Hetikiadás, 1935. január-december

1935-07-16 / 28 [1521]

28.sz.1935.jul. 16. _H_e_t_i_k_i_a_d_á_s_, 4.oldal. /Hulló magyarság folytatása,/ A mult őszön kaptuk a járandóságunk lis részét. Azóta semmit. Lemállik rólunií a gúnya,akkor eszünkbe kicsapunk a törökre. Ha még egy ilyen telünk lesz, tavaszra nem tudjuk megülni a lovat.Hát mit akar az a bécsi király?! Mi csak itt darvadozunk a várakban és ha összeakaszkodunk a törökkel,menten küldi a bölcs £arncsokat,hogy dugjuk vissza a" kardot a tokjába,mert béke van és mindig mi szegjük meg,nem a török. Hét hol vész el az a temérdek adó,amit el visznek innen a magyartól?! - Megemészti a császári sereg fiam. - Hat mi magyarok etessük az egész császári német sereget és közben lógjon ki a lábunk ujja a csizmánkból!?- hördült fel a németből magyarrá lett huszár. - Kekem négy falum volt fiam — - Megvették a Nádasdyak meg a ' Batthyányiak - vágott közbe Ferkó-az ára meg ráment a gesztesi várra. Mi ezt mind tudjuk vitéz kanitány uram. Meg is mondtuk méf az őszön,hogy

7 nem fogadunk el ezután egy fabatkát sem a kapitány úrtól,ha csak nem látjuk azt a csás ári tisztet,aki hozza a nénzt,mert az utóbbi 8 esztendőben nem a bécsi király,hanem Zámori Imre kapitány urunk fizetett a sajátjából. Hiszen ha ezt nem tudná mindegyikünk, már odább álltunk volna. Vagy ki tudja ...? Magyarok vagyunk... Csikasz farkas módjára mindig portyára leső,örökké morgó,de a hazáért vérét hullató magyarok... Villámló mozdulattal összemarkolt egy vadul keringő lepkét és azután halkabbra fogta a szót. - Anaklét Fráter most jött Kecskemétről. Azt mondta,hogy a budai basa a fehéryári béggel itt vadászgat a környéken. Ha vitéz kapitány uram-En nem tudak semmiről semmit - húzta össze a szemöldökét Zámori Imre kapitány és fel alkart állni,de Micheller F.erkó megfogta a karját, - Tudtam,hogy ez lesz a felelet.de annak az a rendje.hogy bejelentsem. Naptámadtakor kilencedmagammal lest hányok a töröknek. Hátha ránk pislant az Isten. Ha pénzt nem is szerzünk,de lesz ló,fegyver,meg rab. Több az a bécsi király éhberénél. - Virrassz virrasztó! - zengett körbe a falakon,mialatt Zámori Imre kapitány titokban megszorította hondagya kezét és a szakállszáritón át felballagott a szállására. A drágaság. A fagy, jégeső majd pedig a hosszú szárazság igen megcsappantotta a magyar föld ezéví termését. Már a tavaszon aggodalmaskodtunk,hogy meg fcg billenni az a helyes egyensuly.ami oly örvendetesen kialakult a termelés es fogyás tás között. Mert a múltban még arra is jutott bősége se nehogy külföldre szállitsunk és ezzel a mai világban annyira fontos idegen pénzt kapjunk, A gyengébb termés azonban szükségszerűen felhajtotta az árakat,mert nagyobb a kereslet,mint a kínálat és sokan vannak olyanok.akik a busás haszonért összevásárolják a belföldi árut.hogy külföldön értékesítsék. Igy azután itthon áruhiány keletkezett és nyakunkba szakadt az a visszás helyzet,hogy amig mi a saját termésünkből még drága pénzért sem igen vásárolhatunk,a külföld dúskál minden jóban. Ezt a félszeg állapotot pedig mindenkénpen meg leli szüntetni,mert első és legfőbb feladat a belső szükséglet zavartalan kielégítése és csak utána vehetők figyelembe egyéb szempontak. Ilivel pedig annyiféle le nem kicsinyelhető érdek ütközik ebben a kérdésben,nem marad más hátra,mint hogy a kormány vegye kezébe az ügyet és megkeresse azt az utat,ami a lehetőségek között kielégít minden kívánságot és nem eri számottevő serelem sem a belső fogyasztót - különösen a városi lakosságot - sem pedig az ország általános külkereskedelmét, I.G./Esv.