Hetikiadás, 1934. január-december
1934-09-17 / 38 [1520]
Heti kiadás. 37.sz. 1934. szeptember 18. — ORSZÁGOS LEVÉLTÁR^* °l Qa l* c?»^««—'+ i X K szekció Szemrevételezés. • mm mm m* mm — — «• mm mm — Irta: Igmándy Géz a . A diófa megsárgult levelei között bekandikált e bágyadt naesugir. A rozzant lábu esztal mellett íozika valogetta a babot nagy bu.zg"!ómmal.Csak oszt tönksen járt z keze a nagyobb csomóig,megjissza a kisebbig,!;: pirgált a kieresedett asztalon,: lelke pedig valahol máshol járt,mert ki-kivetkőzött ajfcan az Játszottál csak z szivemmel, Sohase szerettél... • Itt ezután megbicsaklott a hengja és a nóta folytatását csak ugy gondjÉlta tovább^mert ez udvaron békésen bogaraszó tyúkok kendcr:mgcs királya megcsatTo,o-tattá a szárnyát,kinyújtotta a nyakabehunyta,a szemét ás belekukcrékolt az őszbahajlot j, világba. Ácskor meg ismét mar-már nótába szökkent ez ossz • , ellett gondolat,hengos koppanással esett le a bebhalom mellé egy íentfelejttett fekete dió. Vcstcg ökörnyál úszott e szinte tavaszias levegőben és belekeveredett Rozijca dus gesztenyeszin hajába, .jaig az apró foszlányokkel bejlódott,a majdnem kétméteres deszkakerítés tfcbsó oldalán buggyant ki az ersés líincses Sándorból: őzereÍme s a nap s h.oldba, S A hold meg £ csillagokba, J A osillagok a z ege Kb e• iii meg a két bebonás szemedbe...'. "Jagyon eilyről jöhetett,mert nagyoh mélyen belelópóázott a leány szivébe. Ugy úszkált,hullámzott a szerelem közöttük,akar a titokzatos célja felé törekvő ökörnyál. -Rozika...? 3ozika.,.í- perzselt a legény fojtott szava. A léeay összerezzent. Vérhull ár:, öntötte el az ercát ós a világért se merte volna megmozditeni a fejét.- Gyere közelebb Rozika»«» -Köve közelebb?- lehelte a leány. - Hiszen nem l-.tam, hogv hol van? -Hat itt a keritós mellett - bátorodott meg a legény hangja. -Kerites mellett? De hol? - dobogott a szive. -Hat itt a haz felé. Ugy teszel,mintha nem tudne,c.» •Hat honnan tudhatnám?- ébredt fel a rátartiság c leányban és nagyobb nyomaték okából még utána vetette: -Aki leskelődik,az'ó nem lehet látni. A,gelombducon szerelmesen búgott a fényes nyálai bögyös. s -Hat itt vagyok a • kopogtatta meg a legény a deszkát. -Hat ón felőlem ott lehet randitott a vallan Rozika. lirre azután reegiuhaszodott Sándor is. De cslkgegv szemhuny ^nyirajmert olyan ember volt,hogy amibe egyszer belekezdett,annaK végére is járt. Kost pedig ki ekarja tapasztalni ezt a leányt. Köhintett,meg nyelt is egyet és ezzel megint esek helyrebillentette lelki egyensúlyát.- Jjha ,de szigorú kis fehérnép lettel, eaáót: nem láttál a.e. - ;aig ha tudnád Roziké,* hogy 7 m csal: azt tudom bándor bácsi - nyelvelt voln. e leány,de nem engedte a legény. -i T ono,miért,épen bácsi? Bácsi,..! -Amikor magát besorozták huszárnak,most három ás féléve -ludod-e te Rozika, hogy milyen rettenetesen nagy idő három és fél 3V? -•^n csak azt tudom,hogy amikor bevonult Komáromba a huszárokhoz ós itiött búcsúzni édese eámékhoz,még azt sem mondta nekem: Hát Iseen megáldjon ItoziíaT... Igy volt-e,vegy nem? lüvel pedig a legény erre nem tudott felelni,megint e leány folytatta. -Igaz ugyan,hogy ón akkor még ismétlő iskolába jeertem. -Hat azért volt ez akkor ugy - kapott a szón a'legény, líagyon iüög.eszült a melle.- De ezóta Azóta,Rozika... -ázóte^ huszárszakaszvezető lett,- fejezte be e leány a mondókáját. 1 -Az.- hegyta rá ós egészen megváltozott a hangja.- De abban a százjzebas lene negy keszarnyabanis mindig itthon jart az eszem.Itthon... Jrre a nagy s^óra megállt z leány szivvérése ós ugy megmarkolta az •reg asztal serkat, eemtha feltette volna a hirtelen kerekedett szellőtől. ere közelebb hozzam Rozika - bugyborékolt a szerelmes legény • an Z3 a :- m n ezen ? f eá 6 helyén csak a fél arcodat látom, úre^ nádnak is lehetett olna jobb o.olga,mintsem idecsinaltattá ezt a ménkű nagy keritóst. q ür /PoXvt.kov./ *-
