Hetikiadás, 1934. január-december
1934-01-02 / 1 [1520]
/Btltás önkéntes bált rendez folytatása/ - iléhány pillanat múlva felharsant a zenekar ás a közönség állva hallgatta: Gíott erhalte und beschütze ** röff.. .röff.*. Unsern isar .unsar Volk -- röff.. .röff. -^.l-.lra rémülten szorongattam a zsákot, mibe nem a me lacot,hanem az anyját dugták bele s a szerencsétlen koca beleröfientett minden ütemközti szünetoe. Ki néztem a kuli: szák mögött. A szlza dósunk viaszsárga arccal állt. • Azt hitte a boldogtalan,hogy valamelyik,önkéntes üz csúfot a C-ott erh.ltebői,pedig engem,tett csúffá a kormárosné,aki : nagy hidegben s jnálta a kismalacot... Kétségbeesősemben felfo~tam egy puskát és cs k ugy tt>la.lomra ráütöttem a zsákra. Jz hatott.Csend lett.most,meg attól, re ttentem meg, hogy agyonütöttem a kocát.itáng.tni kezdtem a zsákot.Gyengén nyögött,tenat ólt.Je sietnem kellettemért hatna nem birja ki soká.; egváltozta ttam a műsort ós,nómet szavalat utan felmentem a szinpadra. A zsúfolt terem, égre nge tó hahotával köszöntött.iíát,, torz figura lehetaem,annyi bizonyos. Tüzér ~ lovagló sapka,baka waffenrokk és lig térdig érő foltos vörös hus zár na drag^ - kormos az' arcom, a lábam csóré,ütött-kopott hegedű a hónom alatt. Igaz,vonóm nem volt.Félszegen pislogtam.A szíriéi erdő fel ét ábrázolt, középen pedig szóles utat,festettek rá. A derültség csillapodtával belevágtam, a kupiéba ,amelyne k már csak a végére emlékszem. ...Jaj,de sipet álmodtam, jjisnóoi p con jártain: 'fe fekete disnóláb Fordítsd felém a pofád!•I"jaj,fordítsa felém a pofád...! - Sár a nézők egy otüt sem értettek belóle,,hihetétlen'tombol -s lett a válasz, -lem eresztettek le,de mivel kifogytam a strófákból,ábrándozni Kezdtem:A öialaes, itta malacs * jaj! Beeresztetek disznót, a, ely egy ,0111 na tig mereven o&multa.a fényes környez etet, mely könnyesre kacagta magát. -Itt a malacs!- kiáltottam és közeledtem feléje,de pórul jártam., Haragos n röffantgetetb ós összevissza futkosott a recsegő deszkákon.An utána. A közönség,tembolt.lár-már elcsíptem,amikor meglátta . a festett utat ós beleugrott a vászonba»S1kaptam a lábat.A nadrágéra : zonban,amelyet Andrisnak szabták nem készült el, erre a mozdulatra ós végig elrepedt.i^ekve fogtam a színfal mögött visitó állatot s ordítottam a z oraonáncnak,nogy eressze le a függönyt.De az is ugy röi:ögött,hogy lig t.lálta meg a zsinórt.Végre "lehullótt á lepel''. -A közönség görcsösen hahotázott,a disznó élesen visított, tehát belegyömöszöltük z zsákba.így se hallgatott el.Az ablak alá előzően létrát tettünk,hogy azon közlekedhessünk mi szereplők. Valahogyan levittük a disznót ós ráparancsoltam az egyik bakara /gefreiter voltam/, hogy vi'-ye haza. -Alig végezte, az át öl t zködássel,ami kor beallit hozzam a napos káplár. - Önkéntes ur!- az ezredes ur parancsára jöjjön el a mulatságra. - Jlfehéred em.megbüntet a brigadéros Itfemego ina kkal álltam eléje.Alig tudott sz.hoz jutni,még akkor is kacagott.i-Lgyot lélekzettem.Üz mar elfelejtette a J-ott erhalte megszents igtelenitését... ! - oehr bráy! - nyögte ki végre és kezét nyújtotta. A méltóságos asszonnyal is kétszer oárcoltam.ríe^elig mul > trunk.-kicsoda múlatás volt az...! - ro 1 it Játok - fejezte be.B ltás Jóska - így re.idéztem ón huszonegy evv el ezelőtt bált iíaguzában. «e nem,hogy egy kis háború is legyen benne,meg el., o- dom t hogyan találkoztam a volt századosommal 1914 telén Debrecenben? sebesülteket hoztak,Az egyik hordádon ott feküdt szegény,mint őrnagy .megi smert. Ugy be volt kötözve a száj a,"hogy nem tudott beszólni. , szeme mosolygott. utatte,h©£v írni akar. Adtam neki papirost.AKször ezt irta fel ra: . i fan malac?- S amikor elvitték szegényt,hosszas a szorongatta a kezemet... m de igyunk fiuk,mert pip nőit a torkomban a nagy szár z ságtói...
