Hetikiadás, 1934. január-december

1934-03-20 / 12 [1520]

aeti Jciaaas 12. sz. 1934.márc. 20. 1 2. oldal. A T

IZENHARMADIK. OHS^ÜS L£VU.>^ Irta: Bob Siller -^.K.<*tó • Fred Owen mosolyogva nézett körül. - Ha Jól értettem háziasszonyunkat.rniss Lilt,akkor nekem egy éven belül meg kell halnom.ín érkeztem tizenharmadiknak!... - Nem igy mondtam! - tiltakozott miss Lil - Azt állítottam,hogy a tizenharmadikat egy éven belül baleset éri! - Ne beszéljetek bolondságokat! - mérgelődött a kis kövér Tom - Nem vagyok ugyan "babonás,de a tizenhármas szám határozottan balszerencsével jár.Nem a tizenhármai ikat éri baleset, hanem a tizenhárom közül akármelyiket! jázt tapasztalatból tudom! - Egyszóval nemcsak én.vagyok kitéve a tizenhármas veszélyének! Ez megnyugtató! - mosolygott mé<? mindig Ered - Azt állit játok,hogy valamelyikünket baleset éri! Lehet! A sorsát senki el nem kerülheti! Hogy azonban ennek meg is legyen a lehetősége.,azt ajánlom,ne bújjunk el a sors elől.hanem széledjünk szet a világban és keressünk veszélyes kalandokat! Egy év múlva jöjjünk össze ugyanitt és számoljunk be élményein/.-:-:.! A tizenhárom vendég összenézett.Kissé bizarrnak találták a gondolatot, egyesek tiltakoztak is a forma kedvéért,de végül is megegyeztek.Fred Owen megvigasztalta a félénkebbeket: - NInos semmi kockáztatni valótok! liiss lil ugy tudja,hogy csak a tizenharmadikat érheti baj,az pedig én vagyok!... Fred Owent Délafrikába vetette a sors.Igaz,hogy a sors kezét 5 maga irányította.Elment az Oranje folyó bozótjai közé.A pénz nem játszott szerepet nála, volt neki elege,inkább a kalandok kedvéért utazott Afrikába.Hónapok óta vadászott elefántokra és egyéb nagyvadakra;Rengeteg vadászzsákmányt küldött az expedíció személyzetével Natalba. Fred egyedül maradt zulu szolgájával,Joseffel, -•Na,Josef,most aztán csak ketten vagyunk.Jó lesz vigyáznunk! Mik a hireid a környékbeli törzsekről? - Nincs lenni semmi baj, bwana, környék tele lakni zulukkal,testvérek nem bántani testvért és fehér embert! * - Jel van.de azért . ."i • megerősítjük a tábort! Fred nem félt semmitől és senkitől.A szükséges óvintézkedéseket mégis megtette.Tartanick csak a mérge?? kígyóktól és a termit akt ól kellett.de biztak benn© hogy a hangyák vándorlás:, még nem kezdődött meg. A napok események nélkül teltek el.Néha közelükbe került egy-egy leopárd, de annak a bőre másnap már a táborban száradt.Szórakozásuk alig volt és szinte áhitatosftfi várták a postare.pülőgép megjelenését a nyugati,meg a keleti égbolton. A gép naponta,szinte percnyi pontossággal,ugyanabban az időben repült el kétszer a fejük felett. Fred ilyenkor vágyódva tekintett az égre és sóhajtott: - Csak legalább ledobna valamilyen hazai újságot,hogy megtudjam,mi történik a aagy világban!... . ' ' Egyik nap,kora délután,egészen szokatlan időben hangzott fel a repülőgép bugása. A rekkentő hőség az árnyékos sátorba kergette Fredet és a motor berregését félálomban hallgatta, Joscf lélekszakadva rontott be a sátorba. - Bwana,ez nem lenni a rendes embermadár? Ez lenni egész picike!...Mér 'kétszer repülni erre és megint idejönni... '• Fred felugrott puha fekhelyéről.A sátor elé állt,kezéből ellenzőt csinált s ugy bámult a kék égbe.A kis sportgép újra megjelent a feje felett.Figyelte a gép repülési irányát.Látta,hogy köröket ir le a magasban s mind közelebb jön a földhöz. Furcsának találta a motor berregését.mely nem volt egyenletes,mint a postagépé.hanem rendszertelen,a gyújtás időnként kimaradt.A szárnyak néha veszedelmesen megbillentek. Owen megdöbbenve eszmélt' az igazságra: - Kényszerleszállást akar végezni és alkalmas .helyet keres!...Hogyan segíthetnék rajta?...Ha ide talál esni a fák közé.menthetetlenül vége van!...Szent Isten!...Mekkorát billent ez a kis légi dióhéj!... Tehetetlenül toporgott és szinte kirázta a hideg az aggodalomtól.Futólépésben iparkodott az erdő szélére,hogy megmutassa magát.Talán észreveszi a pilóta és irányt tud neki mutatni,hcl szállhatna le,Mire azonban az^erdő szélére ért^ elnémult a motor s a repülőgép eltűnt a szeme elől.Kutatvanézett végig a beláthatatlan sikságon,melyet embermagasságban boritott az elefántfü,Szorongó sziwel