Hetikiadás, 1933. január-december
1933-03-28 / 14 [1519]
W • J ±J*-J , Luaj — — — ^ Ul U.CX Jl. • _A " FÉMA SA S " EL 5 Ő ITT JA. "Irta: Szilárd Róbert 1 — - Minden rendbeli van, Sándor? - A gépet,motort megvizsgáltam.az üzemanyag elegendő huszonnégy óráral - Búcsúzzunk el hamar Irmától; Siessünk ! A hold mindjárt feljön.Egy percet sem késhetünk; Napkelte előtt vissza kell érnünk,különben mindenki megtudja a nagy felfedezést! .Acsádi Sándor és Hámory Elemér, a két hires repülőgépkonstruktőr beszaladt a mező szélén illó -nagányo -> lázba,Irma szorongó tekintettel fogadta férjét. - Gondold meg a dolgot,Elemé^I Még van időd visszavonulni! - A hangtalan motort, a ,r éma Gast" ki kell próbálnunk! - ellenkezett Hámory - Érzem,hogy megoldottam a nehéz feladrtot' Ha-a próbaút sikerül,isrnyém az egész világ! Hir,dicsőság.vagyon , ..ráadásul itt vagy te is nekem! Kívánhatok-e ennél többet 3 sorstól? -Féltelek, Elemér!...Kérlek, maradj!... - Nem ért:--d, hogy most van itt a kellő pillanat? Mitől félsz hát? - Oly rossz előérzetem van1.,,Hátha valami hiba van a szerkezetben?! - ugyan, -cérlek! - boszankodott Hámory - Felesleges aggodalmak! iíinden rendbe van, ugye Sándor? - Ne féljer, Irma, semmitől! - nyugtatta meg Acsádi is - Hiszen én is ott lesnek! Majd vigyázok én Elemérre! Irma lemondóan legyintett a kezével, - Hát jó! Látom,hogy mindenképen a vesztedbe akarsz rohanni! - Azzal leborult a kerevet szélére és keservesen zokogott.Hámery tanácstalanul nézett a feleségére és társára,aztán gyengéden megsimogatta asszonya bársonyos haját. Kissé remeget/c a hangba, aaiikc.r elbucciizott. - Isten veled, kicsi szivéni Reggelre itthon va^vunk! - Lehajolt és szeretettel megcsókolta, Irma szenvedélyesen viszonozta a forró csókot. Sándor is odalépett hozzá, - Meglátja, baj nélkül érünk vissza! Adja ide a kis kezét,hogy erőt meríthessünk a nehéz útra! Irma félig öntudatlanul, alcsukló sirassál nyújtotta kezét Aosádinak.Forró, hosszú csőkot nyomott a finom.illatos asszenykézre.A csók talán hosszabb ideig tartott,mint illett volna,de hátha ez volt az utolsó az életlen...Hámory megdöbbenve pillantott társára és furcsa gyanú ébredt becsületes lelkébe*:... - 2 Elemér bekapcsolta a motor önindító ját.A propeller lassan forogni kezdett. Mind gyorsabbá vált a forgása,ds csodálatosképen egészen halk berregésnél alig hallatszott több.TTgy,mint amikor a légy zümmög,Két-három lépéssel távolabb m«*r rem is lehetett meghallani.A két mérnek ebben a pillanatban elfelejtette a ház siró asszonykáját és csak az alkotó elme büszekségével nézte a "csodás müvet. A hangtalan motor! Mennyi f álmatlan éjszakába került a nagy mü.mennyi^kísérletezésbe .mennyi fáradtságba! És most itt a sok munka gyümölcse! Hámory még egy percig szótlr.nul figyelte a motor halk.zümmögését és a gépházon tartotta a kezét, mirrtha a gépmadár acélszivének egyenletes dobogását lesne. Ebben a pillanatban eszébe jutott a bucsu pillanata és Sándcr érthetetlen viselkedése.Elgyötörten sóhajtott fel és fáradt hangon adta ki a Jelszót: - Szálljunk bei Acsádi még egy utolsó pillantást vetett a kis ház felé,Szótlanul mászott be a hátsó ülésre,lehúzta szemere a szélvédőt,fülére igazitctta a rádióhallgatót és várta az indulást.Elemér lassú mozdulattal foglalta el az első ülést,majd a motort teljes sebességre állította*A karrsu acélmadár nehézkesen megmozdult,ide-oda dülöngélt a hepehupás talajon s néhány méternyi gurulás után simán a levegőt© emelkedett -Elemér ötven méter magasságban még egy búcsúkort irt le a kis tér felett, - 3 A rr.agas ságmér ó lassú emelkedést mutatott .Hatszáz méter magasságban némán suhantak a főváros fölé.A teli hold kísérteties fénnyel vonta be a messze elterülő palotasorokat,A házak között szentjánosbogárként villogtak fel az utcalámpák. Csodálatos látvány! Elemér mindebből keveset látott.Bármennyire szeretett volna is egész lelkével a hangfogó szerkeze*" működésére figyelni, gondolatai minduntalan visszatértek feleségéhez,Semmiképen sem tudott eligazodni az esti különös jeleneten,Sándcr kécs'kja háborgatta a vérét.,.Aardosc kétség kinozta vergődő lelkét,,, ^
