Hetikiadás, 1935. január-december

1935-08-20 / 33 [1521]

Paris nem hozott békét. A Népszövetségnek legutóbbi genfi ülése,mint ismeretes,olyan határosatot hozott.hogy egyik kibontakozási kisérletkepen üljenek össze Parisban a francia,angol és olasz kormányok megbízottai és tegyenek meg mindent arra,hogy elkerülhető legyen a keletafrikai háború.A hármas értekezlet tényleg össze is ült Parisban,Laval,Eden és Aloisi foglalt helyet a tanácskozóasztalnál és egy héten át folyt a megegyőzés,az álláspontoknak egymás felé való hajlitása,sok kitartással,de sajnos annál kevesebb engedékenységgel.Az első napon is csak kevés reményt lehetett ugyan táplálni megegyezés létrejötetelét illetőleg,de ahogyan multak a napok,ugy szakadoztak a vékony reményfonalak is, és végül már nem keltett csalódást az értekezlet elnapolása sem,ami voltaképen teljes kudarcot jelentett.Az a hivatalos közlés ugyanis, amely az eszmecserének diplomáciai uton való folytatását igéri,már nem egyéb mint a sikertelenségei alig-alig leplező vékony takaró. A pórisi értekezletnek meg kellett buknia,mert egyik fél sem akart engedményt tenni,egyik sem tanúsított megértést a másiknak álláspontja iránt.Kint két szomszédvár állt szemben egymással az olasz és ,az angol politika s hiába volt Láváinak minden igyekezete,nen tudta közöttük felépíteni az összekötő hidat.Bizonyos azonban az is,hogy alig volár még reménytelenebb vállalkozás.mint Laval kísérlete,amelyet minden elismerésre méltóan tett a béke érdekében.A francia kormányelnök a legjobb szándékkal eltelve dolgozott, mégis hibázott akkor,amikor szigorúan a népszövetségi alapokmány betűihez vagy legalább is szelleméhez ragaszkodva hitte megoldhatónak ezt a kényes kérdést.Mert a politikai és gazdasági ércekek nem tekintik tabunak a népszövetségi a lapokmányt, még az egész népszövetségi rendszert sem,s ha ez a nemzetközi testület megtiltaná egyes érdekek érvényesítés5t,aligha restelkedne egyik ország sem kilépni belőle és saját szakállóra végrehajtani azt,amire ereje képesíti. Japán és Németország példája amugyis azt mutat ja,hogy nagyhatalmakkal szemben Genf teljesen tehetetlen,azok azt teszik,amit saját érdekeik kivannak. A francia közvetítés tehát nem tudta Olaszországot követeléseinek csökkentésére birni és nem tudta közelebb hozni Londont,sem Rómához. Mussolini nem fogadta el közös angol-francia javaslatot sem,amely jelentős gazdasági előnyöket biztositana Olaszországnak.Abessziniának,de kizárná a politikai fensőbbségét.Olaszország ezzel nem elégedik meg.neki fontosabb céljai vannak.Nagy népszaporodása életbevágóvá teszi,hogy emberfeleslegét elhelyezhesse és erre legalkalmasabbnak Abesszínia területe ígérkezik,hiszen ez az ország épen két olasz gyarmat között foglal helyet .Hivatkozik arra is, hogy a néne t gyarmatok feletti osztozkodásból őt teljesen kizárták, azokat Anglia és Franciaország foglalták le maguknak így tehát ne akadályozzák meg őt abban,hogy ott terjeszkedjék,ahol még lehet.Abesszínia földjén,az angol és francia erdekek lényegesebb sérelme nélkül.De ezenkívül teljesen elfogadható érvnek hozza fel azt is,hogy ebből a teljesen elmaradt országból magasabb színvonalú államot akar csinálni és meg akarja szüntetni az ottani szégyenletes rakszolgaságot.Ilindezek elérése végett szükségesnek látja,hogy Abessziniának letelepítésre alkalmas részét megszállja s általában az ország felett megszerezze a politikai felsőbbséget.Ezt követeli Olaszország és ebbő. nem enged. Parisban nem találták teljes méltánylásra az olasz kívánságok,az értekezlet eredménytelenül végződött,s most feszülten várjuk a to vábbi fejleményeket.Sikerül-e még békésen elintézni az ügyet,va y a fegyverek veszik át a diplomatámtól a történelem irányítását.Az bizonyos,hogy a békés kilátások úgyszólván se mivé zsugorodtak össze,hacsak az utolsó pillanatban nem ismerik el Olaszország igényeit.S mivel erre már alig van remény, csak abban bízunk ,bogy a fegyverek csupán rövid időre fogják megzavarni a békét,amelynek uralmát sohasem volna szabad t@bbé veszélyeztetni. J./R.