Hetikiadás, 1934. január-december
1934-06-05 / 23 [1520]
/Egy findzsa kávé,folyt./ Amikor felkopogott a szeges bakancsunk a ház,nyikorgó , . • fal3pcsoión az első emeletre,ott állt bent a szobában az agy mellett, ^onybelabbadt öreg szeme megcirógatta a finom csipke takarót,lenyelte z torkában veszteglő fájdalmat ós megszólalt tiszta németséggel; , • -tdvözlöm uram...Abba az agyba fektetem,amiben az. en egyetlen, io fiam alidt.emig itthon lőhetett.Most valahol Venezia táján vezeti a szazadat... Vissza fcellett vonul ni ok. ..ük a háború... , A tiszta uri szoba falán .függött a nyalka olasz hadnagy fényképe.Az aggódó édesanya tekintete megakadt rajta egy pillanatig. t -önnek.is van édesanyja bizonyos&n,tudja,mit erezhetek en most... Látom, ön is uri ember .Hadnagy. • * ? • -Igen» Az vagyok nagyságos asszony.•> -ijrezze jól magát... , • , Heh óz, szinte tántorgó lépesekkel ment ki.Sokag néztem utána, em szegyei em, megtörül tan a szememet. , , . Gábort nem érdekel te,hogy mi mit beszeltünk.Nem is értett németül, ellenben ugy jart a szeme,mint a vizsláé. Fél perc alatt kitapasztalt mindent, " v megbecsül te, hogy mit érdemes innen elvinni.Ilre leültem* már megvetette az agyat, elővette a rajkalyhát,/abban a szobában nem volt kályha/a csa.kanyb^te nyelevei kiütötte az egyik ablakszemet,kihúzta az egyma3ba tolható vékony Kéményt,ráhúzta a bádoglapot,mely eltakarta az üveg helyét es maris ment le az udvarra tüzel >ort. Ain meg. gondolatban otthon jártam a Szamos pcrtjan^abban a nagys^rga házban,ahol £z óh aesanyám is ugy sirdogál most,mint ez a jó asszony. .TRi szer anya mind a kettő...!/ • ikor behozta a vacsorát,fel kellett ébresztenie,mert mar javában aludtam.még elszivtam egy cigarettát es beszélgettünk,ami kor b tortalan kopogtatást hollcttunkCr hor kimntotta az ajtót és szinte kővé meredve hprpant meg a szc ba küszöbén, áz olasz asszony lépett be.T Ián gyüszünyi negysa,gu kis findzsa vol* a kezében.Párásán szállt bel le a géz * -Az én jó fiam minden'vacsora utan megivott egy ilyen csipetnyi kávét. Az még v; lódi kávé,ez a findzsa pedig családi ereklyénk... lisztéi jen meg azzal,hogy elfogadja,hadnagy ur... . . Innji ióság,^nnyi természetesség volt egész visel kedóseben,hogy - gondolkodás nélkül elfogadtam es' az ajkamhoz emeltem,' mire G.bor felhördült. -ííátha méreg ,van benne...? -sziszeHe r de ón akkora mar lenyeltem. -ISÖszönöm szépen,kezét csókolom - töredezett " ki ajkamon a hálás s:ó. Amig távolodó lépései -alatt nyikorgott a láfic r ;ő, Gráhor v lóságos . kérdőjelként hajolt fölém és várta, ho<~y mikor h.bzik . számos mikor h lok meg... Hát nem haltam meg. Sőt uj }elket öntött belé:, az a g.üszünyi kávé, - uj erőre lobbanó bennem az any^k iránti szeretet. másnap reggel mentünk tovább - Venezia felé... ,Gyei*mekkoporsó n gyságu bakancsunk alatt U tyakka.olvadt az idétlen,oUsz hó. Gábor egykedvűen taposta a sarat. Vizsgálgattam a hátizsákja nagyságát. AB f elmei egea.eot szivem... Amikor reggel elbúcsúztunk' az öreg olasz . sazohytól, lattam,hogy megcsókolta a kezét... . —.
