Hetikiadás, 1935. január-december

1935-08-27 / 34 [1521]

*~f J. • ±J uuiu • — — — — — — — — , _ _ 0RS7ÍGOSLEVELTA1 Irta-.Kisigmándy Géza. Kszekció Akinek ellopták a szivét. Már kisérteti -esen zizegett az avar,amikor a csipős őszi szél végigszánkózott a hatón és reggelenkent kölesszemnyi fehér dér csillogott a gesztesi var kövein.Szentmihály napján a hirtelen vihar letépte a gólyafészket is a torony csúcsáról.Csak a szelid darvak sétáltak peckes-fázósan a falakon,egyébként minden teremtett lélek bebujt a vackába. Ott sikongott az ősz könyörtelenül és rémítgette a gyengeszivüeket a tél csontkemény fagyával. Micneller Ferkónak,a nyargaló vitézek hadnagyának arcéról ellopta a pirosságot a szerelem.Hasztalan csipte ki a szél,amikor ott rótta a köveket a keleti bástya kiugró sikátora alatt,mert mindig kiszaladt a fejéből a vér,valaháiy szor letekintett a völgybe és lovasembert látott közeledni. - Még elküldi a basa a váltságot - suttogta szinte remegve és kidülledt : szemmel figyelte a jövevényt,amig me? nen ismerte.- Hála Istennek,még nem Budáról érkezett üzenet...! Igy éldegélt hol reményét veszítve,hol meg egészen nekibuzdulva.de a lelke mélyen mindig remegett az az egy szál hur

}

amin a szerelem játszik őröktőlfogva minden ifjonti emberben,amikor azt hiszi,hogy megtalálta azt,akit az Isten is neki rendelt. Mert hót halálosan beleszeretett az éjfekete szemű,szinte már kékesen csillogó korombaju basa-léányba,a gyönyörűséges Fatimába,aki itt lakik magyar szolgálójával a legszebb vendégszobában. Zamory Imre kapitány ur eleinte meg-megcsóválta a fejét,amikar látta, hogy a hadnagya rabja lett saját rabjának,de azután okos ember lévén megnyugodott.Furcsa jószág a szerelem,eddig még senkisem kutatta ki kacskaringós útjait.Lám,most is kicseng az ajtó eresztékei között a leány éneke: Akinek ellopták a szivét, Akinek ellopták mindenét, Jártában-kelt ében nincs nyugta, Keresi,ki tőle ellopta A szivét, - mindenét. Már azon sem csodálkozott,hogy magyarul mondta a szöveget,mert hisen nincs a világnak olyan nyel ve, amelyen ugy el lehetne beszélni a virágépekr.;t, mint a miénken.No de Ferkó már mondja is rá a választ: S aki a tolvaját legfcgta , Ki tőle a szivét ellopta, ttrizi a naptól.a széltől. Félti a megrontó szemétől Szerelmes tolvaját... Mindenszentek napján még nem jutottak tovább a virágéneknél.Négyszemközt sohase beszélhettek.mert részint szemérmeseégük,részint pedig a szolgáló figyelmessége tartotta távol őket.De talon jobb is volt igy. vi régének ben vallották meg egymásnak szerelmüket és amikor az. első hó beszorította a várba Anaklét frátert, a szépséges Fatime megtalálta annak is a módját,hogy bizalmasan elbeszélgessen a kegyes emberrel,akinek csavargós esze azonnal átlátott a szitán és mézkemt folydogált ajkáról a szó - Krisztusról,a szeretet és megbocsátás Istenéről,aki előtt nincs különbség ember és asszony között,aki egyenlő szeretettel ölel magához mindenkit,hiszen egyaránt halt meg minden nemzet minden tagjáért. Ferkó akkor se nyugtalankodott,amikor a fráter másfél hétre eltűnt a gesz tesi várból,mert bizalmas hirlátói megsúgták neki.hogy átkelt a Dunán és bizonyosan Budán járt,vag£ pedig oda küldött üzenetet a basának. - Most mér nyugodtan alhatsz Ferkó - mondta csendesen.amikor végre hazakerült. - Nincs a budai basának arra pénze,hogy kiváltsa a leányát.Majd talán a tavaszon,ha addig még a félhold ragyog a budai vár fokán.mert azt is megtudtam bizodalmas helyről.hogy igencsak veckolódik a bécsi király a szultán ellen. Szeretne összegyűjteni akkora keresztény sereget,hogy kizavarhatná a kontyosokat az országunkból. , - Az egész országból?! - hüledezett Ferkó,akiben a virtus es a szerelem kelt birokra.Mert neki is az volt az egyetlen vágya,hogy végre a magyar legyen az ur a saját országában.de szinte összefacsarodott a szive,amikor arra gondolt, hogy akkor elveszíti Fatimet... /folyt.köv./