Hetikiadás, 1933. január-december

1933-03-14 / 12 [1519]

ÓH, AZ A DIVAT j.«. A ......... eredeti tárcája. Irta: Sz. Torna Mária - Tavaszi kalapra van szükségem! - jelentette ki Mara barátnőjenek,Katának, - Nekem is! Mondtam már az uramnak,hogy a tavalyi madárijesztőben nem járhatok! .Mielőtt azonban könnyelműen nekilátnánk a vásárlásnak,jó volna altfbto néhány kirakatot végignézni! - Mondasz valamit! Kevés ugyan a pénzem, de azért még sem szeretném, ha divatjamúlt, ócska holmit sóznának a nyakamra. Utrakeltek hát, de már az eleó" kalapkirakat ©lőtt rat^döhbenvv*, tölA>««yöJc«»rezett lábbal álltak meg, - Nagy ég! - kiáltott fel Mara a szörnyűségek láttán - Ez volna az utolsó divat? Kata is hüledezett egy darabig, majd elnevette magát. - U£V látszik, most ez a divat járja. Ez talán már mégis az utolsó leszi,,, Ezután már csak az özönviz, vagy a világ vége következhet! A "kalapnak" csúfolt rémség csaknem sóbálvánnyá dermesztette az uj divatrc mit sem sejtő két asszonyt. Bizony, bizarr valami volt az! Még a kirakatbábu is szégyenlős szemlesütéssel viselte a fejére biggyesztett hetyke kis borzalmat. Valószínűleg boros fővel "kreálta" valamelyik párisi divatdiktátor. Az egész ka lap nem volt más, mint egy szára nélküli gomba. Oly módon volt feltéve, hogy a2 egyik szemet és az egyik fület eltakarta, egészen a nyakig, pontosan a fej egyi felét.A fej másik fele irigylésreméltóan teljesen fedetlen. Egy ideig komoly megbotránkozással, majd kitörő kacajjal nézegették a kala pokat, - Csak azt szeretném tudni, vájjon mit gondolnak a férfiak erről a torz látványról? - aggályoskodott Mara. - Semmit! - felelte Kata közönbösen, - Már hozzáedződtek és hozzászoktak a divat szertelen hóbortjához. Meg aztán...ha nem csalódom, férfi volt ennek a félbemaradt "sikknek" is a feltalálója. Egyik halló pedig nem vájja ki a másiknak a szemét. - Én azért mégsem merném a fejemre tenni...Félnék.hogy az usrara cserben hagyna miatta.., - Na hallod!... - szólt rosszalóan Kata - Nemcsak az uramért, de egy országért sem tenném magam nevetségessé!.,. Ezt halálosan komolyan mondta, de ekkor már volt valamilyen veszedelmes csillogás a szemében a kalap javára. Ugy látszik, Katát már megfertőzte ai divat szelleme. Még egy lesújtó pillantást vetettek az ócsárolt kalapra és tovább mentek. Folytatták a nézgelődéstÚtközben többször összemosolyodtak. Nem törődtek a szembejövő hölgyek méltat lankodásával. Annyira nevetségesen hatott rájuk ez a nem is betyárosan, hanem részegesen félrecsapott kis kalpag. Nem tudták magukat türtőztetni. A kacagás csak ugy bugyborékolt belőlük. Pokolian mulattak az utuán futkosó uj "kreációk" láttára. Megint kalapüzlet elé értek. Volt a kirakatban többféle kalap, de ők csak azt a gombászerü ki sapkát nézték, amelyik ma olyan derűs Jó kedvre hangolta őket. Kacagásuk kezdett veszteni élénkségéből. Megjegyzéseik is őszintébbek let tek. Az Örök asszonyi hiúság kérlelhetetlenül úrrá lett rajtuk„ - A szine egészen jó... - mondta Kata bizonytalanul. - Bordó! - állapította meg Mara lemondóan. - Hát aztán?! - csattant fel Kata - Láthatod, hogy az idén ez a divatszin - Soha életemben nem volt bordó kalapom. - próbált mentegetőzni Mara. - Most majd lesz! Meglátod, jól is fog állni! Ez a szin mindenkinek (egyformán előnyös. - Csakhogy én nem vagyok ám mindenki! - önérzeteskedétt Mara. - Oh, te csacsi asszony! - nyugtatta meg Kata szeretettel - Mindig sötét kalap, sötét ruha! Miért vénited magad? - De b^rdÓ!-érvelt megint Mara. A forma ellen, melyen egész délután szünet nélkül kacagtak, már nem is volt kifogásuk. Ahogy most összenéztek, huncut fekete szemükben már nem ült mosoly. Inkább megmagyarázhatatlan aggodalom tükröződött benne. - Fura, de kénytelen vagyok bevallani, ez a borzalom kezd mar nekem tetszeni! - vallotta be Mara őszintén. /-^