei a leghitványabb testben is. - In kérdeztem ugy,hogy meghallottad? - csodálkozott a kapitány. - Nem,öcsém. De a lelkedbe láttam. Megálltak Zámory Imre/kaoitány sir ja előtt.A két legendás hős elzarándokolt a halott harmadikhoz,aki tiz éve alussza iti nyughatatlan álmát. Amikor átütötte mellét a török golyó.az volt az utolsó szava hogy ao lg odalent se lesz boldog,amig a félhold ós lófarkas zászló uralkodik na yar földön. /FolYt.köv.y
