Hetikiadás, 1933. január-december
1933-04-18 / 17 [1519]
To^ss^dús. Irt ilgrr'ndy Géza. Akkor n. r oly n rTTFon os olyan ,yorso.n fűtöttek c foncr bárányfelhők oz é.gcn, hogy : fenyőfő.', és .sziki 'rnyékrbr.n megszürkült a hé és egy szér-n-pon rzt vettük észre, hogy egész,n eltűnik. - A ircrrbon pedig kisarjadt o fü.A fedg-k végen megduzzadt a halov grog zöld rügy. A idgyozó lövész'rol nepo nco.iozdilt. Frryöt nyuzt^zkodott, ncgropogic.k a csont j-á és lehunyta ídorital-ntéli gunv't. vAlc együtt örült r. feket^rigé, ' cirkc és o. fojdkakrs. Heg o varjú tolla is tükrösebb lett, mintha r bakasóg szerebogaróból lopta volnr c. • " *Ari bó,o vér. lov 'sz ott lakott, v~.gy 50 kilc nét.rnyirc t csiki kegyek-ölén s acőir instált szép szonoru szóval, ónig cd ti n neki négy nap cltávoz'ot. Ha ner kanom el kezemet, még csúffá tesz és megcsókolia örömében. Igy, azonban csak e oy kicsi fekete kecskét, 10 pirostojást 5: Börzsönyt hozott ajándékba. A kis gidét Gábor ne ve Ige t te, a tojást meg elvitlem az étkezdébe és ki. osztottam a tisztek között* Felének sem jutott, pedig ol^n gyönyörűséges székely rajzok cikomyáztak rajtuk, hogy valamennyi szeretett volna belőle log ióbb egyet, .SÍ*>Y- z»- - Doktor - fiam - szólalt meg; ez őrnagy vacsora uAn - te vagy a konyna parancsnoka. f'agycn jó néven vennénk mindnyájan, ha sz néznél húsvétra tojást, Festéked w.r. Ari ki is r: >zol ja. «kekem meg rártotódra fáj a fogam - toldotta reg: a páter. - Ilmulik a nagyböjt és nem ettünk tojást, kit szaporázzon a szót? Parancs - parancs. "lég ellenkezni sem inertem, pedig tudtál':, hogy lehetetlent követ cinek. A viló; háború harmadik tavaszán molyi vonalbeli ezred Irtott annri tojást, hogy jóllakhatott volc? ilyen szorult helyzetben - régi ke tona szokás" szerint - mix tehettem voln \ ogyebet, mint tovább adtam a pari r esőt. -Te Gfibor nyisd ki a füled! Nem törődöm vele, hogy honnan, vagy miből, de holnap estére ráhtotto lesz o vacsora. Elmehetsz. A fiúnak tátvamersdt a szája ér sokéig állt mozdulatlanul,' unig én a Bözsi kecskével játszó ttam.Ncm törődtem tovább az g-orz toiősügg c1, ncrt tudtam, hogy a logényem csavaros góbéesze nem hagy cserben.Lefeküdtem és íujtan a füstöt a fedezék gyantát gyÖn r röző gerendájára. A rajkályha parazsának huryőfény ben lattan, hogy Gábor mé.. mindig gondolkooik. • *Tojás - motyorta és ránditott a vállán. Aztár hirtelen kióvakodott a szabadba. Magqm is kíváncsi voltom, hogy mit csinál? Feleltem. Bakancsának kopogása a szomszédos fedezék lépcsőjén halt cl. - Dani behoz re nt tanácsért - állapítottam icg nagy mcgnvugváscal, mert az ez 54 éves székely erdőkerülő, aki önként állt le honvédnek a mult"év őszén, maga volta "székely" fogp lom megtestesülése.'Ötletesség, ravas rráo.üryes seg, oátorság és hűség. Ea ezek se főzik ki a tervet, okkor igazán non leli szégyenkeznem a tisztikor ~lött. Akkoriban hetek óta nyugalmas napjaink volt.A . Az orosz megunta a háborút és belső féreg is rágócott a lelkén. Éjszakonként isak a viló'jitj rakéták sistergése nyomta el a végeláthatatlan fenyőerdő séjtelres susogását.A Göncöl szekerének ruőgo nagvot fordulhatott a tiszta égen, mert már félálomban, hallottam a legény halk fütyülését, amint iparkodott haza.Lábi ijhegyon tett-veit, vetköződött, őe láttam, minden óvatossága ellenére is, hory Besiélni akar. - Hol voltál? " ' - Dani bénái, Log lesz a tojás, instálom. - Legyen is. Elaludtunk. Röggel az ezredorvos telefonált, hogy beszéli i akar velem és szóljak át a másik két zászlóaljhoz is a kollegáknak. Lesétál türk hátra az ezroépar, rr-snokoogro és bizony mór jól -lcult dél is, amire mer indulhattunk hazafelé. Kegynél fel nem nagyon siettünk, meri ugyancsd; gyöngyözött ahorlokunk és a Lupuluj fölött /Dani bá. szerint / az oláhok már tolták fel az égrt a holdat, amikor loülnöttcB az ágyam szelére . - Eivd ide Dén^-s őrmester urat - mondtam Gá sornak, aki szó nélkül kifoi-ault^az ajtónkén meg Úrfi kutyámmal és a kis Bözsiv? 1 játszadoztam. Elmúlt félére és Gk bor mé - nem jött vis za. Pedig az e~észséniíyi őrmesterrel még ma tudatnom Kell az ezredorvosom parancrait. -Kiálltam a fecbzék ajtajába, hegy előkéri ősöm legalább az egyiket. / folyt.köv,./,
