Hetikiadás, 1934. január-december
1934-05-01 / 18 [1520]
/:"Süb auspiciis gubernátorig" Folytatás:/ ezzel a csacsi gyerekkel, kezdett a dolog az idegeimre menni. Nem tudtam többé rendesen dolgozni. Munkámat kezdtem elhanyagolni. Csak egy gondolatom volt folyton: mi van a gyerekkel? Nem egyszer az iskola előtt fel s alá sétálva hallgattam a kiszűrődő tanitást. Egy-egy erélyesebb hang könnyeket csalt a szemembe. Ott kinlódtam sokszor ázva, fázva, órákon át. Ilyen hangulatban köszönt ránk a bizonyítványosztás napja. Egész delelőttöm kinos várakozással mult el. Folyton a gyerekre kellett gondolnom. Reggel azzal a keserves kijelentéssel ment el hazulról: - De jó is volna már nem élni!... á" a '. *V ááá Végre, nagysokára láttam jönni a gyereket. Kis pajtásai kisérték. Csak előttük türtőztette magát. Ahogy a kapuhoz ért, elhagyta minden önuralma. Fejét lelkehagyottan nekitámasztotta a kapunak s ugy állt ott, pergő könnyekkel a szemében,sokáig. Sapkája mélyen le volt húzva. Láttam, hogy baj van és kimondhatatlanul szégyelli magát. Kimentem hát eléje. - Fel a fejjel! - vigasztaltam és bátorítottam - Annyi baj. legyen!.,. Ha akarod, meg sem nézem a bizonyítványt...Mit búsulsz, ha egyszer anyuka nem törődik vele... *«.« - Édesanyám ! - kiáltott fel elfulladva - Ne haragiidj rám! To tudod, milyen emberfeletti erővel küzdöttem, kinlódtam, de a szerencse elhagyott... Nagyon, nagyon szomorú vagyok, mert érzem, hogy nem fogom tudni megtartani a szavamat... Nem tudom neked megszerezni azt a nagy örömet, mert most már egészen biztos, hogy soha sem fognak engem kormányzói gyűrűvel avatni!... Most már ijedten kaptam a bizonyítvány után. Csak nincs nagyobb baj, mint gondoltam? örömmel állapítottam meg, hogy az egy számtan kettest kivéve, csupa jeles minden tárgy, ' ' _ _ ^ • , -, >jt - Adta rossz kölyke! Hát szabad anyeikát igy megijeszteni?!.. .Mit pityeregsz, hiszen ez nagyszerű, porapás bizonyítvány. Ugy bizony, jó is lett volna, ha apukának, neg anyukának valamikor régen...ilyen szép bizonyítványa lett volna!...Tulajdonképen miért sirsz? Minek rontod el az én nagy örömömet? Csak nem gondolod, hogy anyuka komolyan vette egy csöpp kis gyerek fogadkozását! Te most ugy eltöltötted a lelkemet, hogy egy picike hely sem maradt benne annak a diszes gyűrűnek!... Este az uram elővette a még mindig pityergő gyerekt. Megpróbált a lelkére beszélni. - Azért sirsz talán, mert ugy érzed, hogy a tanár ur igazságtalan volt hozzád?,- kérdezte. - Óh, bár igy érezném! Akkor nem szomorkodnék, csak boszankodnék. Azt mondanám: bagoly rúgja megl De most, itt bent, ugy fáj valami, hogy minden igyekezetem ellenére sem tudtam olyan eredményt elérni, amilyent szerettem volna,., ' ^ .'Lr. f Amikor látta, hogy örömünket egyáltalában nem befolyásolja az az egy kettős, a nyakamba borulva végre elmosolyodott. Kissé szégyenkezve sóhajtott fel: t .v . • 'j .... * f- Azért mégis csak szép dolog lett volna ez a "sub auspiciis gubernátor is 1 ' —•4 baromfi értékének megállapítása.. ,3gyes. külföldi államokban szakintézetek vizsgálják meg c különböző baror fi faj ta kai és azok # értékéről értesitik a termel őket. Németországban ezenfelül m az is szokás,hogy mielőtt valaki hozzáfomna a tenyésztéshez,szaluskolai tani oly* mot vegez,amelyen t ela pos elméleti és gyakorlati kiképzést kap.Az egyik német kísérleti telepen és sz .kiskolaban kísérletet folytattak a magyar parlagi baromfi értékének megáll aratására is.Olyan magyar vidékről hozattak parlagi baromfit, ah-' a nyugati fejteikkel még nem történt keresztezés. Több mint öt év ota folytatják a kísérletezéseket a magyar .baromfival,még pedig két csoportben.Az egyik csopori ban magyar parlagi tyúkokét tenyésztenek leghorn kakassal,a másik csoportban pedig kivalo lógnom tyúkokat magyar kakassal. A csoportokat elkülönítve tartja! de egyforma te-karmazny ozássel. A kiséri ótok eddigi érdekes eredménye az,hogy a magyar parlagi tyúk tojáshozama alig marad el a kiváló leghorn raö ott.
