Hetikiadás, 1935. január-december

1935-06-18 / 24 [1521]

' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR. ,\ magyar föld. .Kszekció Irta : Igm&ridy Oézo.Nagy János valamikor olyan ágrólszakadt szegénylegény volt,hogy még tisztességes ünneplő ruhára sem tellett neki. - Akkor volt rajtam az első rendes gúnya,amikor a császár öltöztetett fel.Győrött szolgáltam a 19-es regimentben.'Ötven éve szabadultam... Valami idegenszerűség bujkált a haftgjában,néha néha kereste a szavakat is* - Szabadulásom után kimentem Amerikába... Sárgás-ősz angolbajuszát kétfelé simította a keze hátéval, izgettmozgott a kerti padon s fáradt szeme lassan felfutott a remegő levelű jegenye feherszeplős törzsén.Az emlékezés lassan mondatokká fonódott az ajkán. - Ez az óriás_jegenye is törpe fogniszkálóvó vált volna az amerikai házak mellett.Teremtő isten! - micsoda házakat tudnak azok épteni/Szemre se szép,hát még a bennelskásIBcrtön valamennyi.Még az eget se láthatja meg az ember.Füstös a levegője,lármás a csendje.Örökös izgalom,feszült,robotos munka... A gyárak-.. -.Micsoda embertelen hajszolásIHa tiszta levegőt akartam szívni,félnapig gyalogolhattam,amíg kijutottam a házerdőbőlA gépek! Lemondóan intett.^agyot sohajtott.Küzdelmes -'létének verejtékes részei töredeztek ki belőle. Az édesanyját sohasem ismerte.Földhözragadt falusi napszámos volt az arja,aki korán elkopott a szakadatlan kenyérkeresésben s még, a iegénytoll is alig pelyhedzett a fia állán,amikor itthagyta.Behorpadt sírját,előrebukott , elkorhadt keresztjét alig találta meg öt év után.Az életrevaló,kemény fiu azonban nem roskadt térdre.YAmm t Amerikába .Végigjárta mindazt a kálváriát,amit a boldogulni akaró ember elé állit az élet.Ma már maga se tudja,hogy hová került a tehénpásztorsá után,összekeveredtek agyéban a kimondhatatlan_ nevű farmok és városok.Mister Brov/nt hol lókereskedőnek,hol meg szálló-tulajdonosnak mondja,de abban sem biztos,hogy nem volt-e az az öreg pap,aki összeadta Mészáros Teréziával,akivel egy gyárban dolgozott. - Csodálatos asszony volt - szinetelenedik el a hangja-,amij or a feleségéről beszél.-Isten nyugosztalja haló porában.Harmincöt esztendeig azt se mondtuk egymásnak:Alij odábblCsak a családjának élt... Mert két fia és egy lánya volt az öregnek. - A jó Isten akkor mérte rám a legn^g^obb csapást,amikor besorolták őket katonának.Itt harcoltak Európában a mieink- ellen,Az én fiaim a németek és magyarok ellen!... Kicsordult a könny Öreg szeriéből. - Azt se vehette tőlem rossznéven senki se,amikor majdnem örömmel hallottam.hogy elesett az öregebbik...Hiszen az apja hazája ellen harcolt...! Mert aki ósei földje ellen emeli fel a kezét,csak a vérével,meg az életével teheti jóvá rettenetes vétkét.Vagy talán még avval se... Nagyot hallgatott rá.Megforgatta a szivart az ajkai között,levente róla a hamut es elnézett a rácsos kerités felett ki a határba. -Földönfutó szegény voltam.A két kezemmel kapartam össze a vagyonomat .Autófuvarozó vállalatot hagytam Amerikában a fiamnak.Megél belőle könynyen,urasán.Az utolsó három évben már nem engedte.hogy dolgozzam.Le nekem nem volt nyugtom.Csak most húsvétra jöttem haza.Megvettem a falu legszebb házét, meg kilencvenhat hold földet.Itt van mindjárt a kert alatt.Visszahúzott a szivem abba a faluba,amelyik sohasem adott örömöt,amelyik még száraz kenyeret se igen juttatott,ahol az ükapám is együgyű jobbágyként túrta a földet,-a masetmert neki nem került beleié egy rögnyi se,Otthagytam Amerikában a kényelmes életet,mert a vagyon égetett idegenben.. Bizony már nem igen birom a járást,oo azért minden nap kimegyek a földemre...Ha meg hazamegyek az istállóba.odaállok a lovak közé és cirógatom őket...Undorral gondolok a pöfögő,hangos autókra,pedig azok szerezték a vagyonomat .Ló-.. .Magyar ló, hámba tört sárkány! Hányszor nyöszörögtem álmomban, hogy nem kell semmi, nem kell a fényes masina, csak egyszer életemben lehessen magyar földön magyar lovam.. .Megértem ezt is, csak nem tudok már soká örülni neki,mert érzem,hogy egyre gyengülök.