Hetikiadás, 1935. január-december

1935-08-20 / 33 [1521]

OLII o^am* Mi lesz a télen? 3 oldal. Még vidáman mosolyog ránk a derült égből a nap,még be sem takarítottuk az idei nyár minden termését,de- a csendes estéken, ami-., kor elmerengve nézzük az augusztusi hulló csillagot,félve lopakodik lelkünkbe az a gondolat,mi lesz a télen?Mert a naphulltával kerekedő szél már megborzongat és letagadhatatlanul figyelmeiét a zord idő közeledtére.Más években ilyenkor boldog megelégedéssel és a jól végzett munka megnyugtató tudatával vágtuk,hogy mikor lesz fehérharmatos a ha tár,mikor rajzol csodálatos ákom-bákomot ablakunkra az ősz lehelete?Eddig nem féltünk a téltői,mert a mi áldott földünk még megszabdalt mivoltában is terem annyit, a menny i elég mindnyájunknak,sőt meg idegenbe is jut bőségesen. Ebben az esztencőben azonban erősen megéreztük az Isten sújtó kezét.Alig sarjadt ki a vetésünk,alig duzzadt rüggyé az ág vége,fagy és jég- v verés szakadt rá.Már akkor nehéz lett az álmunk,de a langyos májusi eső áldó permetezése megint megvigasztalt:régi közmondás szerint aranyat ér minden csépje.Bizakodva,megkönnyebbülten lestük az aratást,amig azt nem vettük észrejhogy csak a forróság zúdul ránk minden megaszaló kegyetlen,melegével, de egészen elapadt a felhő csatorna ja,ugy hogy összezsugorodott és kiégett mindenünk.Ami megmaradt,édeskevés,arra elegendő lesz,hogy nekünk,az ország szük határai között nem kell nélkülöznünk,de arra már nem igen futja,hogy külföldre is küldjünk belőle,pedig a mai felfordult világgazdasági helyzetben ennek éppen olyan nagy a jelentősége,mint annak,amit mi magunk fogyasztunk el. Kevesebb lett a napi karéj kenyerünk,aminek a gazdasági törvények szerint az a szigorú következménye,hogy emelkedett az ára is.Nincs kinálat, nincs eladó portéka,igy tehát az"szabja meg az árát,akinek éppen van belőle. Es éppen ez a szivtelen kaimarszellem keseríti meg a falatot a szánkban. Sajnos,akadnak nem is elvétve olyan lelketlen szerencsések,akik véleltlen jobb helyzetüket arra használják fel,hogy vagyont szerezzenek a másik rovására.Kétségtelen, hogy a kevesebb áru felszökik és emellett még a minősége sem mindig kifogástalan éppen azért,mert nem lehet válogatni ben ne,de annak mégsem szabad megtörténnie,hogy rendszerré avassák a hirtelen vagyonszerzést ilyen módon.Az illetékes hatóságok már az első hetekben vasököllel csaptak le az árdrágító hadra és most a börtönben elmélkedhetnek a tisztességről, arról az elemi kötelességről,hogy amit a magyar föld termett,abból minden dolgozó és becsületes magyar egyaránt megkaphassa a neki járó részt keservesen megkeresett pénzéért. Mindig voltak és lesznek olyan telhetetlenek,akik nem törődnek a közösség jogos kívánságaival,hanem csak a saját feneketlen_zsebüket_nézik. Ez a kabzsiság ott bujkál az emberi természet rejtett zugaiban és kiirtása lehetetlen.De arra való a hatóság,hogy a lehető legkisebb érvényesülési alkalmat adjon nekik üzelmeik végzésere.Reméljük,hogy

a

nagy kérdőjelként elénkmeredő télen sem fogunk ebben csalatkozni és akkor valahogyan csak átvészeljük a leghidegebb napokat és hónapokat. Az ujabban megeredt esőzés következtében ma mér nem is olyan vigasztalan a helyzet,mint ahogyan a feketén látók rémítgetik önmagjukat és embertársaikat.Nehezebb idők is elballagtak már felettünk.Gondoljunk csak a világháború kenyérjegyes rémségeire és ne felejtsük el,hogy nekünk még mindig megtermett a betevő falatunk.Tagadhatatlan,hogy most szűkösebben lesz itiindenünk,de vigasztaljon bennünket az a bizonyosság,hogy a rosszra mindig jó következik,és a jövő esztendőben a föld megadja azt,amit az időjárás szeszélyessége ezen a nyáron elragadott tőlünk.Bízzunk az Istenben és a magyar föld gyermekének sziv-ós akaratában,fáradságot nem ismerő dolgozó kedvében,aminek elmaradhatatlan a gyümölcse. Lesz még nekünk vidám nyarunk és megelégedett őszünk,amikor szorgalmunk jutalmául nem rettegünk a zimankós szél vad zúgásától,hanem a meleg szoba kedves családi körében tervezgetve várjuk a vetés sarjadását,a rügy bimbóvá hasadását és a májusi eső aranyat érő permetezését.