Hetikiadás, 1934. január-december

1934-08-21 / 34 [1520]

34.3Z. 1934. augusztus 4. oldal W

A biztos tipp" folytatása. nak szólnak és a gyanullan fogadók nem is sejthetnek! Az iroda aztán megteszi az utolsó tippben közölt lovakat a saját zsebére, Mig a fogadók elvesztik a téteket aí iroda gyarapszik, mert a titkom tippeket nem bolond elárulni senkinek. Az u*%olsó pillanatban aztán én is fogadok a kihallgatott üzenet szerint - és - én is e^rapszom... • Fred egy ideig elgondolkodva nézett maga elé, majd hirtelen elvigyorodva bámult Tómra. ^-Ahá! Most már értemí... Hát öregem, a "találmányod" egyszerűen'nagyszerű! És mikép segitnetek én K2ked? •» Szerelném a hálózatot kiépíteni más versenypályákra nézve is, ahhoz kell nekem egy raegbizhaté társ!... Én rád gondoltam! / * Top! .- csapott Fred Tom keaéae • Benne vagyok! Tom és Fred eg'sz délután 4zgatettan lestek a telefonhívásokat, jegyzeteket^ csináltak és órával a kezűkbe várták a legfontosabb üzenetet, a^titkos tippet, liár csak öt perc hiányz-.tt a futam indításához, a másodpercmutató vágtatva halad körbe, végre megszólalt a vánpnrárt telefonhivás. Tom feszült figyelemmel nallgatta az üzenetet. *«• Az első három helyezett! Belladonna, Kormorán és Swallow.. Az elsőre ötven szeres, a másodikra negyvenszeres, a harmadikra tizszeros a fogadás.'* "-Mindegyikre 5©OOd..llárt tenni!... Helyre is uegfog*adni!* ..fi Tom hirtelen lecsapta a hallgatót* * Karadj itt, rögtön itt leszek! - kiáltatta oddVFrednek és kirohant az ajtó.' Mint nyugodalmas járókelő lépett be a nagy fogadó irodába. A főnök már messzi ről kiabált feléje: - Ra még tenni akar, siesse*, mert egy perc múlva indul a futam!' Tom kényelmesen benyúlt a zsebébe,.elővette a pénztárcáját, kivett belőle néhányszáz dollárt. -Belladonna, Hom,rán és Swallov?! Egyforma tét mind a baromra, ebben a sorrendben ! A főnök egy pillanatig meghökkenve nézett a kcBŐi fogadóra, de aztán nyugalmai erőltetve magura, közömbösnek látszó hangon kérdezte: - Helyre i3? - Felesleges! --felelte s mintha mi sem történt volna, visszaballagott az ír dába. 4 - IloSt nincs más dolgunk, mint várni, mig kihirdetik az eredményt és a nyereséged felvenni! Tudod, ilyen gyönyörű esélyem még nem volt?J ^fogadások aránya szenzációs a ha sejtelmem nem csal, ötvenezer dollár üti ma este a markomat! - Ötvenezer dollár! - suttogta FTed áhítatosan. - Tiz.százalék a tied, kostolónak! — igérte Tom nagylelkűen. * MSoodt&m már, hogy valcság.s anggal-vngyf. AS én mentőangyalcm! Amilyen vágtatva repült körhe as .óramutató a fogadás előtt, Jly ólomlábakon cammogott most, mig a várakozás hosszú ideje - egy, teljes óra - }ejart. Hat óra- I kór Tom visszament a f cg-idóirodába, hogy a nyereséget felvegye. Éppen abban a pillanatában akasztotta ki a f"nök a nyereménytáblát. Tom rápillantott, pislogni kezdett* megdörzsölte a szemét, mintha nem Aól látna. Ezeket olvasta: *1 .Swallcw, 2.Belladonna, S.Kurmorán" Támolyogva ment a főnökhöz. - Biztos, hegy ez a helyes- eredmény? - hebegett.. - Eg'szen bizt-e! f

* . ' - Hem Belladonna, Kormoran, Swallov*'a helyezés? - Nem bizony!" - De hogy* lehetséges ez? - Ugy kérem - kezdte magyarázni a főnök és kárörvendő yigy,rgásra torzult az arca - Az utóbbi időben észrevettűk, hogy valami csirkefogó kihallgatta bizalmas beszélgetésünket és megfogadta titkos tiplijeinket. II-st mindennap más-cias Surrenc ben mondják be telefonba a helyezéseket, előre megbeszélt kulcs szerint.... Tom részegemberként tántorgott haza pz irodába, Fred pedig még a znap megszűntette vele a társasviszonyt...