Hetikiadás, 1934. január-december
1934-05-08 / 19 [1520]
, - , . , . ORSZÁGOS LEVÉLIMH Liciri noni. K.szekció . Irta: lgnáhdy 5©2ö. Aliikor hónunk alatt c kehiekkel hangoskodva, mentünk hazafelé a korior gh náziiuibóljjmindig olcöondöscátünk,hc odaértünk e toöion cló,nclyncl: oszlooos 1 pújába behúzódva üldögélt jáári ncni.Apró töpörödött asszonyka volt.A korát S( ki sori" tucjtc.dc mindenki szerette,Volt rajta valaki szokatlanul elókelö.Iíég rongyai aa tudták rélc. letörölni azt a f inomcaV,ct,anit talán a szülői házban kapott esetlen öröksegál. Ui kisjdiákok köszöníonl: ncki.llegolégödetton mosolygott.Igen,mindig moeolygott.Ezt Igeilett volna először eMiccnom^mert kiesen igy rögződött bólém az' arca.Ucn eryszer ugy fujt a szél,hogy sajgó fajdalon hasogatta minden ?>oröí-~ kárá:at,de fáiri nem akkor is mosolygott ott ez oszlo-ook között «IIa jól visszogondolok rü,nen emlékszem arra.hogy valanikor is láttam volna elborult arooal Pedig keroje nyolc évig: jéjrogatíam- el mellette naponta kétszer* Ha valamelyikrmknek az ede; anyja több tízórait gyömöszölt a zsebébe,a mö^ radékot illő tisztelettel mindig felajánlottuk Kári nóninek.aki hálásan meg-* köszönte,de mindig hiányzott'belőle a koldus alázatossága* Italában sohasem kcrt.Kom nyújtogatta a ^ezét.non forgatta a szemét képmutatóan.nen morzsolgat rózsafüzérJenek kifényesedett szemeit olyan feltűnően,mint a többi koldus más templom kapujában. * • Ee lat inból, néne tből - kómónykoponyáju' fickók voltunk valamennyien - vára lanul jól áikerült a folelóé^agy dolgozat.Uári néni mindig iiegkopta a honoráriumot .ílert talé.n ugy fóleignoadig babon ból t fólig jedifí meggyőződésből azt gondoltuk,hogy bizonyosan a "jó"öreg néni imádsága segített meg bennünket-"Az óretségi benkottünkön - pedig akkor már ug;anc3ak durrogott a peaagös üveg - valamennyiünknek eszébe jutott Uári néni.CBek ugy' suttogva, bizalmasan* indult el a szó fUltől-fülig és az lett a vége,hogy öőszecsómagoltuníc mindenből egy dogra valót>még pezsgőt is ós megbíztuk a főpincért,hogy mú3nap reggel juttassa el a temploű kapujába. *' Ugy déltájt azután, amikor kialudtuk ez első pezsgozésmámorát .mintha összebeszéltünk volna,lopva elsétáltunk"e templomhoz. Ott találkozott az egész osztály.iTeri mertük egymásnak megmondani,' titokben valamennyién odapislogattunk az ör a nénire.:áe,nyugodtunlc,anikör megláttuk mellette a csomagot, A pezsgős üveg feje kidudorodott az'ujsó.gpapiros alól. . , A Azután nen sokáig örulhettunlc f nort"lent a oosnyek hegyek között eldördült az a éÍBztoly.ei«lyúek henf ja lángbaboritottn az.egész világot.A ke-" mónykoponyáju legén ek otthagytál: ez egyetemeket és irodákat.relhuztulr a. ccu-. kaszürfe "anygalbor't^iAmikor az önkéntes osztag nagy be::ecen,harsogó nóta32ó valfelvonult e főutcán,elceendocedet la templom olctt... liaanaryunlc ocak a sza-; bálvzato' isme::te,mely ilyen licl: eken elnémítja, a vidámságot.de mi valamennyi enüari nénit kerestük az oszlopok között,Uindig-"ott kuporgott és mosolygott. Jóságos öreg szeméből folydogált a könny és négis mosolygott. *" Amikor felvirágozva és kipirult arccal oiheloatühk fel a bosszú vonatre éc már elhangzott a plébános ur,meg a polgármester szónoklata,odatipogett a marhaszállito kocsik közS liári néni. * " Harscgó éljennel köszöntöttük ós leugráltunk a földre.pedig a századosunk aroa- mecsére védett ekkora figyelmetlenség Mttárajförül vettük o jó aszszonyt, simogattuk kopott íniháját,megszorítót túlra kezőo. -l3ten áldja meg a fiataiurakat;. .Imáókozrd fogok,hogy 3zerencsóssen hazakerüljenek mindahnyian.. .Imádicozom,mindig csak ezért imaoUcozom... • Ilit tagadjam,elérzékenyedtünk,bár nen igen illett hozzánk ez az ellagy. lás,hiszen háborúba mentünlc...! •• t . mosolygó arccal sírdogált lián-néni a polgármester mellett és aüikor a vonatunk kikigyőzott a riyiit pályára,még láthattuk,amint a plébános ur karor belé.hogy átsegítse a síneken...' .1-^4. . á, 9 Az égbenyúló heg;ek között,ahol ugy sikohgött e széljminthe a borét nyúztál: vofna és ugy vijjogott a muszka granait,mintha nyári éjszakán Jfahadu. volna el ezer ördög és nenydörgés-villámlás kóeében száguldoznék felettük,he de sokszor gondol tunk Uári nénire, al:i nosü otthon kuporog a templom oszlopai között ós imádlzozik értanl:*Biztosan neg is hallgatta^az Isten,ne?t egynasuta hazakerültünk mindannyian.Ceekhogy alckor sokaal ceenaeeebbek^oltutíc es az arcunlcra nem a mámoros lelkesedés,henen a xajdalon csókolta ra a piros rozsex
