Hetikiadás, 1935. január-december
1935-01-22 / 3 [1521]
3.sz.l935.jan.22. Eeti kiadós . 4.old. Téli sportok. Minden kornak meg van a divatja még a sportban is. A vilárháboru után a nagy felszabadulás és az egyén jogainak kiteljesedése igen alkalmas voli arra.hogy eloszlassa az addigi,kissé talán maradinak vélt felfogást és minden vonatkozásban maradék nélkül hely jutott az egyén érvényesülésének. így hányta le az emberiség a régi szokásokat és a szokásokkal a régi ruhát is,ami bizony a snort egyik-másik ágának versenyszerű űzését hátráltatta. Ma már senki sem csodálkozik azon^ha nadrágba öltözött nőt lát a sportoló férfiak között és az^is megszokott látvány, hogy a gyengének tartott nem villogó fegyverrel a kezében áll ki a közönség ele,mint versenyző. A nagy városok népe szabadnapjának legnagyobb részét a szabadban tölti. Nyáron a vizi sportok és kirándulások,télen pedig a hósportok és a korcsulyázás uralkodnak. Különösen a hegyes-dombos vidékeken indul meg a népv.óhdorlásszeríl áradat,amikor kicsinek,nagynak,férfinek és nőnek egyaránt sitalp van a hátán^hogy igy élvezze a természet téli örömeit. Orvosi szempontból egészséges és igen ajánlatos testedzés akár a sivel.akár pedig a szánnal való szórakozás, csak mérteket kell velük tartani. A. it elragad a hév és aki feltűnési viszketegből talán megfelelő sportbéli tudés nélkül rekordra vágyik, rendszerint kudarcot vall és még örülnie kell,ha ép bőrrel menekül. Az evezés után a si és szán használata is tömegsporttá vélt.fost ez a divat. Nem is olyan régen még a világháború előtt majdnem ismeretlen fogalom volt a nagy tömeg előtt a si,amikor inkább a korcsolyázás és a fakutyázás volt a divat. A korcsolyázást egyszerűbb formában a csizma patkójával helyette sitette a falusi gyerek,aki a serkán csúszva épp ugy élvezte a jeget, mint a városi ember csillogó modern í.orcsolyával. Valóságos társadalmi összejövetelek zajlottak le a jégen és raég az öregebbek is élvezhették a verőfényes, tisztalevegőjü hideg időt, mert az udvarias gavallérok szántalpra erősített kényelmes,párnás széken toltrk a hölgyeket és az öregebbeket. A katonazene vidáman pattogó ütemére táncoltak,keringtek a párok es siklottak a száncs székek. Eol van már ez a régi idő?! na már a "kiöregedett"dámák és urak sem restellik felkötni a hosszú szántalpat a lábukra és beállónak a fiatalok közé a vidám hancurozásba. Eiába,nagyot fordult a világ kereke. 1 elszabadult az "én" és ócskasággé vedlett a régi szokás. Külön meg kell emlékeznünk arról a nagyér különlegességről,amelyet sehol máshol nem lehetett látni,csak a magyar tavakon. Osi,kifürkészhetetlen eredetű,kedves téli szórakozása volt a tehetősebbeknek a fakutyázás. A mai fiatalok talán már nem is emlékeznek rá. LZ is hasonlított ahhoz a kényelmes ka rosszékhez, amely ben a városiak tolták a jégen az öregebbeket, csak egyszerűbb volt. Két rövid szántalpra erősítették a keményfából készült széket^ a fakutyázó báránybőr bekecsben ráült,két vasszeges végű botot vett a kezébe és azután ezzel lökdöste magát ütemesen előre. Igen nagy sebességet is el lehetett vele érni,a nagyobb tavakon a szél is belekapaszkodott a fakutyázó hátába, ugy,hogy a metszően hideg levegőben a gyorsaság kéjes érzésében is gyönyörködhetett. Különösen a Balatonon divatozóit a fakutyázás. Az ujabbi időben szintén felkarolták ezt a szép,jellegzetesen magyar téli snortot. A tehetősebbek és merégzebbek azonban még a fakutyával sem elégedtek meg,hanem beleültek a vitorlás szánba,amely igazán szélvészként repítette utasát hosszú kilométerekre . Ma már a vitorlás szán,vagy jégszán is átalakult a kor szellemének megfelelően, amennyiben az autójához hasonló kormány szerkeze te, a jégbe becsapódó fékje és pontosan szabályozható vitorlája van. Akik a meleg nyári napsütésben megszokták a vitorlás csónakot t télen beleülnek a vitorlás szánba és ugyanolyan maradéktalan élvezet részesei,mint nyáron,csak a levegő és a sebesség változott. % • ' " .' . • Ujabban az északi népek példájára nálunk is kísérleteznek a sijöring- ' ,ami szintén izgalmas,érdekes,de veszet elmés sport. A síelő lovat fog maga elé. a lovon azonban nincsen hó ri, hanem csak hosszú kantarszár, mert a ló szója is elég erős arra,hogy maga után húzza a könnyű szántalpon sikló embert. Külön be kell tanítani a loval ,nagy sík terület, kell hozza, amelyen nincs alattomos akadály,mert máskülönben könnyen bekövetkezik a baleset. Lppen ezért a sijöring inkább csak katonai célokat szolgai # es az egyszerű polgár a legritkább esetben i that hozzá az ilyen szórakozáshoz. ' A téli sportok mértékletes Uzése ellen senk: nek sem lehet kifogása. _eészségi szempontból - különcsen a városi embernek -valóságos oldás,mert kijut a szabadlevegőre,egész heti ülő foglalkozása utan olyan megerőltető mozeást vÉee^et ami hailékonnyá teszi megmerevedett izmait es a varos fustpv£píráv^desfivStÍ tüdejlt kitisztít ja .Le hasonló jéhatósa van a falusi lakosságra is. ~ " "
