Hetikiadás, 1935. január-december
1935-09-17 / 37 [1521]
Budapest,1933.szeptember 17. A magyar honvéd. A Vértes-hegységben,Miskolc környékén,a Mecsek lej tő in,a Bakony és a Balaton vidékén fegyverzaj verte fel a természet csendjét, lódobogás riasztotta szét az erdők vadjait,páncélkocsikat jelképező gépjárműtek dübörögted az utakon és úttalan föj deken.Fegyverza j töltötte be napokon át ezeket a vidékeket,puskák ropogtak,ágyuk bömböltek,kardok csörrentek,de mindez nem harci lái?ma volt,hanem békés visszhangja nemzeti büszkeségünk, a DB gyar honvédség őszi gyakorlatainak. Kincs hosszú múltja 8 magyar honvéd névnek, száz esztendőre sem tekinthet vissza^de az aránylag ijövid idő alatt is világszerte megbecsülést szereztek e névnek példáé viselői.A 48-as szabadságharc vetette fel a honvéd nevet,mindnyájunknak közös kincse, a haza oltalmazásának legszebb kifejezőjét, A név volt azonban csak uj, viselőinek harci erényei, bátorsággal párosult áldozatkészsége évszázadokra nézhet büszkén vissza, egészen addig az időig,amikor az első magyar lovas megjelent . a Vereckei-szorosban, hogy uj és végleges hazát szerezzen a Luna-Tisza völgyében és azt megvédelmezze minden ellenségtől a mér elmúlt ezer éven és az ezután következőkön is.Mert azok a hősök,akik ezer esztendő súlyos viszontagságai közepette is megküzdőttek minden ellenséggel, voltaképen honvédek voltak.ha nem is viselték ezt a nevet.ök vivtak élet-halál harcot tatárral,törökkel,ŐK védelmezték a szabadságot a Bécsből jövő elnyomó törekvéssel szemben,Bocskay,Bethlen,Rákóczi lobogója alatt époly vitézül hadakoztak,mint a 48-49-es szabad ságharcban, az uj nev tűzkeresztségében is.S amiként minden tekintetben megálltak akkor is a helyüket és csak az oroszok beavatkozásával többszörösre növekedett túlerő tudta elnyomni őket,épugy hősi elszántsággal állottak ellent a világ minden tájáról nusz évvel ezelőtt ránkzudult támadásnak, a területi épségünkre,fáradtsággal gyűjtött anyagi javainkra törő milliós hadseregeknek is.Ott voltak mindenütt,ahol a leghevesebb ostrom indult ellenünk, a hófödte Kárpátok szorosaiban^ a Eoberdo sziklapoklában, Albánia malóriás földjén egyformán derekasan küzdött a magyar honvéd, s ha véf lil elbukott is, a bukás nem sújtotta le,hanem felemelte ,mert a nyers túlerő inthette fáradt kezéből a fegyvert,de nem csorbíthatta ősi erényeit.A honvéd név na is szeplőllenül ragyog és viselői változatlanul töltik be azt a nemes hivatásukat,hogy megóvják számunkra az ezer éves hazát,nemcsak a mai megcsonkítottat, hanem - talán nem. is olyan sokára - az egész történelmi magyar földet, S hogy minden pillanatban készen álljunk az ellenünk irányulható támadások eljjáritására,hogy bármikor csorbítatlan elszántsággal védelmezhessük legszentebb kincsünket,a hazát, ezért folynak időnként a nagy gyakorlatok, a békés munka eredményeit oltalmazó katonáink nyilvános vizsgái.Sajnos,a trianoni korlátozások folytán még ma is fogyatékos fegyverekkel,de változatlanul olyan szellemben,amely a magyar harcost mindenkor a katona mintaképévé tette.Hiszen nélkülözzük még" most is a leghatásosabb ágyukat, nincsenek páncélkocsi ja ink, nincsenek katonai repülőgépeink,mig szomszédainknak bőkezűen megengedtékmindezekét a fegyvereket,melyeidkei állandóan fenyegetnek bennünket és ilyen eszközökkel akarják belénk fojtani az igazságért kiáltó szavunkat.Ez a helyzet azonban sokáig már nem tarthat igy,minden kilátásunk megvan arra,hogy honvédségünk is megkapja a védekezéshez szükséges összes korszerű fegyvereket. S ha mindennek birtokában leszünk, akkor nem lehet kétségünk az iránt,hogy törjön ránk bármilyen ellen,a magyar honvéd őrt áll és megvéd száz veszélyben is.S miként a legfőbb Hadúr, a kormányzó is mondotta- ha a munka a hadseregben az ecdig járt uton halad tovább és a haderő tagjai a hazafi legszebb kötelességet a jövőben is ugy teljesitik:,mint eddig, a nemzet véderejében csalódni sohasem fog.
