Hetikiadás, 1935. január-december

1935-10-15 / 41 [1521]

Segítsünk véreinken! Magyarország első' asszonya ^Horthy Líiklósné, kérő szóval fordul ismét a magyar társadalomhoz,hogy mindenki tehetségéhez mérten csatla- ' kőzzék a szűkölködőkön segítő akciójóhoz,segítsen a testvér a testvéren, a tehetősebb magyar az ínségben szenvedőn,hogy a ránk következő télen ne legyanek éhezők és ruhátlanok a szegény magvar földön. lisztendők" óta folyik már ez a legg.mssebb tevékenység,étellel látni el'cz éhezőket.betakarni a ruhátlanokat,felszárítani a kétségbeesés könnyeit, s mindezzel elvinni a szeretetet és melegséget azok közé.akiket csapások sújtottak"és bizony sokszor reményvesztetten néznek a jövő élé. Hiszen kétségtelen,hogy nehezen tudják megőrizni lelkikben a reményt azok, akiket ' sorozatosan írnek a csalódások és valósággal már rettegnek ' a holnaptól .BE rt attól tartanak,hogy minden nap csak ujabb és ujabb gyötrelmet hoz.Ilyen helyeken a legnagyobb a baj s itt legsürgősebb a gyors segítségnyújtás.Visszaadni a reményt a csüggedőknek,felkarolni az elhagyatottakat, áldozatkészséggel sietni a nélkülözőknek jobb sorsba juttatására, a legnemesebb feladat,amit embertársainkkal,véreinkkel szomben cselelsihetünk. Jól tudjuk,hogy az állam, a törvényhatóságok,városok és községek egyaránt kiveszik a részüket a nyomor anynitésébol, a nélkülözők,elesettek felkarolásából.mindez azonban nem elogendő.A mai nehéz viszonyok" között, a saját hibánkon.kivUL ránkszakadt bajaink közepette sokan jutót-" tak olyan helyzetbe,hogy g mindennapi betevő falatra valót sem tudjak megkeresni,nem azért, mintha húzódoznának r. munka tói, hanem" mert vagy nem jutnak munkahelyhez,vagy pedig öregség,betegség,miatt képtelenek dolgozni. Az állam és a közületek nődig csökkent bevételi forrásaik miatt nem tudnak minden ínségben lévőt kiemelni nehéz sorokból s bár megtesznek mindent,mégis sokon maiadnak olyanok,akiknek a legjobb akarat mellett sem juthat már a köztámogatásból.Itt kerül sor azután a társadalom nemes hivatásának gyakorlására.Ahol mór a közös kassza kimerült, ahová nem érhet már el a köztámogatás,ott'kell megnyílni minden tehetősebb magyar ember szivének és zsebének is,hogy ne legyen éhes ember,nc legyen hideg tűzhely,ne legyen ruhátlanul fagyoskodó magyar testvér. A magyar társadalom elvek hosszú során ét megértette- a kormány-" zóné szerető szivétől induló mozgalmat és erőjéhez képest igyekezett^hozaájárulni ehhez az önzetlen,fáracérrtatlan tevékenységhez.Elindulták a városokból és a falvakból is a pénzbeli és t órarésze tbc ni adományok, cl indultak gazdagoktól és szerényebb sorsunktól is,hogy eljussanak azokhoz az ajtókhoz,ahol az ínség kopogtat.Az önzetlen és tcstvérszE rete adományok" sok'könnyet szárítottak fel,sok életkedvet adtak vissza,sok özvegyet,árvát,beteget rántottak vissza a kétségbeesésből.ilindc:;. adomány odafutott, ahová a jótékony adakozók szántók.ahol legsúlyosabb volt a nyomor és logkiáltóbb volt az inség.Igy volt ez az elmúlt esztendőben és igy lesz az idoi télen is. Most ugyanis, sajnos .ipg mindi' alig enyhült a helyzet.A'nemzetközi együttműködés hiányossága, a mi erőfeszítésünk ellenére is^mogakedálvozza azt,hogy csö: kenjen a rocsz körülménye!-: között élők szama . I,Ia is sokan küzicödnok a legfontosabb életfeltételek hiányaival.S ennek ellenére mégis biznak abban,hogy az idén télen sem lesz éhező és ruhátlan testvérünk ezen a csonka magyar földön.Nem lesz,LE rt kormányzónk no&eslelkü hitvesének fölszólítása megértő lelkekre foc találni,olyanokra, akikből nem veszett ki a felebaráti érzés, a testvéri ragaszkodás.S ezt a bi zolmurrkakétségtelenül igazolná fogja a jövő és majdan a tavasszal ujabb reményekkel . nézhetünk a jövő elé. Tudjuk,hogy igy lesz,möít igy kell lennie\ ezt kívánja minden magyartól a testvéri érzés es szeretet. J/R.