Hetikiadás, 1934. január-december

1934-04-17 / 16 [1520]

ti e x i Jciaaas 16. sz. 1934.ápr.l7. 4 oldal. /:"Bajban a csendbiztos" Folytatás:/ csak teste volt rab,a lelke és esze szabadon csapongott.Figyelt most már a legkisebb neszre is és iparkodott a bandita hangját inegrögziteni az agyában. - Ezt a hangrt ismerem valahonnan! - villant át az agyán,de nem ért rá törni rajta a fejét,mert támadója ujabb parancsokat osztogatott: - Idekötözöm a kezét a fához,hogy ne tudja használni...Egy e bérem itt marad töltött puskával a kezében,mig biztonságban nem'leszek...Akkor majd elszabadítja! ... Kaik sugdosás hallatszott még,aztán csendben távolodó léptek nesze. Pentelei Muki mozdulatlanul állt, égf elé tartott k3 sekkel. Vár t, várt hosszú ideig.Várta,mikor szabadul már kinos helyzetébei,Bensőjében véres bosszút esküdött a haramiának,aki ennyire csúffá tette. Néma csend vette körül,csak a saját szivének dobbanását hallotta.Lassan megfordította a fejét 3 a háta mögé nézett.A puska csöve ott villogott a lombok között,de nem volt reá irányozva.Megpróbálta vértelen,elzsibbadt kezét kissé lejjebb engedni,de amint megmozdította a karját.megmozdult a puskacső is és azonnal reá irányzédott .Fogcsikorgatva kapta vissz;:: a fejét,a kezét pedig megint magasan égnek emelte. Igy telt egyik örökkévalóságnak tetsző perc a másik után.Muki bácsi már alig állt a lábán.Térde remegett.homlokán öklömnyi verejtékcseppek csurogtak alá.Ismét hátranézett,a puska még ott veit.Amint megmozdította a kezét,a puskacső azonnal lejebb ereszkedett s egyenesen a fejére célzott. Sokáig már nem bírta a kint,Szégyenszemre kapitulálnia kellett. - Meddig kell még itt maradnom? - kérdezte elhaló hangon,választ azonban nem kapott.Néhány pillanattal később megismételte a kérdést,majd könyörgésre fogta a dolgot: - Ha Istent ismer kend,szabaditson ki már,hiszen jártányi erőm sincs!... A könyörgésre sem felelt senki.Az ereje teljesen elhagyta.Nem törődve a további veszéllyel,hirtelen leengedte mindkét kezét.A puska abban a pillanatban nagyot puffanva - a lába elé hullott. Megkövülve nézte egy darabig.Azonnal rájött a betyár csalafintaságára.Nem volt ott,a fa mögött egy teremtett lélek sem.Támadója ravasz praktikát eszelt ki.Egy erős faágra fektette a puskát,egyik felén hozzákötötte a csendbiztos kezét,a másik felén kőnehezéket. Igy a puska állandóan egyensúlyban maradt. Ha Muki bácsi megmozdította a kezét, lehúzta a puskacsövet s es azonnal rászegeződött , Pentelei Mukit majd szétvetette a méreg.Nagyot káromkodott. - Na,igy még nem bánt el velem ember fia!...De ennek megiszod a levét, ilyen-olyan adta!... Nagynehezen eloldotta a köteleket.vállára kapta fegyverét és haza vánszorgott. Otthon várta aztán a legnagyobb meglepetés .Ar.int belépett, az almárium tetején ott feküdt az óra is,a vastag lánc is,meg a buksza is.Egy cédula feküdt mellettük,rajt? csak ennyi irás: , "Nem akarom a kárát a tekintetes urnák,csak éppen meg akartam egy kicsit tréfálni,mert ugy mondődott,hogy meg akar tanitani kestyübe dudálni! Hát állok elibe!" Muki bácsi pulykavörösen rontott ki as udvarra. - Ki járt itt,mig nem voltam itthon? - üvöltötte. - Nem járt itt feenki,kéremalássan! - felelték az emberek összenézve. - Csak az esküdt ur! - Melyik esküdt ur? - A Jármy tekintetes ur, . Muki bácsi meghökkenve nézett szét,aztán egyszerre a homlokára csapott. - Oh,az a pernahajder! Mikor járt itt? -Már későn délután. - Hát persze! Mo3t már tudom,honnan volt a hangja ismerős! Csak ő lehetett! De megállj,ezt nem viszed el szárazon!,.. - dohogott magában a csendbiztos.Azzal elrohant,egyenesen az esküdthöz.Együtt volt nála a szokott kompánia.Már messziről éljenzés fogadta. - Megérkezett a betyárfogásról? - kérdezték csúfondárosan. A csendbiztos egy ideig dühösen farkasszemet nézett velük.Próbált haragudni,de nem ment sehogyse. Végül is elnevette magát és csak ennyit felelt nekik: - A fene essen belétek!... ^ • " -SZILÁRD RÓBERT-