Hetikiadás, 1934. január-december
1934-10-02 / 40 [1520]
sz. 1934. trzeil. -eflr <• oldal. A VÉGZETES SZÓRAKOZOTTSÁS . - Egy detektív naplója Ha már kevesen emlékeznek a Telepitő Banknál történt szenzációs sikkasztásra Ez egyike volt a legérdekesebb eseteimnek és kénytelen vagyok bevallani, hogy a tettest nem a rendőri nyomozás, hanem saját szórakozottsága Juttatta az igazságszolgáltatás kezére...De kezdjük az elején! Húsvétot követő kedden délelőtt feliu.lt arou úriember rontott az irodámba. - Kőrösfay Elemér vagyok, a Telepítő Bank igazgatója.- mutatkozott be meglehetős ideges mozdulatok •xözt. - Egyelőre nem akaró 1 /: még feljelentést tenni,mert esetleg csak hanyag mulasztás esete forog fenn. de...az ember nem tudhatja,hátha mégis bűncselekményről van sző... * - Mi történt tulajdonképpen? - vágtam közbe„fcogy megakasszam a szóaradatot. , - Az ünnepek előtt nagyobb összegeket tartalékoltunk egy nagyszabású transakciónos,ugy hogy a szombati zárlatunk háromszázezer koronánál nagyobb összeget mutatott ki.A pénztáros,Forral Vilmos szabályszerűen lezárta a páncélszekrényt s én lezártam,mint ellenzáros...Ma reggel mindenki megjelent a bankban,csak Forral hiányzott!*.. - S ebből mindjárt bűncselekményre gyanakszanak? - kérdeztem unottan - Hiányzik talán a pénz? - Nem tudjuk! Hiszen éppen ezért nem tehetek meg feljelentest! —• Hát akkor? - Vártunk egy óra hosszat s akkor elküldtük az egyik szolgánkat Forrai^lakására. A szolga azzal a hirrel Jött vissza,hogy a pénztáros szombaton délután két nehéz bőrönddel megrakódva elment a lakásáról s azáta semmi hirt sem hallottak róla!... , Elgondolkodva rágtam a cigarettám végét.Amig nem tudjuk,mi történt a kassza tartalmával,sem okunk,sem Jogunk közbelépni. - Hfgyan lehetne a pénzszekrény tartalmát regnézni? - kérdeztem. - Hát ez bizony egy kissé körülményes.A rőkulos Forralnál van, az -ellenkulcs nálam.Csak a két kulcs együttes birtokában lehet a szekrényt kinyitni.Másodlatok nem állnak rendelkezésünkre...Ha okvetlenül szükséges,a pénzszekrénygyár lakatosaival fogjuk erőszakkal 'kinyittatni!... - Azt ajánlom,várjanak még egy ideig.Ha a pénztáros nem jelentkezik,akkor még mindig ehhez a lépéshez folyamodhatnak...Ha Forral holnapig sem Jelentkezik, kérek erről értesítést s majd megtesszük a szükséges lépéseket!... f ^ Forral másnapig nem került elő,ezért kezembe vettem a dolgok irányítását. Lakatossal kinyittattuk a pénztárszekrényt.A bank majdnem egész személyzete lélekzetet visszafojtva állta körül a kasszát s leste a tőrténendeket.Amikor hosszas vesződség után kinyílt áz ajtó,Kőrösfay héjjá módjára csapott a pénzkészletre. A pénzkőtegek szép rendben rtt álltak egymásra rakva.Az igazgató hamar megszámolta a kötegeket,meg az aprópénzt,összehasonlította az összeget a szombati zárlattal,majd boldogan felsóhajtott: - Hál» Istennek, nincs semmi baj! Megvan a pénz az utolsó fillérig.,,. De mi történhetett Forraival? - Ki tudná megmondani? - vontara vállat közönbösen - Talán beteg lett valahol a vidéken s nem tud értesítést küldeni!...Majd előkerül!... - Köszönöm a fáradozását,felügyelő ur! - Köszönte meg Kőrösfay és boldogan szorongatta a kezemet.Nekem nem volt mér semmi dolgom,hát kifelé indultam.De még nem értem a nagy terem ki Jár ójához, aáoült ordításra lettem f igyelraes. Kőrösfay kiál tozott: - Szent Isten! Kirabolták a bankot!... Megdöbbenten rohantam vissza.Az igazgató remegő kézzel forgatta a pénzkötegeket és magánkívül hebegte: - Hiszen ezekben ninos pénz,csak üres papírlapok!... Az egész személyzet kővé meredve bámulta az asztalon széthányt pénzkötegeket melyekben csakugyan nem volt pénz,hanem bankó nagyságú üres papírdarabok.C3ak a legfelső és legalsó darab volt tényleg pénz... Egyszerre világos lett előttem minden.A pénztáros előre készülhetett a nagy sikkasztásra és lassacskán kicserélte a bankókat ugyanakkora nagyságú papírdarabokkal. Tudhatta, hogy húsvét előtt nagyobb összegek fognak befolyni és elérkezettnek látta az idot tettének végrehajtására.A szombati^zárlatnál aztán az üres köte geket tette a páncélszekrénybe az igazgató szemeláttára, majd a pénzzel a zábében nyugodtan kisétált... Tudta,hogy legalább két teljes nap áll rendelkezésére,hogy a zsákmánnyal elmeneküljön.
