Hetikiadás, 1935. január-december

1935-09-24 / 38 [1521]

Ksickció Irta:Kisi mandy Oéza. Anaklét fráter Budán mér a Yizivárosban megtudta,hogy nincs ' fent a Várban Szelim basa. - iillah növessze meg, az árnyékát - bókolt Ferhát dervis,aki Anaklétnak régi embere volt, - Ha jól látom az eseményeket és Allah nem homályositotta el az eszemet,azt kell mondanom neked testvérem,hogy éppen ma érkezett Lippára., - Lippára? - ütődött meg a . , fráter a szón. -Lippára, testvérem - bólintott'a törék,akinek Allah mégis csak elhomályosíthatta az eszét,mert immár kilencedik esztendeje ismeri a török dervis gúnyájában mászkáló ferences barátot,de még sohasem gondolt arra, hogy hátha nem is török ez a szikárember? így azután kifecsegett előtte minden titkot,amit fent hallott a váriban,mialatt gyógyít gatta a Beteg,vagy sebesült janicsárokat. Anaklét nem biztatta,csak látszólagos közmbösséggel hallgatta szapora be szédót,amiből azt is megtudta,hogy a fényes ábrázatú szultán neheztel Szelim basára. - Ugyan,ugyan - mormogta a fráter,de Allah szolgája aligha hallotta,mert zavartalanul f^lydagált bajusszal,szakállal körülösvényeit ajkáról a szó. - A belgrádi basa azt a hirt terjesztette a mi nemes urunkról, hogy a mult esztendő nyarának derekán lesbe szaladt a Bakony szélén. - A gyalázatos - csóválta a fejét Krisztus papja. - Így igaz, ahogyan mondod testvérem - helyeselt Allah pap ja,mert csak forgassuk az eszünk kerekét. Ha akkora ur,mint a mi nemes urunk leshányással fogságba esnék,azok a kiéhezett lerongyolódott magyar végváriak nem eresztenék el egyhamar és akkor is csak busás váltság fejében* Fár pedig Szelim basa,akinek Allah hosszabbitsa meg az árnyékát,nem hiányzott közül nk egy napi§ se. Az a gyalázatos bel grádi kigyó,akinek szerecsen leány volt az anyja, hiába sziszegi Isztambul fele. A Dunáról odakanyarodott vad szél végigdobolta a dervis házának apró ablakában a marhahólyagot.mialatt a tűzhelyen pislogott a parázs a szürke pernye alól. Ferhát ágat vetett rá,kidagadt pofával még meg is fújta, amig lángra nem lobbant. Akkor azután végigsimította ékalaku vöröses szakállát és visszatelepedett vendé e mellé. Nogyott hallgattak és a tenyerükkel elnyomkodták a száraz ágról rójuk pattogó apró-villogó zsarátnokot. - Hát Fatime,Buda nyíló rózsá]ja? - kérdezte Anaklét, csakhogy éppen mondjon valamit.Allah papja narákolva köszörülte a torkát s nagyon ízgett,mozgott,amig kiböködte a vélekedését. - Ezt az egyet nem látom tisztán - ismerte be. - Én bizony nem találkoztam vele az ősz óta. Végy talán régebben... Azt hallom, betegeskedik. No ae akkor meg megint csak engem hivatna az urunk,hogy segítsek rajta. Nem igaz?... - Biztosan igaz - bólintott Krisztus pap ja,aki meggémberedett lábait felváltva dugdozta a tüz közelébe,mialatt a lelke szinte kacagott örömében. Ha Ferhát nem tudja az igazat,akkor Szelim basa biztosan leüttette a fejét azoknak,akik a mult év augusztusában rabul estek és meglátták a gesztesi várat belülről is

r Hiába nagy szégyen esett akkor a budai basán és a fejérvári bégen! Liicheller ^erkó pedig most azt vár ja, hogy vigye el neki Szelim basa beleegyezését Fetimével - vagyis most már Orsikával - való házasságára. De hogyan beszéljen vele,ha a jámbor dervis szerint éppen ma érkezett Lippára? ^ - Hat nemes urunk miért ment Lippára?- tudakolta a fráter jámborul, - Mert vackolódik az erdélyi fejedelem. Rákóczi György már sok borsit tort az orrunk alá. A fénye:, oorta parancsolta a mi urunknak,hogy még a tavaszi vizek megindulása előtt számoljon le TE le. Hát csak ezért ment Lipoóra,mert ott gyülekeznek az igazhitű seregek. Hát te testvérem merre íorditod" lépteid nyomát? /folytatása következik./