Hetikiadás, 1934. január-december

1934-03-27 / 13 [1520]

raggá* . Irta: Igmandy Géza. Az égről lefutott s bárányfelhő és olyan kékség borult,, hegyekre, amilyent magyar fold fölött nem lehetett látni. A k/vern;- szájánál a szikla' repedésében kizöldült egy árva -fűszál." essze keletre : Pi.ván tul mintha rügyeztek voln. a bokrok. ; • ' ÍJ kékesszürke kőbe vágott lövészárok fölött csattogott, dalolt a láthat? tlan pacsirta. A géopuskasok órákhosszat nem mertek íaegaozdulni,mert a mellvéden gondtalanul tollászkodott, fügyürészett két szerelmes rigo. áTele volt g levegő illattal, uj' szellővel és tavasszal. Veres Jlndre hadnagy kibámult i kavernából.Tagrenyilt a szeme.Hullámzott a melle., Ki tudja, hol járt a lelke? Csak : keze mozgott ösztönösen,lassan kigombolt; a mentét,* tarkójára lökte a sapkát ós fürdőtt . r gyogó, .szemva'kitó napfényben. Azután ledobálj magáról 2 megunt téli gúnyát. Sz in to felolvadt i az annyit áhitott melegben. Összeszorította z öklét. ....sgpróbalta, nem rozsdasodt:k-e be e csuklói? Amint kinyujtózkodott/bizony, ropogott minden porcikája. á sziklán szikrázott a n. p. A meleg belelép-kodott rejtett zugokba, körülsimoga tt , megbarnult havat, mely párává tisztulva szagos ott a levegőben." , . , - Tavasz v. n, instálom, - szolalt meg kavema félhomályában a legénye. Veres akidre hmönagyot ugy f-;j bevágta ez a három szc, hogy szinte : megdermedt. Rámeredt .. székelv legényre, kinek a szeme boga a-aba nl ül önös feny csillogott ós*ugy perzselt ? szava, akar - tavaszi n.p derűje. - 3izony, t vasz van, instálom... -Tavasz •- mondta a h-dnagy % olszinte-lenedett - hangja. A legény megijedt tőle, egyszerű eszével nem- tudta megérteni.hogyan nem lehet örülni : t vásznak?!... Kis zen egész télen oz afcáh sóv ár ogta'k, számolgatták a npoket, a rajkályha rot fényében bújták 'g néptárt ós lám, - g: zdáj arca mégis elborul, ha Kiejti előtte ezt j nagy szét: tavasz. Veres Jiadre hadn-gy, mint -z. lvajáré fordult oi a naptól ,:;s leroskadt ? rozoga székre. A doszk:tákolmány megroppant .lattá. A recsegés mintha elriasztott;" volna a tv asz h ngulatát. ' , V lahol messze n gyot böffentett egy agyú. Elaprózott visszhangja féltre kúszott le kaverná'bá. A hadnagy fázósan megborzongott, niert körülnyalogatt' 2 földalatti lyuk nyirkos hidogc. A legény, aki percek óta fürkészve teste, óvatos-n fölállt'és lábujjhegyen lépegetve szótlmul - vállár terítette -z előbb ledobott báránybőrös mentét, ázutan v issza óv "kodott : helyere. , A Pihegő osendot ugy fodrozta fel a szerelmes rigó fii ttye,mint az •Ivó tó szinot rádobott kő. A h ángy cigE.retW" gyújtott és a kék füsttel együtt kifújta m-gaból " keserűséget'is. A k vern- szűk nyilasán nézte "z,cget, halig tt - ma.d'r k sóvárgó d-Iát, már nom z vart" legény óv tos tevóse-v?űvóse,cs" k • sr;pnell-folhokre har gudott, mert ellopták feje fölött elterülő kárpit felséges egyszinüségét. Csiga lábon ballagott ,z idő. A hegyek mögött már lebukott \ nr p tüzes tányérj- es hosszú árnyékok fekctóllettolc mind nütt : lövészárkok körül. Veres End.ro még mindig ott ült, hol átjilmodozt napot. Félve ,tüncdoz tok fel csill-gok és vemegve pisíogtk le el érhetetlen magasságukból r- fegyverrel szemközt álló ell nfelekre, mintha azt keresték volna,\ va ijón , melyik szívben vert t~nyat -z 2 érzés, -mely riadtan menekül, ebből r pokolból..... A hadnagy talán megértette ozt a félink kérdést, mert tekintete feltévedt, maga.sb- és kereste ma,t r két csillagot, amelyik ugyanúgy ragyog,mint az a kát n"gy tiszt leányszem ott vlrhol messze a. Meszes Íján... • „ Csoda,!tos melegség öntötte el r szivét. Kiszakadt megunt környezetiből, elfelejtette -z ol sz heayeket, - zt hitte, - Szgmos csillog laba. alatt... lünthr ott. járn : kertben - vén diófák "ír.tt és a madardalos, tücsökzonck^ros est borúin- rájuk. mert ugy sátáljcr.ttr <: a sárga kavicsos tekergős uton ' z utolsó n p, amikor már várta ^z állomáson hosezu üres von°t. Kifogytak a szóbél, cs'k szivük dobogás- beszélt és hogy megriadtak, mikor véletlenül összeért - kezük...! Széjjel huzódt k, de "lig várták,hogy ismét, trlál. kozz--n-}k... Pedig az ujjukon mar meg-mog jiíl'nt a nyári hold bágyadt sudara.. Az két arany lrrik; mag mindig várja -'most lesz neg}' esztendeje épen húsvétkor - * p p áldását. fit olyat, köv .: / ^ Q