Hetikiadás, 1935. január-december
1935-01-29 / 4 [1521]
•gát isten szolgája. Irta:Igmándy Géza. A Rába és a üarcal közén a végeláthatatlan nádtenger fölátt sikongott a szél. Néha-néha belemarkolt a fagyos hóba.megrázta,óriási tölcs'rré csavarta,majd pedig permetező zúzmaraként szétszórta a nyöszörögve hajlongó, hullámzó vöröses barna nádbuga fölé. A Iviarcal lát snyi széles jegén esetlenül tipegett néhány vadkacsa, s amikor a dermesztő szól belebcrzolt fényes tollúkba,ugy ráhasaltak a csontkemény kékségre,mintha odafagytak volna. A havas réten pedig gágogva futkározott a rengeteg yadlud. Hasztalan verték kemény,piros csőrüket a vastag hóra, nem tudták elérni a füvet. Lomha fekete varjú had szálldosott fc- lettük. E'Üha elpusztitja valamelyiküket az éhség s akkor vidám lakmározást csaphatnak liba-, pecsenyéből. Három csikasz farkas is ebben reménykeüett.mert hasztalan volt minden lapulás, szinlelés és rajtaütés.., a kiszemelt lud mindig gyorsabb volt. A varjak fentről észrevehettek valamit,mert keletre húzódtak és kárrogva keringtek szinte egy pont fölött. A farkasok tehát lemondtak a hiu ábránd- . ként futkározó és felreppenő libepeeseiwről és ehelyett eloldalogtak a varjak után. Magas,behavazott alak bukdácsolt ki a nádból a tisztásra. Nekifeküdt a dühös szél egyenlőtlen nyomásának és szaporán emelgette a lábát. A varjú had nagy zene-bonéja azonban gyanút keltett a farkasokban. Meglapultak és szaporán pislogatva szimatoxtak' bele a szélbe, lehány pillanat múlva az egyik belevonyitott a viharba.de már későn,mert a forgószélből váratlanul kibukkant két borjunyi komondor busa feje. A menekülő csikaszok behúzott farokkal iszkoltak. Lszükbe se juthatott az ellenállás,mert a komondorok csattogó foga már bele a art a nyakukba. Rövid,hörgő harc következett. A varjak elhagyták a fergeteggel bajlódó embert s egymással marakodva lakmároztak a párolgó farkas-pecsenyét. A komondorok lenyalogatták magukról e vért és lassan eltűntek a hófúvásban* Az ismeretlen férfi pedig belefúrta magát a viharba. Bő ruhájába belekapasz-kodott a szél. Végtag bajuszén és vöröses szakállán megtelepedett a hó. ""aranybor süvegén már agy kis fehér hagy kacérkodott. Szögesvégü kampós botja kopogott a Hó szitonyán. Mintha mormogott,vagy imádkozott volna. Kissé megrándult a dereka, amikor a háta mögött haragosat böffentett a csikaszölő komondorodé nem vesztette el bátorságát, Szemközt fordult támadóival. lz ebek lassan közeledtek és morogja csóválták z: szlos farkukat. A férfi iemerte már a komondorerkölcsöt. 4fátá,högy nem bántják, tehát folytatta útját. Csak félszemmel lesett hátra. Jó darabot haladtak már.amikor a nagyobbik komondor a baloldalára került és vakkantott kettőt,hármat. Az utas megértette és jobbra kanyarodott, nésőnb vissza akart térni az ereaeti ,irányiba, de az ugatás megismétlődött. Ekkor már fölöttük keringtek a varjak,ami azt jelentette,hogy vége a farkaslakomának. Lgyszercsak apró avit-szmü pulik es kuvaszok ugatása csapocott el hozzMjuk/A komondorok nyugodtan haladtak mögötte s igy nem felt az ujabb veszedelmtől,mely ellen itmeretlen kisérői ugy is megvédelmezik, ^z ^hozzátartozott a-." a komondornak,a világ legszebb és legbátrabb kutyájának erkölcséhez. Nyuf octan szemlélődött s látta,hogy tanya közelébe tereltek az ebek. I.Tár nyílt is a takaros faház ajtaja s megjelent a nyilasban egy natal mas szál férfi. „ , , . , , , - Nyughass te!- kiáltotta és füttyentett,mire a csanolas elcsenceAz idegen tisztességtudóan megemelte a süvegét,lerázta magáról a havat és várt. •""" - _ n - Adjon Isten!-vete J te oda a szot,mire a másik fürkésző szemmel kutatta az arcát és ruházatát- ^marosan végzett vele és kezét nyújtotta. -Neked is!... iV erülj beljebb... ^ . becsukódott az ajtó mögötük. A szoba kellemesen meleg íeinomalya ben a banyakemence padján üldögélt egy öregember, ^ppen akkor tette vissza a kiugró fehér p. rkanyra a cserépcsuprot. A krz hatí val kétfelé simította hosszú lelógó bajuszát,harákolt vagy hármat s kezet nyu.itva megszólalt. + + r , nr7cm. /+ P VT. . KOV. /•' •' ^
