Hetikiadás, 1934. január-december

1934-01-23 / 4 [1520]

il c u x JV. x » u. es t; v 4 ss. 1934. jan. 23. oldal AUTÜ A vCNTAxóivÜTÍLKI. - uti kaland Lázár Pista elgondolkodva meredt maga elé. - Azt kérdezite?c, melyik volt a legfurcsább kalandom? Bajosan tudnám eldönteni ... Néhány karambolom volt, egyszer majdnem otthagytam a fogamat, amikor ráestem az országút mellett a kőrakásra. - Ez mind semmi!. - vetette ellene Feri - Olyasmit mesélj el, ami nem mindennapi -esemény. - Ilyen öreg autóssal,mint te,csak történt egyszer valami,aminek az emléke megmaradt?... Gondolkodj egy keveset! - nógatta Kálmán. - Hm!...Valami különös?...Megálljstok!...Igen, már emlékszem...Ezt a furcsa esetet elmesélhetem, ha érdekei, "bár nem szívesen emlékszem rá vissza. - Biztosan nő van a dologban! - vetette közbe Kálmán. - Igaz, • szerepelt benne egy csinos, szőke nő, de az maga is inkább szenvedő fél volt. - Hát akkor mi v#lt az egészben olyan különös? - A helyzet bizarrsága...Ugy történt,hogy nyári szabadságom alatt nagy túrát tettem az országon keresztül.Már csak két napom volt, vissza,sietnem kellett, hegy'hazajussak'Pestre.Érd tájékán lehettem.Szabad veit előttem az ut,jcl neki^rszthettem a metert.Egyik kanyarodó után apró fekete pont tünt fel előttem.Ez *©, pont mindig nagyobb lett s közelébe érve láttam,hogy az országút szélén meglehetősen ütött-kopott kocsi vesztegel. Mellette szétterítve feküdt a Szerszámos csomag,a szerszámok pedig szanaszét,festői rendetlenségben.A kocsi alatt jóképű fiatalember nyögött és dolgozott verejtékezve.Amikor egy kutató pillantást vetettem a kocsi belsejéte*aranyszőke hajú,riadt szemű fiatal lányt fedeztem fel. Olyan esdeklően nézett rám,hogy azonnal meglágyult a szivem. - Mind járt * gondoltam! - dörmögte Kálmán. - rázd a vén kujont! - csipkelődött Feri. , - He legyetek olyan rosszmájúak,mert nem mesélek tovább! - I;c*dd csak tovább,éppen kezd érdekes lenni! Egyszóval esdeklően nézett rád a szőke tündér. - ...Eszembe jutttt az autósok tiz parancsolata,melynek sarkalatos pontja: Segíts bajbajutott autóstársadon! Megálltam a kocsimra! és kiszóltam: "- Mi történt? • *- Kardán-törésem van! - felelte a fiatalemr:r sóhajtozva. - Már egy órája próbálok mindenfélét, de ugy látszik itt kell mrrsdr.cm ezzel a csúnya öreg kocsival. . . "- Kardán-törés? - csóváltam a fejemet - Azt csak műhelyben lehet kijavítani ! .. . Kár a* ves ződségért!.. . "- Mit csináljak? "- Vontassa be magát a legközelebbi műhelybe! - tanácsoltam. "- Gondoltam rá,de ezek a csúnya,öreg fuvaroséi: nem akarnak kötélre venni! - AhogV néztem a kocsit.némi kételyeim támadtak a törés felől,Kardán-törés! Ez a legsúlyosabb baleset előidézője lehet...Én ennek a törésnek nyomát sem láttam. "- Mondj a,fiatalember - kérdeztem - ezen a helyen történt a törés? "-• Dehogy! Már Fehérvár után megtörtént a baj. "- Hogyan jutott el mégis idáig? "- Ismerős autósok jöttek utánam.,azok vontattak magukkal. ' "- _s miért hagyták itt? "- Kern tudom, egyszerre nagyon sietős lett az útjuk...Könyörögtem nekik, de a csúnya,öreg fiuk egyszerűen lekapcsoltak és elmentek. "- Segíthetek valamiben? - kérdeztem kötelességszerűen.A fiatalember vállat vont,mint akinek már úgyis mindegy minden.A tekintetem megint megakadt a riadtszemű leányén.Megsajnáltam szegényt.hiszen nem tehet róla,hogy ilyen esávába jutott. Hem sokat habóztam,hanem felszólítottam a kocsi boldogtalan tulajdonosát: "- Ha van kötele, elvontatom Pestig,de ott már maga. gondoskodjék,hogyan jut tevább! - Felcsillant a fiu szeme.Odalépett hozzám,alaposan megrázta a kezemet. "- Maga a legkedvesebb öreg autós,akivel eddig találkoztam! Tudja,annyi bajom volt már ezzel a csúnya,öreg koqsivaI,4e annyira szeretem,hogy nem tudok tőle megválni...A menyasszonyomat viszem Pestre... Olyan sok viszontagságon estünk át, mióta elindultunk Kanizsáról... - Csak ugy dőlt belőle a szó,hogy alig tudtam a ssóáradatot elállitani.M«g-